6. rész
-Nem létezik! Bogaram?-villant át az agyamon a felismerés, de hangosan is kimondtam.
-Igen. Szóval Agreste, nincs mondani valód a számomra?
-De. Szeretlek, Marinette! Teljes szívemből, és ígérem soha többet nem bántalak meg!
-Én is szeretlek, Macska!-suttogta a fülembe és a meleg leheletétől megborzongtam.
Az idilli pillanatot a csengő zavarta meg.
-Ideje lenne órára menni!-mondtam és megfogtam Marinette kezét.
Szegény teljesen elpirult.
Én azzal a perverz nézéssel stíröltem, de ő csak a szemét forgatta. Pont mint Katica! Hogy nem vettem eddig észre?
Az óra kínkeservesen hosszú volt. De igazából nem is nagyon figyeltem, csak bámultam Marit, nem tudtam betelni a látványával...
Marinette szemszöge:
Épp a gondolataimba mélyedtem, amikor Alya meglökött.
-Hé!-suttogtam mérgesen.
-Bocsi! Adrien téged néz!
-Tudom. Szerel... akarom mondani kibékültünk!
-Oké...
Marinette, idejönnél?-kérdezte Nataniel.
-Persze.
Láttam, hogy Adrien csúnyán néz ezért odasúgtam neki:
-Nyugi Cicus!
Odasiettem Nathhoz, aki furcsán mosolygott rám.
-Mari, én régóta el akarom mondani... Hogy szeretlek! Leszel a barátnőm?
-Ne haragudj, de nekem más tetszik! Annyira sajnálom!
-De én jobban megérdemellek! Az enyém leszel!-kiáltotta és az ajkát az enyémre tapasztotta.
-Hagyd békén! Nem fogtad fel, hogy mást szeret!-ordította magából kikelve Adrien.
-Ne fújj, kiscica!-csitítottam.-Nataniel nekem csak egy barát vagy, semmi több. És ez így is fog maradni. Bocsánat, de nem tűröm, hogy lesmárolsz csak úgy, amikor előtte világosan elmondtam, hogy mást szeretek!
-Értem...-a szemében könnycseppek gyűltek.-Megtudhatom, hogy ki a szerencsés srác?
Szegény Nath, tényleg szerethet engem... De én Adrient szeretem.
-Nem örülnél neki, ha megtudnád.-mondtam szomorkás mosollyal.
-Ne aggódj, kibírom.
Sóhajtottam egyet és azon gondolkodtam, hogy mit is mondjak neki, amikor Adrien megcsókolt. Automatikusan visszacsókoltam.
-Ez elég válasz a kérdésedre?-kérdezte kaján vigyorral az arcán Adrien.
-Te kis ripacs!
-Adriédes, ezt a lúzert ugye nem csókoltad meg?
Biztos csak képzelődtem!
-Nem Chloé, jól láttad! És Marinettenél jobb embert nem ismerek! Igazán példát vehetnél róla!-válaszolta Adrien és a közben könnyekben kitörő Chloé arcába nevetett.
-Adrien?
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro