Az iskolapadra feltett lábakkal ül, miközben tarkóra tett kezekkel hátradől, úgy hogy a széknek csak a két hátsó lába éri a talajt. Széles mosollyal meséli múltheti kalandját valami csajjal az őt körülvevő fiúk társaságának, akik heves bólogatással, szemöldökhúzással vagy sokatmondó, vigyori összetekintésekkel reflektálnak.

Keith kifejezéstelen arccal figyeli a már mindennapi jelenetet. Nem újdonság, hogy Lance-t körülveszik a fiúk, vagy éppen a lányok. Mikor hogy. Keith-nek néha az az érzése mintha mindig, mindenkivel flörtölne ez a srác. Állandóan mosolyog, kacsint és olyan figyelemmel van az emberek felé, hogy az illető jogosan érezheti magát valamiféle kiváltságos lénynek mellette. Már többször is elgondolkodott azon, milyen lehet ezzel a fiúval beszélgetni. Azt viszont képtelen elképzelni, hogy ő valaha is csatlakozzon ahhoz a hangos és csöppet sem szimpatikus társasághoz, amely mindig összegyűlik a tanterem közepén. Egyszerűen nem odavaló. Az a fiú viszont igen. Ennek ellenére mégsem olyan, mint a többiek. A lányok biztos vonzónak találják. Az önbizalom szexi. Ezt szokták mondani, nem? Kissé előredől és kezeit a padra fekteti, míg állát rájuk helyezve figyel tovább. Figyeli a kreol barna bőrt, a nevető kék szemeket, a széles vállakat és a karcsú csípőt. Azonban pár perc múlva a bőbeszédű szépfiú hirtelen elveszíti egyensúlyát és hátraborul a székkel együtt. Keith egy pillanatra ijedten kapja fel a fejét, ám amikor a fiú a földön ülve, tarkóját vakarva a többiekkel együtt kacagni kezd, kiábrándult tekintettel, szemforgatva sóhajt egyet és zsebre dugott kézzel kisétál a teremből.

...

Fogalma sincs miért van itt, egyszerűen valami vonzza őt a csillagokban, az űrben, abban a végeláthatatlan sötétségben, amely mint egy nagy, meleg takaró körülveszi őt. Jó lenne néha elveszni benne, úgy ahogy a tekintete is elszokott hosszú órákra magányos estéin, amiből lássuk be, elég sok van. És a leggyorsabb, legcélravezetőbb módja ennek az, ha űrhajós lesz a hozzá közel lévő Galaxi Garrison-on. Már maga a tény, hogy szinte a semmi közepén, egy katonai szervezet mellett nőtt fel, amely űrhajósokat és asztrológusokat képez ki, épp elég jelnek számít. Noha őt teljesen hidegen hagyják ezek a spiritualista ideológiák, mint a sors meg az égi jelek.

Sziasztok! Ez az első írásom, amit wattpadra kiteszek 😇 Tudom, hogy ez nagyon rövid, de ígérem a későbbiekben sokkal hosszabbak lesznek a részek.
Lance x Keith jeleneteket/szituációkat tervezek ide kitenni, szóval fogysszátok őket egészséggel 😉
Üdv: ZEufrozina