Ezek az egyetemi órák dögunalmasak. A tanárok rémesek és leszarják, hogy értsüke, hogy miről beszélnek csak feladják a leckéket, minél hamarabb legyenek kész. Ilyen ez a 21. Század. Már 3 órát letudtam, maradt még kettő. Most ebéd szünet van és az ebédlőbe tartok. Remélem egy cseppet sem lesz kínos és Adam nem próbál rámmászni vagy elcsábítani. Az ebédlőben odasétáltam a szokásos asztalhoz és leültem az egyetlen helyre ami üres volt és mit adj Isten az a hely Adam mellett volt. El tudom képzelni ahogy szerre elküld mindenkit, csakhogy foglalja nekem a helyet. Ezen a gondolaton elmosolyodtam amit ő is észrevett.
-Mi olyan vicces? -Nézett rám mit sem selytő szemekkel.
-Semmi.
-Akkor jól van "barátom". -Na jól van úgy kihangsúlyozta azt az egy szót ahogy csak ki lehet.
-Szia Abby. -Köszönt nekem Brendon, vele van néhány közös órám. Helyes meg minden de valahogy túl sok.
-Áh, Szia Brendon.
-Beszélhetnénk?
-Persze. -Felálltam és kb két méterrel arrébb mentünk.
-Csak azt szeretném kérdezni, hogy nincs kedved holnap elmenni vacsorázni velem? -Kérdezte, látszott rajta, hogy zavarba van. És én még jobban, azt sem tudtam mit mondhatnék neki.
-Csak nem randira akarsz hívni? -Elmosolyodtam.
-Valami olyasmi. -A kezét a tarkójára tette és várta a választ.
Már nyitottam volna ki a szám, hogy elfogadjam a meghívást de csak azzal a kikötések, hogy ez nem randi de valaki beelőzött.
-Abbynek programja van holnap. -Hát igen. Adam az és szó szerint hallgatózott.
-Áh, tényleng? Na és mi lenne az a híres program? -Összefontam a karom és érdeklődően néztem rá. Én nem tudok róla, hogy programom lenne.
Felált és odajött hozzám, nagyon közel. Már-már majdnem ossza ért az arcunk amikor megszólalt.
-Mivel mi barátok vagyunk és a barátok elmennek egymással szórakozni így holnap ketten elszórakozunk egy kicsit.
-Nem hinném, hogy ugyan azt tartjuk szórakoztatónak.
-Hidd el élvezni fogod.
-És mégis hová vinnél "szórakozni ".
-Meglepetés.
-Utálom a meglepetéseket. -Hazudtam neki. Ki olyan hülye hogy utálja a meglepetéseket. Én nem ismerek olyan lányt aki nem szeretné.
-Ezt imádni fogod.
Férreállt és elvette a táskáját. Felém fordult és elköszönt.
-Viszlát Hercegnő.
Én egy enyhe mosollyal viszonoztam a köszönést. Pff, bele is feledkeztem, hogy itt áll mellettem Brendon. Most akkor komolyan mondta Adam,hogy elvisz "szórakozni ", vagy csak le akarta rázni rólam Brandont. Mondjuk gondolom neki mi a szórakozás elvinne engem egy sztriptizbárba vagy ilyensmi.
-Brandont sajnálom, tényleng. Talán máskor. - Elővettem a legkedvesebb arcomat és megbánóan közöltem, hogy akkor én nem megyek vele kajálni.
-Hát akkor szia Abby.
-Szia.
****
A nap hamar eltelt. Másnap úgy beszéltük meg, hogy Adam értem jön 2-kor. Nekem is csak 2 órám volt aznap és neki 3. Így hamar le tudtuk a mai tanulást. Kiderült, hogy Adam tényleng komolyan gondolja, hogy elvisz valahová. Amilyen peches vagyok kivisz az erdőbe és otthagyta vagy valami. Nem beszéltem vele a tegnap csak dobott pár SMS -t. Gondolom Katy adta meg neki a számom. Ezért még kinyírom. 1:55 az idő és még nem jött, már azt hiszem, hogy felültettett. Nem öltöztem ki, mert azt írta, hogy sportosan öltözzek. Minek is öltöztem volna ki? Nem akarok én tetszeni Adamnek, vagy igen? Kopogtak az ajtón, gyorsan felugrottam és odaszaladtam az ajtóhoz.
-Nocsak Abby valaki hogy szalad, hogy ajtót nyisson. -Mondta Katy miközben bement a szobájába.
Kinyitottam az ajtót és szemben találtam magam Adammel.
-Szia.-Köszönt.
-Szia.
-Akkor mehetünk?
-Igen. Ugye nem fogsz kinyirni?
-Én nem terveztem. De balesetek gyakran előfordulnak.- Viccelődött és beleboxoltam a vállába, de ő Csak mosolygott.
-Most aztán szörnyen megnyugattál.
Lementünk a kocsijához. És elővett egy fekete kendőt a zsebéből.
-Na jó te tényleng ki akarsz nyírni.
-Nyugi bízz már bennem. Nem esik bajod.
Csak bólintottam egyet és hagytam,hogy Adam felrakja a kendőt. Lassan helyezte fel és hosszasan simogatta a nyakam. Ettől kirázott a hideg és ezt ős is észre vette beültünk a kocsiba vagyis ő ült be én szerencsétlenkedtem,mert nem láttam semmit. Még úgy is nehezen tudtam beülni, hogy segített, mondjuk közbe rossz helyre nyúlt párszor vagyis a fenekemre de én folyton rászoltam.
Mikor elindultunk alig telt el öt perc a keze a combomon landolt. Nem győztem levenni a kezét onnan folyton míg végül rá nem hagytam. Ha őt ez boldoggá teszi akkor rendben. Egy másfél óráig tartott az út míg odaértünk HELYRE, ahová tartottunk. Út közben rengeteget beszélgettünk. És többnyire Adam kedves volt. Nagy nehezen kiszáltunk a kocsiból vagyis én és valamerre sétáltunk egy kicsit. Nem hallottam zajt csendes volt minden. Még a végén tényleng egy erdőben akar hagyni. Valami léptekkel hallottam akiknek Adam köszönt és valamit motyogtak de nem értettem, túlságosan halkan beszéltek. Szándékosan. Egyszercsak megállt és rárakta a kezét a vállamra.
-Megjöttünk!
-Adam vedd le ezt az izét, már szörnyen kíváncsi vagyok.
-Hát nem is tudom, jól áll neked... -Nem Hagytam hogy befejezze, így rászoltam.
-Adam!
-Jól van na. De türelmetlen vagy cica.
Levette a kendőt és elállt a lélegzetem. Ez most az amire gondolok? Ez most komoly? Atya ég? Csak álltam és megszólalni sem tudtam. Adam elhozott engem....

Kész egy ujjabb fejezet. Remélem tetszik ez egy kicsit rövidebb mint a többi, de így egy picit titogzatosabb. Hamarosan hozom a következő részt. Puszi😘 Sziasztok!