Nino szemszöge:

Épp hazafelé tartottam egy buliból, ahol DJ voltam, amikor egy idős bácsika összeesett előttem.

-Uram, jól érzi magát?-kérdeztem.

-Köszönöm szépen remekül vagyok, csak elbotlottam egy fránya kavicsban.-válaszolta.

-Akkor minden rendben?

-Persze, köszönöm, fiú!

-Ninonak hívnak.

-Viszlát Nino!

-Szép estét!

-Nino, drágám hazaértél?

Ó anyám...

-Igen anya!

-Kész a vacsora! Gyere  majd enni. Ja és rakj rendet a szobádban, kész disznóól!

-Okés.

Amikor felértem a szobámba jó messze eldobtam a táskámat.

Végre itthon! De rég vártam már, hogy hazaérjek! Hirtelen megláttam egy dobozkát az asztalomon. Jé, ez vajon mi lehet?

Kinyitottam. Erős zöld? fény világított bele a szemembe.

-Hello, Wayzz a nevem és...

-Jesszus, mi vagy te?

-... mostantól a te kwamid.

-Az mi?

-Én egy olyan lény vagyok, aki szuperhőssé tud tenni téged. Vedd fel ezt a karkötőt, és többé ne vedd le! Az erőd a teknőspajzs, ami fél percig minden ellen megvéd. Ne feledd, csak fél percig. Miután felhasználtad öt perced van biztonságos helyre jutni,  mert visszaváltozol. Ahhoz, hogy átváltozz annyit kell mondanod, hogy páncélt fel!

-Wayzz, páncélt fel!

Egy feszes kezeslábas tapadt rám és egy páncél volt rajtam.

Na ideje kipróbálni az újonnan szerzett képességeimet! 

Tehát ismét nekiindultam az éjszakának...

Marinette szemszöge:

-Ssss Macska! Hallgass! Tudod, ha kukkol az ember, akkor csendbe kell lenni! Így még meghallanak! 

-Jó van na... Különben én nem is akartam eljönni...

-Te nem vagy kíváncsi a barátainkra, mint szuperhősökre?

-De. Csak nem értem miért kell ezt most péntek este megnézni...

-Butus! Ma kapták meg a talizmánjaikat!

-Marinette, menjünk haza!

-Adrien, én egyedül is eljöttem volna, te akartál velem jönni! 

-Nem akartam, hogy csak te gyere!

-Miért nem?-kérdeztem.

-Én féltelek! Sötét van, és...

-Te most komolyan azt hiszed hogy nem tudnám megvédeni magam?-vontam fel a szemöldököm.

-Én nem mondtam ilyet! Tudom, hogy bárkit le tudsz győzni, Bogaram!-mondta és megcsókolt.

-Most ne! Ott megy Nino!-toltam el magamtól.

-Jó láttad. Mehetünk?

-Menjünk. A szüleim már biztos aggódnak...

-Igen. Nekem is haza kéne mennem...

-Aludj nálunk! 

-Nem lehet. Holnap korán van a fotózásom. 

-Hát akkor majd a fotózásod után hívj fel! Jó éjt, Adrien!

-Szép álmokat Marinette!

Kész! Mér legalább két hete írom ezt a részt, de végre elkészült! Tegnap meglett az ötezer megtekintés! Nagyon-nagyon köszönöm mindenkinek a sok votot, kommentet és a díjakat! A beígért különleges fejezet nem marad el, csak még átfogalmazom egy kicsit... Addig is sziasztok!