-Abby szemszöge -

Iskola után úgy néz ki, hogy egyedül szomorkodhatok.  Már lassan egy hete ez a programom délutánra.  Elég nehéz feldolgozni,  hogy az akit a világon a legjobban szeretsz megcsalt, egy egyéjszakás kaland miatt megy tönkre minden.  Ma Katy Mattel van,  elmentek valamerre.  Én meg itt gubbaszthatok egyedül. Utálok egyedül lenni.  Már el is terveztem,  hogy ma csak tanulok és utána lazítok.  Rám is fér a lazítás. 
Miután a tanulást kipipálhattam a teendőim közül, vettem egy forró fürdőt.  Jól esett ahogy a meleg víz áztatja a bőrömet.  Már sötétedett kint,  kiszáltam a kádból és magam köré tekertem a törölközőt.  Hallottam, hogy cseng a telefonom.  Kimentem a nappaliba érte, mert ott hagytam.  Érte nyúltam és megláttam rajta Katy nevét és azt, hogy már 5-ször hívott.  Mi lehet ilyen fontos??  Felvettem és beleszóltam.
-Szia. Valami baj van, hogy ennyiszer hivtál? -Kérdeztem, és elfogott az aggodalom.
-Abby mielőtt bármit mondok,  ne akadj ki!
-Miért akadnék ki?
-Adam! Kórházban van. Karambólozott,  súlyos az állapota és az intenzíven van.  Meg kell műtsék.  Rengeteg helyen eltörtek a csontjai.
Erre nem tudtam mit mondani,  sokkoltan álltam és éreztem, hogy egymás után gördülnek le a könnyek az arcomon. A telefont kiejtettem a kezemből és gyorsan a ruháimért rohantam.  Hamar felöltöztem és hívtam egy taxit.  Tíz perc múlva már a kórház előtt álltam.  Berohantam,  mint egy őrült és odasiettem a nőhöz az információs pultnál.
-Adam Scottot keresem.  Nemrég hozták be. -Mondtam a nőnek,  aki nyugodt lassú tempóban keresgélte a sok lap között Adamét.
-Ön az egyik hozzátartozója? -Kérdezte.
-Igen....izé a barátnője vagyok.
-Értem. A másodikon van a szobája a 18-as az, de  épp műtik.  Fáradjon fel és ott majd megvárhatja a folyósón. -Intett a lift felé.
Gyorsan elszaladtam,  meg sem köszönve a segítséget. A liftet eppe, hogy elértem mielőtt becsukódott volna.  Mintha egy örökkévalóság lett volna míg felér a lift.  Azok a másodpercek hosszú óráknak tűntek.  Végre kinyílt az ajtó és kiléptem a liftből.  A folyósón székek sorakoztak,  az egyik széken ott ült Katy és mellette Matt.  Odarohantam hozzájuk.
-Katy. -Szolítottam.
-Abby. - Felált és megölelt.
-Hol van?  Rendbe jön?  Mi történt? -Kérdezősködtem.
-Abby, Adam épp hozzád tartott és egy fószer belehajtott. Részeg volt a sofőr és ő nem élte túl, de Adam szerencsésebb volt,  de már eszméletlenül hozták be. Egyből bevitték a műtőben. - Mesélte el Matt,  hogy mi történt.  A szemei könnybe lábadtak.
-Úr Isten! -És újra utat engedtek maguknak az én könnyeim is.  Egymás után potyogtak a földre.  Annyira kétségbe voltam esve.  Ha valami történik Adammel és nem éli túl... . 
Matt szorosan magához ölelt, annyira jól esett ez az ölelés,  valahogy olyan megnyugtató volt. 
-Értesítettétek a szüleit? -Kérdeztem zokogva.
-Igen! Amint tudnak idejönnek. -Válaszolta Katy.
Úgy egy órán keresztűl ültünk a folyósón. Idegtépő egy óra volt.  Azt sem tudtuk hová legyünk el magunkkal,  sehol sem kaptuk a helyünket. Egy óra múlva egy orvos sétált oda hozzánk.
-Maguk Adam Scott hozzátartozói? -Kérdezte.
-Igen,  mi vagyunk. -Vágtam rá hírtelen.
-Mindjárt kihozzák a műtőből. Belső vérzése volt és rengeteg csontja eltört. Nincs magánál,  sajnos kómában van. Remélhetőleg hamar magához tér,  de legyenek türelmesek. Sok pihenésre van szüksége. 
-Köszönjük doktor Úr. Nagyon hálásak vagyunk.  Mikor mehetünk be hozzá?
-Amint kihozzák a műtőből már be is mehetnek.
Most perpillanat sírok és nevetek egyszerre.  Örülök, mert életben van és sírok, mert majdnem meghalt.  Ahogy az orvos elment két ember lépett oda hozzánk, egy nő és egy férfi,  mindketten elegáns öltözékben.
-Matt igaz?  Mi vagyunk Adam szülei. -Nyújtotta a kezét Matt felé a férfi.
-Igen. Had mutassam be a barátnőmet Katyt és Abbyt,  ő Adam barátnője. -Mutatott rám. Na jó ez kínos. Vajon beszélt Adam a szüleinek rólunk?  Na mindegy ez most nem lényeges,  csak az,  hogy felépüljön.
-Abby? Nem mesélt a fiunk rólad.  Hol szedett fel, valami sztriptizbárba? - Mért végig Adam apja.
-Wes! Ne itt kérlek,  a fiunk autóbalesetet szenvedett.  Tedd már férre a büszkeséged és pofa be.-Szidta le a felesége - Sajnálom Abby, a férjem egy kissé udvariatlan.  A nevem Daiana Ő meg a férjem Weston.
-Örvendek.
-Úgyszintén.
Még vártunk vagy tíz percet,  míg Adamet ki nem tolták a műtőből. Az alatt az idő alatt senki nem szólt egy szót sem.  Amikor megláttam Adamet,  egyből odarohantam.  Ott feküdt az ágyon,  nem volt eszméleténél.  Megfogtam a kezét és a füléhez hajoltam. Nem tudom,  hogy halljae,  de remélem igen. A fülébe súgtam azt, hogy:
-Szeretlek!
Nagyon halkan mondtam, alig volt hallható.  Még egy apró csókot is nyomtam a szájára.  Furcsa volt,  hogy nem csókol vissza, mintha halott lenne, de mégis meleg a teste és dobog a szíve.  Remélem hamar felébred. Az ápolónő betolta őt a szobájába és átrakták óvatosan az ágyra.  Miután kimentek,  mindannyian bejöttünk a szobába és Adam ágyát vettük körül. Én most is a kezét fogtam.
-Megyek és beszélek egy orvossal. -Mondta Weston, Adam apja és kiment a szobából.
Ott áltunk és csak néztük ahogy Adam lélegzik.  Csönd van, senki nem szól semmit.  Weston lépett be pár perc múlva az ajtón és utána jött egy orvos.  Odalépett Adam ágya végéhez és kivett valami papírt onnan.  Elkezdte tanulmányozni, egy jó ideje nézte azt,  míg meg nem szólalt.
-Van egy jó és egy rossz hírem.  A jó,  hogy a fiatal úr helyre jön,  de a rossz az,  hogy kómában van és nem lehet tudni,  hogy mikor ébred fel. -Elfogott a kétségbe esés. Mi az higy nem lehet tudni?  Ilyen nincs.  Most még jobban kezdtem el sírni mint eddig.  Egy hete, hogy folyton sírok, lassan könnyem sem marad.  - Ne aggódjanak,  a lehető legjobb ellátást fogja kapni és mindent megteszünk,  hogy felébredjen. Most magukra hagyom önöket.
Csak ennyit mondott,  aztán kiment a helyiségből.  Ránéztem Adamre,  az arca csupa zúzódás és seb, de még így is jól nézett ki. Csak bámultam őt, mint aki nem látott még embert.  Nem fogom magára hagyni,  most nem. Itt fogok maradni vele míg fel nem ébred.

Ez is kész van. Ha tetszett akkor votolj hogy tudjam,  hogy elnyertee a tetszésedet.  További jó olvasást. Sziasztok 😘