Reggel amikor felébredtem,  egy kissé fáztam. Oda akartam fordulni Adamhez és hozzábújni,  de amikor oda akartam fordulni hírtelen düh öntött el. Adam sehol sem volt.  A ruhái is mind eltűntek.  Ez a barom elment egy szó nélkül azok után ami a tegnap este történt. Annyira hülye vagyok,  hogy hagytam, hogy megtörténjen.  Hírtelen eleredtek a könnyeim és sírni kezdtem. Elmentem tusolni, nem akartam érezni magamon az érintését. Tusolás közben is csak sírtam,  ami jó volt benne,  hogy a víz miatt nem látszódtak a könnyeim. Egy jó kis fürdés után visszavonultam és ott fojtattam a szomorkodást.
Nemsokkal később azt hallottam, ahogy a bejárati ajtó kinyílik és valaki bejön.  Katy mosolyogva lépett be a szobámba,  de amint meglátott elmosolyodott.
-Abby valami baj van? Úgy nézel ki, mint aki az elmúlt 24 órában csak sírt!-Odalépett hozzám az ágyhoz és átölelt.
-Csak az elmúlt 2 órában. -Nyögtem ki, majd még jobban elkezdtem sírni.
-Mi a baj?  Mond csak!  Tudod,  hogy nekem mindent elmondhatsz! -A szemembe nézett és válaszra várt.
-Adam itt hagyott! -Zokogtam.
-És azzal mi a baj?  Úgy sem bírod vagy most akkor mi van?-Látszott rajta,  hogy ezt most nem érti.
-Az éjjel átjött,  nem hagyhattam,  hogy elmenjen,  mert szörnyen leitta magát és kocsival jött.  Gondoltam,  hogy itt alhatna, hogy ne karambolozott vagy nehogy megbüntessék vagy ilyensmi és elküldtem tusolni,  mert szörnyen pia szaga volt és hogy józanodjon ki egy kicsit. Aztán egymás után történt minden.  A lényeg,  hogy lefeküdtünk egymással és reggel amikor felébredtem már nem volt sehol.  Elment egy szó nélkül. -Így utólag elég szánalmasan hangzik és én is szánalmasan érzem magam. Katy csak nézett, majd megszólalt.
-Abby annyira sajnálom.  Tudhattad volna, hogy ő nem fog reggel ágyba reggelit hozni vagy puszikkal felébreszteni. Adam már csak ilyen,  tudja,  hogy hogy kapja meg amit akar és ez most sikerült neki. Gyere ma nem gubbaszthatsz egyedül itt bent. Film maratont tartunk fagyival meg mindennel.  Na emeld fel a feneked és kifelé a kanapéra filmezni. -Megfogta a kezem és felhúzott,  majd kitessékelt a nappaliba.
Egész nap filmet néztünk,  a The 100 című sorozatnak kezdtünk neki és a második évadig jutottunk.  Este már nagyon ki voltunk dőlve,  csak nevettünk és nevettünk Katyvel. Valaki kopogott az ajtón. Katy felált és bocsánatkérően nézett rám.
-Abby bocsi,  Mattel a reggel úgy beszéltük meg,hogy átjön.  Belefelejtettem és elfelejtettemőszólni. Bocsánat tényleng sajnálom. -Én csak bólintottam,  tudom, hogy Katy és Matt mennyire szeretik egymást így eszem ágában sincs elválasztani őket csak mert nekem most barátnőre lenne szükségem.Katy kinyitotta az ajtót és ahogy meglátta Mattet az ölébe ugrott és megcsókolta. Annyira szépek együtt. Mikor befejezték az üdvözlést besétáltak a nappaliba. Matt észrevett és köszönt.
-Szia Abby. Hogy vagy? -Kérdezte.
-Hali. Megvagyok. Te?  -elvettem egy párnát és magamhoz öleltem.
-Mostmár jól így hogy Katyvel vagyok. -Ránézett Katyre és mindketten elmosolyodtak.
-Nem baj ha ma hárman leszünk,  nem szeretném Abbyt magára hagyni. Egy kissé maga alatt van.-Na jó én nem szeretnék zavarni és ezt a tudtukra is adom.
-Nem! Nem kell velem foglalkozni megleszek én egyedül is.
-Mi a baj? Miért lenne maga alatt Abby?? Ha amiatt van, mert a tegnap Adam jól elverte Brendont,  akkor amiatt nem kell aggódnod,  jól van Brendon csak pár zúzodása lett és felhasadt a szája. -Adam neve hallatán megint öszzegyült a könny a szemembe.
Matt látta hogy nem az a bajom így ránézett Katyre és várta,  hogy elmagyarázza neki mi a baj.
-Szóval Abby és Adam igen közel került egymáshoz az este és Adam reggel lelépett egy szó nélkül. -Avatta be a témába Katy Mattet.
-Oh. Értem.  Abby ezt most nem azért mondom,  hogy rosszabbul érezd magad, de amikor eljöttem épp egy csaj érkezett Adamhez és hát használatba is vették az egyik szobát. -Na jó ezt nem hiszem el én itt eszem magam azon, hogy milyen szánalmas vagyok ő meg már kapott is valakit akit kihasználhat megint.
Eldöntöttem többet nem sírok senki után, nem éri meg.
-Én elmegyek futni.  Legalább levezetem a feszültséget.  Nektek jó szórakozást.-elköszönt, majd bementem a szobámba.
Felöltöztem és elmentem futni.  Szerintem hosszú órákig csak futottam és futottam,  közben kiürítettem a fejem és nem gondoltam semmire sem. Aznap este hamar elnyomott az álom.
A vasárnapot tanulással töltöttem. Délután úgy gondoltam,  hogy talán fel kellene hívjam Brendont és megkérdezzem,  hogy hogy van. Elővettem a telefonomat és tárcsáztam a számát,  ki is csengett és hamar felvette.
-Szia Abby.
-Szia Brendon.
-Miért hivtál?
-Csak szerettem volna megtudni,  hogy hogy vagy azok után,  hogy Adam rád támadott.
-Jól. Helyrejövök.
-Sajnálom ami történt,  nem tudom mi ütött Adambe. 
-Nem a te hibád, nem kell sajnálod. Ő már csak ilyen.
-Könnyű mondanod. Na mindegy. Majd még beszélünk,  most le kell raknom épp tanulok.
-Oké. Ja és Abby tényleng nem a te hibád,  ne legyen emiatt bűntudatod.
-Rendben. Akkor szia.
-Szia.
Lerakta. Ez hamar ment,  és nem is haragszik rám. Emiatt egy nagy kő esett le a szivemről.
***
A következő hét hamar eltelt az egyetemen nem találkoztam Adammel sem, nem is csoda hisz kerültdm őt.  A hétvégi buliba sem mentem el, így otthon töltöttem a hétvégét is. Katy elment,  mert Matt megkérte rá, de nekem nem erőltette a dolgot csak egyszer kérdezett rá, hogy megyeke. Tudtam, hogy nem tudom elkerülni azt, hogy ne találkozzak Adammel,  és ez egyszer be fog következni. A következő hét is nagyon hamar eltelt,  vagyis csak a fele.  A csütörtök szörnyen lassan telt el és a péntek az szörnyű volt, mert épp az egyetemről tartottam hazafelé amikor találkoztam Adammel és . . .

Már ez is kész a következő rész izgalmasabb lesz Igérem.  Ez egy ilyen fejezet lett, de remélem tetszett. Hamarosan jövök a másikkal.  Sziasztok! 😘