Macska felállt,és egyenesen a szemembe nézve mondta:

''Szeretlek''-és ezzel közeledni kezdett felém.

Nem menekültem. Nem tehettem,hisz szeretem őt. Nem tudtam megmozdulni. Már előttem állt,amikor megkérdezte:

''Nem félsz tőlem?''

''Én soha!''-és megcsókoltam.

Macska szeme erre újra zöld lett,és visszakaptam őt.

Hívtam a szerencsetalizmánom,majd Macska hívta a Macskajajt.

A kezemben egy napszemüveg termett,és már tudtam,mit is kezdjek vele.

Mivel már sötétedett,Bűvölő szemére tettem a szemüveget,hogy biztos ne lásson semmit,majd elvettem a botját,és odadobtam Macskának. A bot szétporladt,majd egy kis pillangó szált ki belőle.Elkaptam,majd megtisztítva útjára engedtem.Elfutottunk egy sikátorig.

''Úgy féltem,hogy bajod esik! Hogy tehetted ezt velem,Marinette?''-kérdezte a már lealakult Adrien,majd megölelt.

''Sajnálom,de megijedtem.Tudod,Katica bátornak nézhet ki,de valójában nem az.Hisz ő csak a kétballábas,ügyetlenkedő Marinette...''

''Ugyan már! Te igen is bátor vagy! Akkor nem mondtad volna meg hogy kedvelsz.Amúgy is,én jobban féltem,mint te.Attól is hogy elveszítelek,na meg a vallomástól is...''-majd megcsókolt.

Szemébe néztem,majd bólintottam.Tudtam mire gondol.

''Biztos vagy te ebben?''-kérdezte kissé félve.

''Ha rólad van szó,mindent megtennék''-és ennél a pillanatnál fogva magához ölelt,és csókolgatni kezdett,majd abbahagyta,és menyasszonypózban elvitt hazáig.

''Akkor mindjárt jövök''-mondta,majd egy utolsó csókot lehelt a számra.