-Mi történt? - Elkezdett felém lépkedni.
-Ömm...izé... Jött egy SMS-ed. -Felvettem az ágyról a telefont és a kezébe adtam.
Adam megnyitottam az Sms-t és láttam az arckifejezéséből,  hogy nem tud mit mondani erre.
-Abby én meg tudom ezt magyarázni! -A kezem után nyúlt, hogy megfogja de én elrántottam tőle.
-Ezen nem tudom, hogy mit kell magyarázni.
-Figyelj ez nem az aminek látszik.
-Miért?  Mégis minek látszik? 
-Abby... Kérlek... -Nem Hagytam, hogy befejezze, a szavába vágtam.
-Adam azt mondtad,  hogy amiután eljöttem tőled pénteken utána egész este kerestél,  de amint látom előtte lenyomtál egy menetet Mollyval. És még utána pár órával azt mondod nekem, hogy szeretsz,  hát most nem csoda ha még ebbe is kételkedem. -Egy kicsit felemeltem a hangomat.
-Az igaz,  hogy lefeküdtem vele pénteken,  de csak mert annyira felidegesítettél és pont felhívott...
-Ja és neked egyből ágyba kell vinned őt!
-Nem erről volt szó. Sajnálom oké?  Akkora egy barom vagyok.
-De még mekkora.- Éreztem ahogy könnyek gyűlnek a szemembe.  Majd egy könnycsepp legördül az arcomon. 
Adam odanyúlt és eltörölte a könnyem.
-Kérlek ne sírj, összetörik a szívem! - Megfogta az állam és felemelte úgy, hogy egyenesen a szemébe nézhessek.
-Még el sem akartad mondani nekem? Nem gondoltad,  hogy előbb utóbb úgy is kiderül?  - Már Zokogtam amikor ezt mondtam, egymás után hullottak a könnyeim.
-De el akartam, de féltem hogy emiatt megutálsz vagy többé beszélni sem akarsz velem.  Ha tudnám visszacsinálnám,  de nem tudom visszacsinálni. Annyira bűntudatom volt utána.
-Bűntudatod?  Ha én tettem volna ugyan ezt te mit tennél? -Vágtam rá.
-Abby kérlek... Én tudom, hogy nagy baromság volt de sajnálom.
-Akár hányszor felidegesítelek vagy valamiért összeveszünk akkor egyből le fogsz feküdni valakivel?
-Dehogy fogok.
-Én nem akarok olyan kapcsolatot amiben attól kell féljek,  hogy mikor csalsz meg!-Órdítottam.
-Basszam meg Abby szeretlek!  Nem fog többé előfordúlni Igérem.
-Bizonyítsd be!
-Hogyan?
- Azt rádbízom. Légy kreatív! Most meg szeretném ha elmennél!  -Intettem az ajtó felé. 
-Abby kérlek.  Beszéljük meg inkább. 
-Kicsit le kell nyugodnom.  Nem azt mondom, hogy nem akarlak látni,  de nincs kedvem veszekedni és át szeretném gondolni. -Magyaráztam el neki.
-Hát jó!-Bólintott és zsebre dugta a kezét majd elindult az ajtó felé.
-Adam!  Szeretlek!  -Ordítottam utána amikor épp az ajtókilincsért nyúlt.
-Szeretlek! -Csak ennyit mondott és kiment. 
Remélem nem csinál hülyeséget és nem Mollyhoz fog menni.  Lehet, hogy most épp én löktem a karjaiba?  leültem az ágyra,  majd elkezdtem még jobban sírni,  míg álomba nem sírtam magam.
Arra ébredtem, hogy Katy átölelt. Hírtelen megijedtem, hogy ki lehet az, azt hittem Adam az. Visszaöleltem Katyt és a vállába fúrtam az arcom.
-Abby ne sírj jó. Matt mondta hogy mi történt.  Adam elmondta és azt kérte siessek haza,  mert aggódik érted.
-Miért ilyen rossz érzés ez? - Kérdeztem, miközben elhúzódtam tőle, hogy egymás szemébe nézzünk.
-Ilyen a szerelem.  Még csak pár napja vagytok együtt.  Nyugodj meg,  lesz ez jobb is, csak türelem kell. Még rengeteget fogtok veszekedni ennél jelentéktelenebb dolgok miatt és azt is mint ezt meg fogjátok majd beszélni.
-És ha most is vele van? -Szipogva kimondtam hangosan azt ami bökte a csőröm egész végig. De ő csak kinevetett.  Még is mi a fasz vicces ebbe???
-Emiatt ne aggódj Adam Mattel van. - Boldog voltam, amiért tudtam, hogy nem egyből ahoz a kurvához ment. - Gondolom úgy is kibékültök.  Szóval meddig akarod még szegény fiút gyötörni?
-Úgy még pár évig aztán beszélek vele és elmondom,  hogy nem haragszom rá. -Erre mindketten elkezdtünk nevetni.
-Mi lenne ha azt a pár évet előre hoznánk? - Húzta fel a szemöldökét.
-Rendben. Legyen.  Majd holnap beszélek vele. Ma még egy hagyom.-A nyakába ugrottam és megöleltem.
-Akkor csináljunk valamit az arcoddal, mert rémesen nézel ki. -Felált és megragadta a kezem és behúzott a fürdőszobába. 
Atya ég. Úgy néztem ki mind aki egy hete csak bőg. Gyorsan rendberaktam magam. A napot Katyvel töltöttem.  Nem akart magamra hagyni, azt mondta,  higy ma csajos nap lesz és kész. 
Másnap Adammel nem találkoztam az egyetemen,  szándékosan kerültem,  mert úgy volt,  hogy délután beszélek vele. Hazamentünk Katyvel. Átöltöztünk mindketten,  majd lementünk a parkolóba. Katy Matt kocsijával jött,  így legalább nem kellett gyalogolnunk.  Beszáltunk a kocsiba és elindultunk.  Út közben nem szóltunk egymáshoz.  Én magamba gyakoroltam, hogy mit fogok mondani Adamnek.  Valami azt súgja hiába gyakorlom be előre úgysem azt fogom mondani neki. Furcsáltam,  mert nem a diákházhoz mentünk.  Katyhez fordultam, majd megkérdeztem tőle:
-Hová megyünk?
-Az edzőteremhez.  Adam és Matt ott vannak, és ne aggódj csak Matt tudja hogy oda megyünk. -Bólintottam egyet.
Lassan odaértünk az edzőteremhez.  Leparkoltunk és elindultunk a bejárat felé. Megpillantottam Adam kocsiját ami azt jelentette tényleng itt van.  Bementünk és besétáltunk a terembe.  Én csak kerestem a szememmel,  hogy hol lehet. Észrevettem Adamet,  ő egy boxzsákot püfölt éppen a terem másik végében,  fülében egy fülhallgatóval.  Katy észrevette Mattet és odasétált hozzá.  Én még pár percig álltam ott és néztem ahogy Adam szarráveri azt a zsákot. Mély levegőt vettem és elindultam felé.  Már a terem közepénél voltam amikor Adam felnézett és észrevett engem.  Megtorpantam és csak álltam ott mint aki meg sem tud mozdulni.  kivette a feléből a fülhalgatót és apró léptekkel elkezdett felém haladni, mint aki akkor vár hogy én menjek oda. Egye fene én szeretem ezt az embert és nem hagyom, hogy egy kurva közénk álljon. Odafutottam Adamhez és a karjai közé ugrottam.  Ölébe vett és én lábammal körbeöleltem őtés megöleltem. Kezét a fenekemre tette és éreztem ahogy elfog az a bizonyos érzés amikor a közelében vagyok. Fejét a hajamba nyomta és én is a vállába fúrtam a fejem.  Már pár percig így voltunk,  majd úgy döntöttem,  hogy megszólalok.
-Szeretlek te hülye!  Nem akarok többet veszekedni!-súgtam a fülébe.
-Mindent megteszek azért,  hogy ne veszekedjünk soha.  Szeretlek!-Csak pár szót mondott de én odáig voltam ettől is. -Tényleng sajnálom amit tettem. Nem vagyok büszke rá. -Tette hozzá.
-Felejtsd el. Én is ezt tettem, nem haragszom már.
Amint ezt kimondtam a számra helyezte a száját és megcsókolt.  Nyelve lassan bebocsájtást kért és átvándorolt a számba. Hosszú percekig csókolóztunk meg már levegőt sem kaptunk és levegőhiány miatt elhúzódtunk egymástól.
-Lépjünk le!-Mondta Adam.
Én csak bólintottam,  ezzel jelezve az egyetértésemet. Lerakott megragadta a kezem és kivezetett a teremből az öltözők felé.  Mivel én nem mehettem be a férfi öltözőbe így kint megvártam míg elkészült.  Viszonylag hamar készlett és már indulahattunk is.  Kint gyorsan bepattantunk a kocsiba és Adam elindította és kikanyarodott a parkolóból.  Még azt sem tudtam, hogy hová tartunk így bátorkodtam felmenni a kérdést Adamnek.
-Hová megyünk? -A kérdésemre ő csak elmosolyodott és Rámnézett.
-Meglepetés! - Elővette a mobilját és írt valakinek egy SMS-t. Vajon kinek írt?  Úgy döntöttem nem töröm a fejem ezen így csak élveztem az utat. Nem több mint 10 perc múlva meg is érkeztünk egy hatalmas épülethez.  Ez mégis mi? Hová hozott? Kiszáltunk a kocsiból és Adam kézen fogva bevezetett az épületbe.  Mindenhol hatalmas ablakok,  még az ajtó is üvegből van. Bent egy nő fogadott aki odasétált hozzánk hatalmas nagy vigyorral az arcán.
-Adam, ha elmentek zárd be a főbejáratot! És ha az apádnak elmondod,  hogy én engedtelek be engem kirug szóval ez jobb ha köztünk marad.  Fent nyitva hagytam azt qz irodát amit kértél és mindent elintéztem. De tényleng nehogy elfelejtsd bezárni az épület ajtaján és kapcsold be a riasztót is!-Mondta a nő. látszott rajta hogy siet valahová, mert folyton qz óráját bámulta beszéd közben.
-Rendben Hope... És köszi mindent.  Az apám nem fogja megtudni Igérem.
-Akkor én magatokra is hagylak.  Sziasztok jó szórakozást. -Azzal elindult az ajtó felé és kisétált azon.
Adammel elindultunk a lift felé és bementünk a kicsi kis fülkébe. Megnyomta azt a gombot ami a legfelső emeletre visz minket.  Elővett a zsebéből egy kis fekete kendőt.
-Bekötöm a szemed!  De ne less. -Bólintottam és lassan bekötte a szemem.-Ne aggódj majd én vezetlek,  hogy merre menj.
Éreztem hogy megáll a lift. Adam a kezét a derekamra rakta és vezetni kezdett valamerre.  Kiváncsi voltam, hogy mit fogok majd látni. Elengedte a derekam és hallottam ahogy kinyílik egy ajtó.  Előrevezetett majd megálltunk. Lassan levette a kendőt,  nekem meg öszzegyült a könny a szemembe a látványtól.  Gyertyafényes vacsora egy felhőkarcolóban,  méghozzá a legfelső emeleten.  Egy kis asztal állt a hatalmas ablak előtt rajta egy kis gyertyával.  Minden olyan egyszerű,  de tökéletes. 
-Hogy tetszik?  -Kérdezte azzal a sexy mosolyával. 
-Hogyan tudtad ennyi idő alatt ezt leszervezni? Ez gyönyörű.
-Az apámé ez az épület és a nő lent neki dolgozik és tartozott nekem egy szivességgel.
Az este remekül telt.  Rengeteget nevettünk és olyan tökéletes volt.  El sem tudtam képzelni hogy ez velem történik. Már majdnem éjfél volt amikor Adam hazavitt. Az ajtónál búcsúzkodtunk.
-Remekül éreztem magam.
-Hát igen,  remek randiötleteim vannak. -A kis egoista.  - Megpróbálok valami fergetegeset kitalálni következőbe.  Bár nem tudom hogy hogyan fogom tudni felülmúlni qz eddigi két randit.
-Két randit? -Néztem rá értetlenül.
-Az első a sétarepülés volt. Már akkor elcsavartad a fejem.
Erre én csak elmosolyodtam.  Kaptam egy jó éjt puszit vagyis inkább csókot. Majd elköszöntünk egymástól és Adam hazament én meg bementem a szobámba.  Alig tudtam elaludni egész végig Adam járt a fejembe. De nagy nehezen elnyomott az álom.

Ez egy kicsit hosszabb lett mint a többi és eseménydúsabb is. Remélem tetszik nektek,  ha igen akkor ne felejtsétek votolni.  További jó olvasást.  Sziasztok 😘