┏━━━━━━━━•°•°•❈•°•°•━━━━━━━━┓

Zsenge pázsitról felemelkedve, lassacskán, mégis könnyedén felpattanva, fürge léptekkel hagyta el Bernardino Álvares a számára oly kedves helyet. Ügyet sem vetett zöldes ingét besötétítő vízfoltokra, mellyel a liget lepte meg benne való időtöltése végett.
A fűszálat is kiköpte szájából, a tengerbe még belemártotta lábfejét, miközben a sirályok rekedtes hangjára koncentrált.

┗━━━━━━━━•°•°•❈•°•°•━━━━━━━━┛