Sziasztok! Meghoztam az első fejezetet, fogadjátok szeretettel és megannyi kommenttel :)
Jó olvasást kívánok.

Love ya :*




Már este nyolc óra is elmúlt, mire Shirley megérkezett, hogy leváltson a pultban. Pár hónapja dolgoztam még csak az angliai Foltozott Üstben, de a másik pultos lánnyal, Shirleyvel már az elején kialakítottuk a megszokott rendünket. Felváltva dolgoztunk reggel és éjszaka, hogy ketten is bírjuk a munkát, és mégis sikerüljön a non-stop nyitva tartás, ahogy a főnök azt megkívánta.
- Késtél - vetettem neki oda foghegyről, miközben kiadtam az utolsó italomat az este.
- Dolgom volt - felelte, szintén rám se nézve, miközben bejelentkezett egy gyors varázslattal, majd felvette az első rendelését.
- Persze - prüszköltem. - Vagy inkább más dolgozott meg téged.
- Ribanc - vágott vissza vigyorogva, s tudtam, hogy igazam van.
- Kurva - egyenlítettem ki. - Na, én léptem.
A pult mögötti ajtót belökve, beléptem az öltözőbe, ahol kabátom lógott egy fogason. A fogas melletti teljes alakos tükörben meglátva magam, örömmel konstatáltam, hogy még a tizenkét órás műszak után is remekül nézek ki. Barna hajam egyenesen omlott le hátamon, s szemem olyan élettelin csillogott, mintha most kezdeném a napot. Sötét ujjatlan pólót viseltem, aminek alját szoknyámba tűrtem be, s lábamat necc harisnyába és vastag bakancsba bújtatta. Igen, nem alaptalanul lettem leribancozva, ezzel tisztában voltam, mert bár 1948-at írtunk, s egyre népszerűbbé vált a rövidebb szoknyák viselése, az én öltözetem még mindig jobban hajazott a bordélyházak vendéglátó lányainak kinézetére. Mindig azt a nézetet vallottam, hogy "Ha nem tetszik, nem kell idenézni", így hát csak ismét elégedetten rámosolyogtam tükörképemre, karomra fektettem kabátomat, és elindultam az öltözőből kifelé.
Ahogy léptem volna ki a pultból, az Abszol út felől hirtelen belém csapódott valaki, mire én megtántorodtam, de végül nem estem el.
- Figyelhetne jobban is - vetettem oda automatikusan, egy kicsit sem kedvesen.
- Megbocsásson - egy fiatal, igen jóképű férfi nézett vissza rám. Sápadt bőre kihangsúlyozta elbűvölő, sötétbarna szemeit, s elegáns megjelenését jól fésült, fekete haja koronázta meg. - Igazán rossz napom volt, ezért lehettem figyelmetlen.
- Szóra sem érdemes - feleltem halkan, s ajkam egészen biztosan mosolyra húzódott, miközben megbabonázva néztem azokat az elragadó szemeket.
- Meghívhatom egy italra? - somolygott a férfi kedvesen-engesztelőn.
- Egész nap itt dolgoztam, nem hiszem, hogy nagy örömömet lelném az italozásban - tértem ki előle. - De önnek jó szórakozást.
- Oh, kár. De akkor úgy néz ki, egyedül kell ünnepelnem - sóhajtott színpadiasan, mintha csak álmait veszítené el, mire felnevettem.
- Mit ünnepel? - dőltem be csapdájának.
- Hogy végre felmondtam a munkahelyemen - örvendezett.
- Egye fene - túl könnyen adtam be a derekamat. - Ezt tényleg meg kell ünnepelni. Egy ital mégsem árthat.
- Ez a beszéd - vigyorodott el, s előttem haladva a pulthoz lépett. Shirley rápillantott, azonnal elmosolyodott, de amint meglátott mögötte, felvont szemöldökkel, némán kérdezte, hogy ez mégis mi akar lenni. Egy egyszerű, gyors válaszra volt csak időnk, amit grimaszom közvetített neki: majd meglátjuk. - Whiskey-t kérek, duplán. A hölgynek pedig... - azzal hátra fordulva, lassan végigmért. Ezúttal én vontam fel a szemöldökömet. Kíváncsi voltam, mit választ nekem. - ...egy eggnogot.
Elismerőn biccentettem, ezzel jutalmazva választását, s odafurakodva, én is a pulthoz álltam, hogy beszóljak Shirleynek. Italjaink mellé kértem még egy-egy felest is.

Már akkor éreztem, hogy nem fogok hazamenni, vagy ha igen, csak tusolni lesz időm.

Végül hamarabb haza jutottam, mint gondoltam, aminek egyik részem örült, amiért pihenhettem munka előtt, a másik viszont kevésbé volt boldog. A sápadt férfi még csak be sem mutatkozott, majd mikor már jó pár italon túl voltunk, hirtelen távozott. Bár teljesen megbabonázott, magával ragadó volt, és ott tartózkodásának minden percét nekem szentelte, mégsem tudtam meg róla sokkal többet, s maradásra sem tudtam bírni.
Miután hazahoppanáltam, a műszakkezdésig maradt pár órát alvással töltöttem, s ruhástul omlottam be ágyamba.
Ébresztő bűbájomra keltem reggel, amit gyűlöltem, de tudtam, hogy másként nemhogy elkésnék, de valószínűleg Shirleynek három műszakot kellene egyben lenyomnia. Régen aludtam már annyit, hogy ténylegesen kipihentnek érezhessem magam, de tudtam, hogy ez egy ideig nem fog még bekövetkezni, így inkább el is hessegettem ezt a gondolatot.

Egy gyors zuhany után ismét kisminkeltem magam, s új ruhát vettem - ezúttal merészen nadrágot választottam a szoknya helyett, amihez szokásos bakancsomat vettem, és egy toppot. Reggeli felfrissülésem után teljesen felébredtem, és kész voltam a munkára.
Reggel nyolc körül érkeztem meg a Foltozott Üstbe, hogy legyen még egy kis időm ébredezni, mielőtt ténylegesen munkába állnék. A kocsma, nem meglepő módon, kihalt volt, leszámítva persze azt az egy-két férfit, akik a sarkokban álló asztaloknál hortyogtak részegen. Megszoktuk már őket itt, szóval nem csináltunk belőle ügyet. Mikor megérkeztem, Shirley éppen az italoktól tocsogó és ragadó pultot törölgette.
- Épp időben - pillantott fel, majd folytatta a takarítást.
- Hosszú éjszaka volt?
- Kicsit - sóhajtott. - De a mai hosszabb lesz.
- Miért? - ráncoltam szemöldökömet, s azon agyaltam, hogy vajon mit felejtettem el, ami ilyen különlegessé teszi ezt a napot.
- Mert ma hamarabb elmész - vigyorgott mindentudón.
- Ismétlem magam: miért? Én erről nem is tudok - kiáltottam ki az öltözőből, ahova becsekkolás után a kabátomat felakasztani mentem.
- Még nem tudsz - hangsúlyozta nevetve.
- Elmondanád végre, miről van szó, vagy még egy kicsit idegesítenél? - türelmetlenkedtem, s közben én is rongyot ragadtam, hogy segítsek neki.
- Az egyik vendégtől tudom, hogy lesz egy álarcos bál vasárnap, s mivel aznap úgyis zárva vagyunk, úgy döntöttem elmegyünk - vont vállat nemtörődömséget tettetve, de szája sarka akarva-akaratlanul is várakozásteljes mosolyra húzódott.
- Oh igazán? Te úgy döntöttél, hogy elmegyünk? - szaladt magasba a szemöldököm kérdőn, de mosolyogtam, mert tudtam, hogy tisztában van vele, mennyire odavagyok az álarcokért és a bálokat is igen szeretem.
- Igen - bólintott határozottan, miközben letette saját rongyát, kezet mosott és varázslat segítségével kijelentkezett, mert véget ért a műszakja. - Határozottan ott a helyünk. Nagy buli lesz.
- Nos - tártam szét karjaimat megadóan, de közben fülig ért a szám. - Akkor este, miután leváltottál, ruhát és maszkot kell vennem, úgy néz ki