Valaki szólogatott.Hirtelen fájni kezdett a fejem és elsötétült minden.

Egy kórházi ágyon ébredtem.A fejem még mindig hasogatott. Megfogtam,és éreztem,hogy szorosan be van fáslizva.Valami nyomta az ágy oldalát.Magam mellé néztem. Adrien volt az.

-Adrien! Adrien!

-.........Marinette?MARINETTE! Végre! 

-Adrien.....-na itt sírva is fakadtam-....Azt hittem,meghaltál!!!!

-Én? Miért? Hisz te estél le az iskola 2. emeletéről!

-H-hogy? Én estem le? De én nem így emlékszem......

A továbbiakban elmeséltem neki mindent.De tényleg mindent,még a babát is.Nem tudtam,mit fog mondani,ezért sírva fakadtam.

-De hiszen ez nagyszerű,Marinette!LESZ EGY KÖZÖS GYEREKÜNK!!!!

-T-tényleg?

-Igen...Nincs okod aggodalomra,és kérlek,ne sírj.Szeretlek.

-Én is,mindennél jobban.