Jisung összehúzva magát dőlt legjobb barátjának oldalának, aki a gépén dolgozva hagyta, hogy a kisebb párnának használja. Volt pár gyenge próbálkozása arra, hogy szóra bírja a fiút, de nem járt sikerrel; teljesen elveszett a gondolatai között, így az idősebb csak időt hagyott neki. Ha akar, úgyis beszélni fog, nem kényszerítheti rá. Jisung érzékelte, hogy néha aggodalmas pillantásokat vetett felé, de nem zavartatta magát emiatt. Szüksége volt a társaságára, arra, hogy csendben ellegyenek egymás mellett. Nem akarta elmondani azt, ami történt, hiszen szinte biztos volt abban, hogy Chan kiakadna.

Két nap telt el a történtek óta és Minho tartotta magát az ígéretéhez, nem kereste a kisebbet, aki emiatt szörnyen hálás is volt neki. Át akarta gondolni mit kellene csinálnia, viszont folyamatosan falba ütközött. Végülis, Minho nem kért tőle semmit, nem mondta, hogy esetlegesen újra meg akarná próbálni. Jisung kezdett ebbe beleőrülni, amikor úgy érezte már túlságosan túl csavarja az egészet, pozíciót váltott és inkább azt kezdte el figyelni, amint legjobb barátja dolgozik. Kellemes nyugalommal töltötte el az egyenletes gépelés, az egér kattogása és az ahogyan egy-egy dallam felcsendült, valamelyest sikerült kitisztítani a fejét is.

- Minho azt mondta, hogy még mindig szeret – csúsznak ki a szavak a száján anélkül, hogy végig gondolta volna mit is mond. Chan lefagyott, ujjai egy darabig a billentyűzete felett lebegett, majd sóhajtva hajtotta le a gépet és tette félre. El akart húzódni, hogy láthassa a kisebb arcát, de ő görcsösen kapaszkodott belé és bújt hozzá. Nem mert legjobb barátjának a szemébe nézni, hiszen már régóta ettől intette óva, ő mégis vakon belesétált.

- Rendben – válaszolt nyugodt hangon, szabad kezével Jisung tincseire simítva – És te mit érzel?

- Semmit – válaszol, mire csak csendes várakozást kap – Nem tudom. Amikor szakítottunk, túl léptem rajta. Nem éreztem iránta semmit – hunyja le szemeit feladóan és kezd el beszélni – Legalábbis ezt hittem, már ebben sem vagyok teljesen biztos. Pár hete már észrevettem magamon, hogy kezdenek visszatérni az érzéseim iránta, de nem foglalkoztam igazán vele. Úgy gondoltam majd elmúlnak. Nincs jelentőségük. Aztán előállt ezzel az őrültséggel, hogy még mindig szerelmes. Azzal nyugtattam magam, hogy csak részeg, azt sem tudja miről beszél, a világáról sem tud, de másnap amikor rákérdeztem ugyanezt állította és akkor már nem volt részeg. Nem tudom, hogy mi van, vagy mit gondoljak, vagy akár csináljak. Nem is mondott semmit, amivel csinálnom kellene valamit. Nem mondta, hogy kezdjük újra. Nem is kéne ennyit kattognom ezen, de nem tudom leállítani. Az is lehet, hogy csak szórakozik és nem gondolja komolyan. Elég szar vicc, de lehet, hogy az.

- Jiji, a vak is látja mennyire oda van érted Mihno. A mai napig nem értem, hogy te ezt, hogy nem vetted észre.

- Te tudtad? – kerekednek el a kisebb szemei, ahogy elhúzódva pillant Chanra, aki apró bólintással felel – Miért nem mondtad el?

- Nem az én dolgom elmondani azt, amit ti éreztek egymás iránt – forgatja meg enyhén a szemeit, de hamar folytatja is – Amikor szakítottatok, teljesen összetörtél, de rendbe jöttél, tényleg túl léptél rajta és ezt Minho is látta. Mire rájött, hogy olyasmit csinált, amit nem kellett volna, te már boldog voltál és nem akart újból kitenni ennek a tortúrának. Ahogy én sem. Tartottam attól, hogy ha megtudod teljesen kiborulsz vagy magadba fordulsz.

- Ezért nem akartad, hogy ennyi időt töltsek vele? – kérdezett rá kissé értetlenül – Mindig amikor vele találkoztam, te azt ellenezted.

- Mondhatjuk, hogy igen. Sejtettem, hogy már nem sokáig fogja tudni magában tartani a dolgot Minho, főleg akkor, ha megint ennyire sok időt kezdek el együtt tölteni. Ez, viszont már nem fontos. Elmondod neki, hogy mit érzel?

- Nem is tudom. Mit érek én el azzal, ha elmondom? Még csak utalni sem utalt rá, hogy velem akarna lenni. Attól még, hogy elmondása szerint szerelmes még nem egyenlő azzal, hogy akarja is ezt a kapcsolatot.

- Hogy te mennyire túl tudod csavarni a dolgokat – fújtatott megjátszott idegeséggel Chan és szavait kísérve még homlokon is pöckölte barátját – Fogadni merek, hogy esélyt sem adtál neki arra, hogy megmagyarázza vagy egyáltalán elmondja, hogy mi van. Szedd össze magad aztán menj el hozzá és beszéljétek meg. Velem is beszélhetsz róla, de az a gyanúm, hogy vele azért többre mész, mint velem.