-Amúgy-nevetett fel kínosan-itt fogsz csövezni legalább 1 hétig, és hát tudod..

-Bökd már ki mit akarsz-néztem a kanapé elött szerencsétlenül ácsorgó fiúra.

-Ha nem látnád épp azon vagyok-durcázott be- szóóval..tudod csak annyit akartam..öö mindegy, nem mondtam semmit, felejtsd el, jó?

-Hééé-pattantam egyből fel-elkezdted, mostmár fejezd is be-álltam elé magabiztosan, felhúzott szemöldökkel-hallgatom.

-Teljesen lényegtelen, úgyis tudom a választ-mosolygott szomorúan egy aprót és leült a fotelbe.

-Hát de, hát de-dadogtam össze vissza, nem vagyok én hozzá szokva, hogy rám hagyják a dolgokat-nem teheted ezt!-néztem rá hitetlenkedve és vissza ültem.

-Mit is?-húzta mosolyra a száját.

Összehúzott szemöldökkel vizslattam a vigyorgó fiút. Ami amúgy már nagyon kezd idegesíteni, hogy mindig tudálékoskodik, és ilyen cukin mosolyog...Neeem!!! Lisa felejtsd el!! Mégegyszer nem történhetnek meg azok a dologok.. Nem lehet..
A gondolat menetemből a csengő hangja szakított félbe.

-Nyitom-pattant fel Adam és már ki is viharzott az ajtóhoz. Pár perc múlva vissza is tért a két doboz pizzával.

-Kérsz az enyémből is?-kérdezte kedvesen.

-Inkább te kérj az enyémből-húzom el a szám-szerintem a felét sem fogom tudni megenni.

-Naaa, nemáár, Lisaa egyél rendesen-nézett rám dühösen mégis kedvesen.

-Nem látod? Eszek-veszek ki egy szeletet a dobozból és tetetett jóízűséggel beleharapok.

-Ezt még nézni is rossz-röhög fel.

-Most miért? Eszek-harapok még eggyet és nézek rá nagy szemekkel.

-Persze látom, de a felét akkor is muszáj megenned!- néz szigorúan.

-Hát..öhm próbálkozok-nézek máshova, és kerülöm a tekintetét.

-Mi lenne ha nem csak próbálkoznál?-néz mosolyogva és lehuppan mellém egy pizzaszelettel a kezében-na mit nézünk?

-Nem látod?-bökök a távirányítóval a TV felé.

Erre a kijelentésemre viszont nem reagált semmit sem, ette a pizzáját és elmerült a TV bámulásában.
Nekem pedig a gondolataimban sikerült.
Nem tetszik nekem ez a túlzott közvetlenség, fura érzés ha a közelemben van. A kialakult helyzeten pedig az sem segít, hogy a keze surolja az én kezem, a szívverésem gyorsabban kezd el verni és a gyomrom is golflabda méretűre össze zsugorodik. Nem tetszik ez nekem, nagyon nem. Lassan a fiú felé fordítom a fejem és elmerengve tanulmányozok minden apró kis részletet az arcán. Hirtelen rám emeli tekintetét és szólásra nyitja száját.

-Elképesztően helyes vagyok tudom, de megköszönném ha nem bámulnál ilyen feltűnően-fordul teljes testtel felém és az egyik karját a kanapé háttámláján konkrétan a hátam mögött pihenteti, ezzel elérve, hogy amennyire csak lehet össze húzzam magam.

-Már képzelődsz is-nevetek fel zavartan. Csak nekem lett melegem vagy hirtelen elkezdtek fűteni? Hmm jókérdés.

-Nem nem Lisa, nem képzelődök-megvillantja 1000 Wattos mosolyát.