Marinette szemszöge:

- Adrien?

-Sejtettem, hogy összerakod...

Istenem, miért pont most kellett kiderülnie, hogy ki ő! Amikor Adrienként pikkelek rá, de Macskaként pedig egyszerűen imádom! Érdekes, pár nappal ezelőtt fordítva volt, de mindegy.

-Min gondolkozol?

-Se-semmin...

-Te is elárulod, hogy ki vagy? Hogy megtudjam, hogy ki az a lány, akit annyira szeretek?

- Nem fogom leleplezni magam! Felejtsd el!

-Kérlek!

-Nem!

-Jó, akkor azt mondd meg, hogy Adrienként ismersz-e! 

-Ismerlek, de azt nem árulom el, hogy honnan!

-Civilként gyakran látjuk egymást?

-Igen, sajnos elég gyakran...-motyogtam.

Láttam, hogy a nem rég visszatért jókedve ismét eltűnt.

-Illetve nem úgy értem! Csak mérges vagyok most rád!

-Mert? Mit tettem, Bogaram?

-Cserbenhagytál, majd Macskaként megvigasztaltál. Bonyolult...

Adrien szemszöge:

-Sejtelmem sincs, hogy ki lehetsz. Ne haragudj!

-Addig örülj, ameddig nem tudod!-kacsintott rám.-Mert akkor már rég térden állva könyörögnél, hogy megbocsássak...

-A suliból ismerlek?

-Lehet. Vagy igen vagy nem.

-Ne szórakozz! Az igazat kell mondanod!

-Miért kéne? És amúgy is, hálás lehetnél, hogy egyáltalán szóba állok veled!

-De kérlek, legalább csak egy apró jelet küldj, ha legközelebb találkozunk civilben! Ha nem veszem észre, akkor békén hagylak!

-Jó! De most már mennem kell! Elkések a suliból!-mondta és elviharzott.

-Katica, a bűnöző! El kell kapnunk!-kiáltottam utána, habár tudtam, hogy úgy sem hallja, és a szökevény már rég elmenekült.

-Ideje lenne hazamenni! Így se érek már be az első órára.-gondolkoztam hangosan.

Otthon Plagg még mérgesebb volt, mint tegnap este. 

-Békülj ki Marinette-el!

-Megígértem, hogy ki fogok nem? Az lesz az első dolgom, ha beértem az iskolába!

-Na azért. Adjál sajtot!

-Plagg!-szóltam és csúnyán néztem rá.

-Éhes vagyok, Főnök!

-Te mikor nem vagy az?

-Ez igaz...

A suliba egész hamar érkeztem. Azt hittem, hogy el fogok késni, de öt perccel csengő előtt beértem. Az udvaron Alya és Marinette beszélgettek.

-Sziasztok, lányok!

-Szia Adrien!- köszönt Alya.

-Mari! Köszönj Adriennek!-mondta és közben megbökte a gondolataiban merengő barátnőjét.

-Ja, szia!

-Alya, kettesben hagysz Marinettel?-kértem meg a lányt.

-Persze.

-Köszi! Szóval, figyelj én annyira sajnálom! Tényleg nem akartalak megbántani! Ne haragudj!

-Semmi baj, tudom, hogy mást szeretsz. Megbocsátok, Cicus!-mondta jól kihangsúlyozva az utolsó szót.