Mikor lesz már ennek vége?!
Futottam és futottam és futottam....egészen addig ameddig már majdnem elfogyott a talaj a lábam alól.Kiugrottam. Éreztem ahogy zuhanok de akkor sem érdekelt,nem csuktam be a szemeim.
-MARINETTE!-hallottam Adrien hangját távolodni ahogy estem lefelé.
Patakként folytak a könnyeim ahogy rágondoltam arra,hogy mi lesz,ha ez örökké így fog tartani és sosem áll vissza a rend.Gondolkodásomat az éles fájdalom zavarta meg,melyet a fejemben véltem érezni,majd minden elsötétült előttem.
Mikor felébredtem,érdekes érzés fogott el.Vajon miért van itt sötét? Hová kerültem?
A hely eléggé szűkösnek bizonyult,mivel hamar elkezdtem érezni hogy zsibbadok mindenütt és nem kapok levegőt.
-Hahó,hall engem valaki?!-kiálltottam ahogy csak a torkomon kifért-Tikki,segíts...!-mondtam halkan,majd elájultam.
-Marinette?De az nem lehet...MARINETTE??!Azonnal ássák ki a koporsót!!!
"Bőre hófehéren fénylett,haja gyönyörű égszínkéken pompázott.Körülötte minden olyan volt,mintha még élne,s csak békésen aludna."
-Valaki hívjon azonnal egy orvost!Még gyengén érzem a pulzusát!
-Máris Mr.Agreste!
-Marinette!NEEEE!-kiálltotta,s már tudta hogy késő volt.
Kellemesen kipihenten ébredtem egy kórházi ágyon.Adrien melletem volt,s úgy nézett ki,mint aki nem aludt már jó ideje.
-Marinette,hát felébredtél,kedvesem!Úgy örülök,hogy visszakaptalak!
-Tessék?-kérdeztem meglepve.
-Az akuma majdnem megölt.Még mindig a szívedben van de valahogy kiszedjük onnan ígérem.De van valami amit tudnod kell,mivel nem tudom meddig maradsz még a jó univerzumban.
-Tessék?-kérdeztem újra-te tudod hogy én utazom?
-Hát persze,beszéltem a mesterrel.Utazol az univerzumok közt,és az ottani Marinettek testébe kerülsz ideiglenesen.Az összes tested addig pedig holtan fekszik,míg egyben jársz.Ezért keltél az egyik univerzumban egy koporsóban.Mindez egy átok miatt amit a talizmánokra szórt még az első Halálfej,Mercedes,pontosabban Mercedes Dupain.
-Ük-ük-ükanyu?-kérdeztem meglepve.
-Igen.Meg kell őt találnod az egyik univerzumban és le kell beszélned arról,hogy megátkozza a macska és katica talizmánokat.Csak ezek után tudjuk kiszedni az akumát,másként nem lehet.
-Rendben drágám,remélem sikerül.De mi van,ha nem?
-Akkor örökre utazgatni fogsz-itt Adrien könnyezni kezdett.
-Nyugodj meg,mindent megteszek azért,hogy sikerüljön.
-Szeretlek-nyomott egy puszit a számra.
-Én is szeretlek-mondtam,majd hirtelen megint elnyomott az örök álom.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro