A tegnap jött ki Adam a korházból, de már valamelyik hülye előjött azzal a nagyszerű ötlettel, hogy tartsunk egy bulit. Hát törött lábbal nem is tudom Adam hogy fogja jól érezni magát. Na mindegy, lesz valami.  Ma péntek van így nagy bulit tartanak. Most épp a boltban vagyunk és épp bevásárolunk.  Ethan egy szép hosszú listát írt arról,  hogy mit is kéne vegyünk.  Milyen jó ha van kit elküldeni a boltba.  Azt mondták, hogy ne lábatlabkodjunk ott, a lányok úgy is jobban értenek a vásárláshoz úgyhogy ezt bízták ránk. Nem vagyunk azért hülyék,  így Ethan kártyáját hoztuk el és azzal fogunk fizetni.  Szegénynek lenullázzuk a számláját aztán nézhet szét,  de ő írta össze,  hogy mit vegyünk szóval egy szót sem szólhat.
-Megvan minden,  mehetünk fizetni. -Mondta Katy és kipipálta az utolsó dolgot a listán.
Válaszként bólintottam és előre mentünk a pénztárhoz.  Kifizettünk mindent és kimentünk a kocsihoz.  Bepakoltuk, bár alig fért el a sok pia a csomagtartóba így a kocsiban a hátsó ülést is megtöltöttük.  Hamar a házhoz is értünk és lassan behordtuk a házba a dolgokat.  A fiúk nagyban munkálkodtak,  mert raktak fel világítást, hogy jobb legyen majd a hangulat és a hangfallal ügyködtek,  mert sehogy sem tudták beüzemelni.  Nem is csoda ha be sincs dugva.
-Sok hülye.  Talán áram nélkül nem is fog menni. -Szóltam oda és a konnektorra mutattam.
Bementem a nappaliba ahol reményeim szerint Adamnek kellene ülnie és ott is volt épp videójátékozott.  Sajnáltam,  mert nem nagyon tud mit csinálni a lába miatt.  Háttal volt nekem így észre sem vett és odalopakodtam a háta mögé.  Befogtam a szemét és a reakcióját vártam.  Lerakta kezéből a kontrollert és kezeivel levette a kezem a szeméről.
- Tudod mennyire unatkoztam nélküled? -Fogta meg a kezem és a kanapét megkerültem,  mert átkúzott,  hogy pont vele szemben legyek.
-Fogalmam sincs róla.  Talán ha elmesélnéd akkor esetleg lenne valami sejtésem.  -Adtam egy puszit a szájára mire az ölébe húzott. 
-Ez nekem nem elég remélem tudod.  -Mondta,  majd hevesen megcsókolt.

***

Már nagyban zajlik a buli,  egy viszonylag lassú szám megy és Adammmel épp táncolunk.  Elég nehéz így,  de szerintem Adam nem is a táncot élvezi benne, hanem azt, hogy tapizhat.  Hazudnék ha azt mondanám,  hogy nem tetszik ha hozzám ér, mert igenis tetszik nekem ez, mert ahol hozzám ér a bőröm elkezd bizseregni.  A karjaimat a nyaka köré fontam és egyenesen a szemébe bámultam. Pár percig csak így táncoltunk, aztán Adam pillantása az ajtó felé siklott és mintha megállt volna az idő.  Lefagyott és az arcán valami furcsát láttam.  Hátranéztem,  hogy vajon mit bámulhat.  3 lány volt ott mindegyik egy kurva rövid ruhában és egy magassarkuban virított.  De Adam miért ilyen ilyedt?  Odafordultam hozzá,  hogy megkérdezzem.
-Adam.  Valami baj van?
-Ömm... Nincs. Mindjárt jövök. -Engedett el, majd az ajtó felé bicegett.  Harry is ott ált az ajtónál és az egyik lánnyal dumált, szemlátomást bejött neki a csaj, de Adam dühös volt és nem tudtam, hogy mi az oka ennek a hírtelen hangulatváltozásnak. Odament Harryhez és dumált neki valamit. Eléggé úgy tűnt mintha veszekedne vele. Lesz ami lesz én odamegyek hozzájuk,  a kiváncsiságom túl nagy ahoz hogy maradjak.  Odasétáltam, Adam nem vett észre egyből így elkaptam pár szót a beszélgetésükből.
-Harry a kurva életbe, ha nem küldöd el őket akkor én teszem meg.  Annak nem lesz jó vége.  -Fenyegetőzött Adam.
-Adam nyugodj le és mond már el mi a baj! -Mondtam neki.
-Abby,  jobb lenne ha felmennél a szobámba amíg ezt elintézem. 
-Nem megyek sehová.  Valami azt súgja,  hogy nem akarod elmondani mi bajod. -Alighogy ezt kimondtam egy szőke kis liba lépett oda hozzánk.  Rárakta Adam vállára a kezét,  de gyorsan reagált és lerázta magáról.  Ez a csaj az előbb ott ált az ajtónál a három kis kurva egyike.
-Áh szépfiú.  Újra találkozunk.  Esetleg befejezhetnénk azt amit elkezdtünk a múltkor.  -Mondta a lány.
-Nincs mit befejezni.  Fogd a barátnődet és menjetek el.
-Tudod,  nem tűröm a visszautasítást.  Az hogy aznap hozzám sem értél,  azzal kurvára megsértettél.
-Mivan?  Ott feküdtél meztelenül mellettem.  Hogy érted,  hogy hozzád sem értem? 
Na jó itt elvesztettem a fonalat.  Ki ért mihez?  Mivan? Lassan kezdtem feldolgozni az információkat és rájöttem,  hogy ez a kis szajha az akivel Adam megcsalt.  Alig tudtam magam tűrtőztetni,  hogy neki ne ugorjak.
-Adam azt ne mond,  hogy ő az! -Fordultam oda hozzá és mutattam a csajra.
-Nyugodj meg kérlek.  Harry hívta ide az egyiket.  Nem tudta,  hogy mind jönnek.  Sajnálom.  Ha tudtam volna hogy ez lesz nem engedem Ethannek,  hogy bulit tartson.
Én csak megráztam a fejem,  annyira megalázva éreztem magam.
-Árcsi,  biztos te vagy a kis szerelme.  Ha te nem lennél már rég lefeküdtünk volna.
-Ezt hogy érted? -Kérdeztem a lányt.
-Úgy kisszivem,  hogy amiért együtt aludtunk még nem feküdtem le vele. Tök részeg volt.  Mire ledobtam a ruháimat bealudt és ott maradtam.  Befeküdtem mellé és ennyi.  Próbáltam felébreszteni,  de nem sikerült így elaludtam.  Szegényke azt hitte,  hogy megkapott engem?? De szánalmas. -Nevette el magát. 
Annyira boldog voltam,  örültem annak,  hogy ez kiderült,  de mérges voltam amiért ez történt.  Ha már reggel elmondta volna neki, hogy nem történt semmi akkor nem balesetezik,  nem lesz ez az egész cécó.  Hírtelen elöntött a düh és teljes erőmből behúztam neki.  Hírtelen elvesztette az egyensúlyát,  de hamar helyrejött. Adam átkarolta a derekam és magához húzott. Ki akartam tekerni a kis nyakát, de Adam visszatartott attól, hogy valami rosszat tegyek, amit majd később megbánok.
-Nyugi Rambo.  Nem kell itt tömegbunyót rendezni.  Elmennek és megbeszéljük ketten ezt. Oké?-Súgta a fülembe. Válaszként csak bólintottam. -Húzzatok el innen! -Mondta nekik,  hogy jól hallhassák.
Megfogta a kezem és maga után húzott.  Nem vártuk meg, hogy elmenjenek, felmentünk Adam szobájába. Bementünk és bezártuk az ajtót,  hogy senki ne zavarhasson. Leültünk az ágyra egymással szemben és csak bámultuk egymást, míg Adam el nem mosolyodott és meg nem szólalt.
-Ezek szerint nem csaltalak meg.
-Ezek szerint nem.-Húztam mosolyra a szám én is.
-Jó, hogy ez kiderült,  mert még mindig iszonyatos bűntudatom volt és most.  Huh, megkönnyebbülést érzek.  Mintha egy hatalmas kő esett volna le a szivemről. 
-Fogd be és csókolj meg! -Húztam közel magamhoz.
Megragadtam a poloját és egymásnak esve csókoltuk meg egymást.  Lassan a nyelveink is harcolni kezdtek egymással és elvesztünk egymás karjaiban.

Huh.  El sem hiszem, hogy már a 25. Rész is kész.  Köszönöm,  hogy velem tartotok és olvassátok ezt a történetet.  Szerettem volna megkérdezni,  hogy szeretnéteke ha hoznék képeket a szereplőkről,  ahogyan én képzelem el őket.  Szóval ha igen akkor azt jelezzétek nekem kommentbe.  Hamarosan következő rész.  Remélem várjátok. Sziasztok 😘