3 napja hogy a bátyám, Emery hírtelen betoppant az életembe. Egyszer még keresett az után de nem nyitottam ajtót neki, hamar feladta és elment. Telefonon azért még hívogatott, de remélhetőleg ezzel is felhagy, mert még ma nem hívott. Esetleg lehet hogy valamin töri az agyát vagy ilyesmi de ezen most nem szeretnék gondolkodni. Ma Adam elvisz arra az extrém kiruccanásra amit már rég tervezett. Már itt van a nappaliban vár rám. Nem akarta elmondani hogy hová is megyünk, de annyit mondott hogy nadrágot vegyek és kényelmes legyen. Gyorsan felöltöztem és már készen is álltam. Az öltözetem egyszerű volt és nem vettem túlzásba semmit. Hallgattam Adam tanácsára és úgy öltöztem fel ahogy mondta. Mivel hamar elkészültem így volt még egy kevés időm. Leültem a nappaliban a kanapéra és hosszandőltem rajta, kerestem valami nézhető filmet és a Tv bámulásávan töltöttem a még maradt időmet.

Valami meleget érzek a számon és mintha két kar lenne a derekamon. Az eggyik kéz finom apró köröket rajzolt a ruhám felületére ami enyhén csiklandozta a bőrömet. Nem akartam kinyitni a szemem csak élvezni akartam ezt a pillanatot, olyan édes volt és aranyos.
Mivel így nem maradhattam ezért lassan kinyitottam a szemem és igen. Ő volt az aki felébresztett az álmomból. Elhajolt tőlem és száját levette az enyémről.
-Nocsak, Csipkerózsika felébredt 100 éves álmából. - Mosolyodott el és nézett rám azzal a csillogó kék szemeivel.
-Csipkerózsika szépet álmodott míg a csúnya, gonosz herceg fel nem ébresztette. -Mosolyodtam el én is ezen a játékos kis nevezgetésen.
-Hát akkor a herceg többé ilyent nem tesz és hagyja majd hogy a Hercegnő aludjon. -Adott egy puszit a homlokamra és felállt mellőlem, mert ugyebár eddig a kanapé mellett volt és le volt gugolva.
-Nehogy. Kérek még ilyen ébresztést. -Mondtam hírtelen.
-Akkor kapsz is. -Válaszolta.
Fel ültem én is és egy hatalmasat ásítottam. Már azt sem tudom mient a Tv-ben, de nagyon unhattam ha bealudtam.
-Még ébredezel egy darabig vagy mehetünk is?-Kérdezett játékosan Adam.
-Mehetünk és majd út közben ébredezek. -Mondtam neki két hatalmas nagy ásítás közepedte.
-Rendben. Kész vagy vagy még el kell készülj? -Érdeklődött.
-Kész vagyok, már amennyire kész lehetek, mert azt yem tudom hogy hová megyünk. -Mondtam.
-Ez így jó lesz. Tökéletes és pont megfelel. De induljunk azért mert időre megyünk.
-Rendben. -Felpattantam a kanapéról és mint aki fitt és üde pár lépéssel odébb is mentem. -Akkor menjünk.
Adam vette a lapot és mellém lépve megfogta a kezem, összekulcsolta újjainkat és elindultunk az ajtó felé. Pár perc múlva már a parkolóba mentünk Adam kocsijához. A kocsihoz lépve Adam megállt.
-Nem akarlak el rabolni de ezt fel kell tenned. -Elővett egy fekete kendőt a zsebéből és felém mutatta.
-De ezt miért? Úgy sem tudom hogy hová megyünk.
-Nem baj és ez az első rész, van három szóval ki kell lassan pipálni ezeket.
-Három? Az első egy sikátor, a második egy temetkezési cég, a harmadik egy temető?
Próbáltam viccesre fogni ezt, Adam ezen csak mosolygott, hát nem talált be a poénom.
-Nem de ha sokat kérdezősködsz itt hagylak.
-Jól van na, akkor rakd fel azt a kendőt. -Mutattam a kezében levő fekete anyagdarabra.
Óvatosan bekötötte a szemem és ügyelt arra is, hogy nehogy ki tudjak kukucskálni. Miután rám helyezte, segített beszállnom az autóba, és elmondhatom hogy zökkenő mentes volt. Ő is beült a volán mögé és lassan kigurultunk a parkolóból. Mivel nem láttam semmit így nem tudtam azt sem hogy merre indultunk el. A város csupa kereszteződésekből áll és az ember hamar elveszíti a fonalat.

Út közben nagy csend volt,  hallottam ahogy Adam az ujjával dobol a kormányon és ez megőrjített.  Úgy gondoltam ki tudom szedni belőle az utolsó célunk pontos helyét de ekkor még nem tudtam,  hogy hiába vesztegetem az időm.
-Na és mit fogunk csinálni?
-Rosszalkodni.  -Most el is tudom képzelni ahogy rám néz és elmosolyodik,  tudtam hogy ezen elmosolyodott.
-És utána? -Kérdeztem.
-Meg szegünk egy két szabájt.
-Ha börtönbe juttatsz én kinyirlak.! -Förmedtem rá, de nem tudtam a mosolyom visszatartani és akaratom ellenére a szám fellázadt ellenem és mosolyra fogta magát.
-Áh,  oda nem.  Élvezni fogod nyugi Cica.  Nem vinnélek olyan helyre ahol bajod eshet remélem tudod.
-Na azért. 
Az út többi része csendesen telt el,  beszélgettünk is még, de nem tudtam sehogy sem kiszedni belőle semmi információt. Úgy egy órányi autózás után a motor megállt.  Halottam ahogy az Adam felőli ajtó kinyílik,  majd be is csukódik. Nagyon nagy a csönd így és még Adam lépteit is hallom kint. Kinyitotta az ajtót és kisegített.  Nagyon óvatos volt hiszen semmit sem láttam.
-Megjöttünk, mostmár tudni akarom,  hogy hol vagyunk! -Mondtam neki.
Éreztem a nyakamon a forró lehelletét amitől kirázott a hideg és libabőrös lettem. Apró puszit nyomott a nyakamra,  majd a fülemhez hajolt. Kezét a kendőre helyezte ahol a csomó volt.
-Hercegnő a türelem nagy erény, remélem az egekben érzed magad,  mert ha nem most akkor ott fogod.
Lassan levette a kendőt és na ne....Ezt nem hiszem el. Elég hihetetlen de ott álltunk az épület előtt és ha bemegyünk.... Úr Isten.
-Tetszik? -Kérdezte.
-Te tényleg neme vicceltél. De itt hogy akarsz törvényt szegni? -Értetlenkedtem.
-A legfőbb törvény a gravitáció!  -Súgta a fülembe.
Ezen elmosolyodtam és éreztem ahogy Adam karjai hátulról átfonják a derekam. 
-Be kéne menjünk,  időre megyünk.  -Mondta.
-Rendben. Menjünk.
Beléptünk a hatalmas nagy épületbe.  Csupa ablak az egész és áhhh, egy csodás élmény lesz ez is. Most törhetitek a fejeteket hogy hová is hozott és erre nem gondolnátok soha.  Dobpergés......Adam elhozott egy szélcsatornához.  Tényleg megszegjük a gravitáció törvényét. 

El sem hiszem,  hogy hogyan is van ekkora szerencsém vele. Annyira szeretem.

Tartottak nekünk egy kis bemutatót hogy mit és hogyan is kell.  Adtak ruhát,  meg megmutatták ezt élőben is. Először én mentem be,  bénáztam egy csomót de jól éreztem magam.  Miután kijöttek Adam ment be. Hát ő mintha vér profi lett volna.  Csinált mindent meg nagyon ügyes volt. Egyszerre ketten is bementünk.  Hát Adam fogott és bíztatott és már a végére nagyon bele jöttem.  Még egy csókot is sikerült elcsattantani a szélcsatornában. Elég vicces volt de a lényeg a csók. Nagyon kifárasztott ez az egész és hamar vége is lett.  De ahogy tudjátok ha az ember jól érzi magát,  az idő is gyorsabban telik.

Remélem tetszik ez a rész is. Hamarosan jön a következő.  😊😃😄