Ladybug / Marinette:

A város kapujánál olyan dolog történt amire nem számítottam. Volpina állt egy hatalmas kő tetején körülötte több száz hasonmása. Nagyot nyeltem.

- Örülök, hogy látlak Katica. - vigyorodott el.

Ez csak illúzió! Ismételgettem magamba. Le tudod őket győzni Marinette!

- Lehet illúzió, de a sérüléseid valósak lesznek, hisz ennyi klón - t egyedül nem tudsz legyőzni. - nevetett ördögien. - Támadás!

Több száz Volpina ugrott felém. Pár százat sikerült kiütnöm, de attól még az egész testem tele volt karcolásokkal melyekből csordogált a vér. A szalag ami a hajamat tartotta két copfban most a szél szárnyain repül tovább. Lihegve estem össze. Nem szabad most fel adnom! Macska számít rám. Bicegve el indultam a megbeszélt hely felé. Minden egyes lépés egyre több vért csalogatott elő sebeimből. Még meg van a Szerencse Talizmánom!  Jutott hirtelen eszembe. 

- Szerencse Talizmán! - kiáltottam erőtlenül.

A kezembe egy piros pöttyös törölköző esett. Megvontam a vállam és a nagyobb sebeimre nyomtam. Erőm egy negyede kezdett vissza térni, de a fülbevaló egyre többet pityegett.

Látótávolságomba került Macska fekete alakja. Lépteim szaporábbak lettek. 

-Macska! - kiáltottam.

Pont abban a pillanatban kapta fel a fejét mikor fülbevalóm egy utolsót pityegett és vissza változtam önmagammá. Fekete Macska szeme elkerekedett. Oda bicegtem hozzá.

- Mari - Marinette?! - kérdezte elhaló hangon.

- Igen. Én vagyok Katicabogár. -mosolyodtam el majd oda nyújtottam neki a kicsit véres törölközőt.

Chat Noir / Adrien:

Meg akartam tudni kibe vagyok szerelmes valójában? Hát megtudtam. Nem vagyok csalódott hisz Marinette szép lány csak mikor beszélgettünk akkor folyton dadogott. Katica és Marinette. Még mindig fura. Fair lenne ha én is megmutatnám igazi énem, de még jó a maszk mögé bújni. 

- Mi történt veled? -kérdeztem miközben félig rá támaszkodtam. A bordám szerencsére nem tört el. A helye viszont egyre jobban lilul és nem tudom mit csináljak vele. Orvoshoz nem mehetünk.

- Találkoztam pár száz Volpinával. -nevette el magát kínjába.

Elhúztam a szám és ha lehet még mérgesebb lettem a lányra. Az elején nagyon jó fej volt. Róka. Mit is vártam tőle?! Ravasz a galádja az is biztos. 

- Hova megyünk? -kérdezte. 

Ekkor jött el a pillanat amikor leesett, hogy se pénzünk, se erőnk vissza menni Párizsba. 

- Mond, hogy van nálad pénz két vonat jegyre. - néztem rá fél szemmel. 

Nála is le eshetett a dolog, mert szemei elkerekedtek.

- A francba! - suttogta. 

Elvigyorodtam. 

- Hát Bogaram akkor pár napig ketten leszünk csak. 

- Mibe keveredtem? -fogta a fejét. 

-Hé, nem is vagyok rossz társaság. -szabadkoztam.

- Ó, dehogy. Csak idegesítő, nagyképű... - kezdte sorolni.

-Szerény. - szóltam közbe. 

- Az. Főleg szerény. -nézett rám szórakozottan.

Késztetést éreztem megölelni amit meg is tettem, hisz mit veszíthetek?

- Hiányoztál, Bogaram. -suttogtam a fülébe. 

Jó fél fejjel kisebb volt nálam ami mosolygásra késztetett. Karjai esetlenül fogták közre a derekam. Nem tudom meddig maradtunk így. Az idő érzékem sose volt jó. 

- Te is, Macska. - suttogta nyakhajlatomba ami miatt jól eső bizsergés futott végig rajtam. 

- Milyen édes kis párocska. - szólt gúnyosan egy ismerős hang. 

Kibontakoztam Marinette öleléséből és szikrázó szemekkel néztem az előttünk álló démon szemeibe. 

- Pofa be! - szóltam hozzá hidegen. Bogaram addig át változott és immár piros alapon fekete pöttyös ruhában állt mellettem. 

- Nézd csak, nézd csak. A macskának kinyílt a szeme. Ennyire világos volt, hogy nem vetted észre a nyilvánvalót? - kacagott.

Az adrenalin nagy mértékben kezdett dolgozni bennem. Botomat elő kaptam majd felé indultam. Egymás ellen harcoltunk oldalamon Katicával.  Vagyis Marinette - l. Lényeg a lényeg nem voltam egyedül. 

Ladybug / Marinette: 

Alig éreztem a végtagjaim. Legyőztük Volpina - t és megszabadítottam az akumájától. Halálfej bármire képes, hogy eltüntessen minket és a talizmánjainkhoz jusson. Megint pityegni kezdett a fülbevalóm, de Macska gyűrűje is.  Kérdőn néztem rá, hogy elmegy át változni és pár óráig nem látjuk egymást, vagy marad és megtudom az igazi énjét. 

- Te is megmutattad kivagy akkor én miért ne? Kiderül, hogy az álarc alatt ugyan csak kilenc életem van vagy kevesebb. - nevetett fel majd közelebb jött hozzám. 

Nem bántam a közelségét. Sőt talán most kezdtem érezni, hogy az álom úrrá lesz rajtam. Közelebb húzodtam és az oldalához bújtam. Kezét derekamra tette. Ott ültünk, ketten. Koszosan, véresen és fáradtan. Ha valaki meglátott volna minket biztos csöveseknek nézett volna. 

- Marinette. -suttogta miután a katica jelmez el tűnt rólam. 

- Hm? -kérdeztem csukott szemmel. 

- Jó éjt. -puszilta meg a fejem búbját. 

Elmosolyodtam és kezeimmel át karoltam a derekát. Fél álomba voltam mikor érzékeltem, hogy ujjaim lefeszíti derekáról és a sajátjával kulcsolja össze őket. Majd el aludtam.