Egy hét telt el a kis incidens óta.Azóta nem találkoztam Brett-el.Nem mintha érdekelne.Egy kicsit sem.Na jó,lehet,hogy egy kicsit érdekel Ő.Egy szempontból örültem,hogy nem találkoztam vele,mert tudtam koncentrálni a lacrosse edzésekre.Miután eltűntünk folytatták a meccset.És nyert a Devenfort. Másrészt meg hiányzott a mosolya.Amikor bent maradtam vele és rám mosolygott.Oké Annie!Verd ki őt a fejedből!Ő teszi a legjobb barátod életét élő pokollá!De annyira helyes.
A gondolatmenetemből egy kopogás rántott vissza a való világba.
-Szabaad.-kiáltottam.
-Drága Annie-m.-nyitott be apa.-Gyere le egy picikét.Valaki keres téged.
-öhm,rendben egy pillanat és lent vagyok.-mondtam egy picit furán.Ki a fene van itt este nyolckor?Lebaktattam a lépcsőn,egyenesen a nappaliba,ahol egy fiú állt háttal nekem.Amikor megfordult,a szemem kikerekedett.
-Szia Annie.Nem is említetted,hogy a Cyclones-oknak az edzője az apád.Amikor ő nyitott ajtót,egy kicsit elbizonytalanodtam arról,hogy jó helyen járok.-mondta.
-Hát mos figyelj.A mezemen láttad a nevet igaz?-kérdeztem visszafolytott mosollyal.
-Persze.De ez hogy jön ide?-kérdezte összezavarodva.
-Apa neve Bobby Finstock.A mezemen az volt,hogy Finstock.Én vagyok az egyik lány a csapatban.Nem vontad még le a következtetést?Mióta kiszabadultam a petefészekből,csak a lacrosse-nak élek.-mondtam vigyorogva.
-És szeretnék még egyszer köszönetet mondani.-váltott témát.
-Brett...hanyadjára mondtál már köszönetet?-kérdeztem rá emelve a tekintetemet.
-Nem lehet elégszer elmodani,hiszen megmentetted az életemet.-válaszolta és közelebb lépett.-És meg szeretném kérdezni tőled,hogy nem jössz ki egy kicsit?Tudod,sétálni.-mondta félénken Brett.
-Felőlem rendben van.-mondtam.Gyorsan bementem a konyhába és tájékoztattam apát,hogy elmentem és hamarosan jövök.
-Na,szerintem mehetünk.-mondtam és a bejárati ajtó felé vettük az irányt.
Már vagy öt perce sétáltunk,amikor Brett megtörte a csendet:
-Mesélj nagadról valamit.
-Mégis mit?
-Tudod a szokásos...mit szeretsz,mit nem,valami álmod van esetleg..-kezdte el sorolni.
-Oké...mondok valamit,de ne nevess ki,oké?-kérdeztem félve.
-Rendben...
-Szóval,ööhm én még izé...-bökdécseltem.
-Naa Annie,bökd már ki.Igérem,hogy nem foglak kinevetni.-biztatott Brett.
-Szóval én még nem csókolóztam.-mondtam ki végül.
-Te még nem?Egy ilyen gyönyörű lány mint te még nem csókolózott?-kérdezte hitetlenkedve.
-Ez nagyon nehéz,mert ugye játszom a csapatban,plusz félnek apától.-mondtam elvörösödve.-Meg amúgy se vagyok az a tipusú lány,akit a fiúk szeretnének maguk mellet tudni.-adtam hozzá.
-Nehogy azt hidd,Finstock.-rázta meg a fejét hitetlenkedve.-Amikor megláttak a csapattársaim mind rád akartak hajtani.Még szerencse,hogy így végződött ez a meccs.-fújta ki a levegőt Brett idegesen.
-Figyelj,én már alig várom a következő meccsünket.-váltottam hirtelen témát.
-Miért is,ha szabad kérdeznem?-fürkészte érdeklődve az arcomat.
-Azért,hogy elverjük a kis hátsótokat.-mondtam vigyorogva.
-Chh azt kötve hiszem.-mondta gúnyosan.
-Mibe fogadjunk?-kérdeztem meglökve a vállát.
-Ha nyerünk,akkor velem lesz az első csókod.-vigyorgott.
-Ami sose fog bekövetkezni.És ha mi nyerünk,akkor veszel nekem egy új lacrosse ütőt.-mondtam.
-Áll az alkú.-fogott kezet velem.Időközben megérkeztünk a házunkhoz.
-Nos Brett majd tal...-és ekkor arcon puszilt.Először döbbenten áltam.
-Jóéjt Annie.-mosolygott Brett,majd elsétált.
Én csak néztem,ahogyan a sötétség folyamatosan elnyeli Brett-et míg végül eltünt.
Brett Talbot el akarja venni az első csókomat.
••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Sziasztok!Tudom,soká hoztam az új részt.
Először bepörgött a wattpadom és publikálta az elejét a sztorinak://