-Szia Katica! Mizújs?
-Macska!-a nyakába ugrottam, bár fogalmam sincs, hogy miért.
Az ő arcán először meglepettség, majd öröm volt látható. Visszaölelt, alig akart elengedni. Talán az állandó flörtölését mégis komolyan gondolta?
-Most már elengedhetsz.
-Hehe... Oké. Csak kiélvezem a pillanatot!

Adrien szemszöge:
Az illata olyan ismerős volt. Csak tudnám, hogy honnan!
-Bogaram, tudnom kell, hogy ki vagy! Kérlek mutasd meg!
-Nem lehet... Tudod, hogy ez a szabály!
-A szabályok arra valók, hogy megszegjük őket!-nevettem rá.
-Ez nem olyan! Hagyjuk ezt a témát!
-Rendben. De egyszer úgy is megtudom, hogy ki rejtőzik a maszkod alatt!
-Sok sikert hozzá!-mondta kacagva.
-Katica, én már régóta el akarok mondani neked valamit. Pontosabban már te is rájöttél... Én szeretlek téged!-nyögtem ki a szavakat.
-É-én is szeretlek!
-Tényleg?-kérdeztem.
-Öhmm. Igen. Akit mondtam neked tegnap, nos az ő iránt táplált érzéseim miatt nem vettem észre, hogy mennyire kedvellek. Meg az is közrejátszott, hogy elég sok lánynak csapod a szelet, és ezért nem vettem figyelembe az udvarlási szándékaidat.
-Ááá... Akkor azért toltál el mindig magadtól!
-Igen.
-Hidd el, Bogárkám, nagyon is komolyak a szándékaim! Eljönnél velem egy randira?
-Persze. Miért ne... De én úgy tudtam, hogy ez már egy randi!
-Akkor ez esetben...
Csak odahajoltam és megcsókoltam. Az puha ajkai az enyémhez értek. Beletúrtam a hajába, és ő is az enyémbe.
-Megtennél nekem valamit, Bogaram?
-Bármit.
-Kiengeded a hajadat a kedvemért?
-Ha tényleg ezt szeretnéd...-kihúzta a két kis cofját.
-Wow! Nagyon szép vagy! Így kéne hordanod mindig a hajadat!
-Köszi...
A nap lenyugvóban volt. A naplemente és Katica látványa meseszép volt együtt.
-Jaj, a matek házi! Azt elfelejtettem megcsinálni!-szomorodott el az én Bogárkám.-A fene egye meg a geometriát!
-Ti is geometriát vesztek?-kérdeztem csodálkozva.
-Sajnos igen. Most mennem kell, Cicám. Holnap ugyanitt?
-Számíthatsz rám. Búcsúpuszit nem is kapok?
-De...-forgatta a szemét.
Megpuszilta az arcom és elköszöntünk egymástól.