A Seijoh és a Nekoma először tartott közös edzőtábort. A tokiói csapat péntek este érkezett. Aznap csak a szállásukat foglalták el, nem jutott idő találkozni a vendéglátójukkal. Nekomata edző azt mondta, a Seijoh egy hozzájuk közeli házban szállt meg a tábor ideje alatt, ám Chieko az ablakon kinézve csak fákat látott. Sem a tornatermet, sem a másik épületet nem vette észre.

Sötét volt már, mire kicsomagoltak. Az épület nagy volt, és Chieko, ahogy visszafelé tartott a fürdőszobából, csalódottan fülelt a lépcső felé. A csapata odalent volt, a közös hálóteremben, míg neki külön, egy kisebb szobában kellett aludnia. Ha az öltöző kapcsán nem is, az edző alvás dolgában hajthatatlan volt. Ki kellett pihenniük magukat a délelőtti meccs előtt, és Chiekóval a srácok közt ez lehetetlen lett volna.

Chieko hiányolta a társaságot. Korábban más volt, a lenti zsivajt össze sem tudta hasonlítani a niiyamás lányokkal töltött napok hangjával. Egyszer járt már ott velük, és nem volt magányos. Akkor, hogy elszeparálták a fiúktól takarodó után, az egyetlen társasága ismét a telefon maradt.

[Chieko]: megjöttünk ♥ Azt hittem, jobb lesz (●__●)

[Tadaaki]: várd ki, még nem is láttalak rendesen. Amúgy mi van nálatok?

Chieko visszatért a szobájába. Leheveredett a futonra az ablak alatt. Nem kapcsolt villanyt, miután belépett, csak a mobil világított az arca előtt.

[Chieko]: tök egyedül vagyok, mert nem mehetek le a srácokhoz aludni ಠಿ_ಠಿ szívás

[Tadaaki]: szegénykém! De nem olyan szívás, mint tényleg ott lenni. Tooru már mindenemet elvette, hogy figyeljek rá ಠ﹏ಠ

*Tada küld egy képet a szobáról, ahol össze-vissza vannak a táskáik, a párnák és a pizsamás csapattársai egy része, Tooru ufós alsónaciban nem messze tőle*

[Chieko]: elbűvölő a káoszod (人 •͈ᴗ•͈) szívesen a része lennék

[Tadaaki]: nem tudod, mit kívánsz

[Chieko]: dehogynem!! Ha reggelnél előbb akarok találkozni a srácokkal, akkor vagy elkapom őket a folyosón a mosdó felé, vagy írok nekik, mintha nem lennének tőlem tíz méterre ⊙.☉

[Tadaaki]: azért valamelyiket elkapnád, nem? (◍•ᴗ•◍)❤

Chieko a hasára gördült és nyögve temette az arcát a párnába.

[Chieko]: ne kezdd!! ⁄(⁄ ⁄•⁄-⁄•⁄ ⁄)⁄ örültem, hogy ma nem jutott eszembe

Chieko már meg sem próbálta tagadni, hogy érdeklődik Kuroo iránt. Tadaaki az eltelt egy hétben mindent kiszedett belőle, ám akármennyi beszélt, Chieko nem lett biztosabb a dolgában. Tada csipkelődése sem segített, ahogy megjegyzéseket tett a kapitányra, Chieko azonban legalább a saját csapata előtt nem leplezte le magát. Igyekezett úgy viselkedni, mint általában. Csevegett, mosolygott, és ha Kuroo ránézett, hiába vert hevesebben a szíve, nem dermedt le többé.

[Tadaaki]: ez fura. Nem együtt jöttetek?

[Chieko]: az út nagy részében veled beszélgettem, emlékszel? ( ꈍᴗꈍ) könnyen tereled el a figyelmem Tooru-channal. Annyit beszélsz róla, mintha tetszene. Így van? (◕ᴗ◕✿)

[Tadaaki]: Chieko!

[Tadaaki]: ...

[Chieko]: ne haragudj, Tada, de könnyű téged olvasni. Szólj, ha tévedek

[Tadaaki]: miből gondolod?

[Chieko]: valamelyik este lefényképezted nekem Tooru alsóját. Jól látom, hogy most is egy olyan van rajta? ( ꈍᴗꈍ)

[Tadaaki]: kikészítesz (~_~;) de ez nem alkalmas időpont beszélgetni róla. Az egész csapat itt van körülöttem!

[Chieko]: holnap, edzés után? Szeretnék egy kicsit pályán kívül is együtt lenni.

[Tadaaki]: mindenképpen (◔‿◔) de most már aludnom kéne. Te nem próbálsz meg?

[Chieko]: de, annál előbb ér véget a száműzetésem ಠ﹏ಠ ne hagyd, hogy Tooru elvegye a takaródat éjszaka!

[Tadaaki]: te meg ne hagyd, hogy Kuroo bemenjen hozzád ತ_ತ

Chieko erre már nem mondott semmit. Elég jól meg tudta különböztetni a gúnyt az aggodalomtól, és tudta, hogy a fiú épp nem szórakozott vele. A figyelmeztetés előtt viszont nem is gondolt a kapitányra. Kuroo a gyakorlásokon kívül távol tartotta magát tőle, mintha Chieko megégette volna. Azonban nem jutott ideje a héten a viselkedésével törődni. Chieko azon volt, hogy kizárja őt a fejéből, ezért sok külön elfoglaltságot vállalt magára.

Kuroo nem volt ilyen szerencsés. Nem vált be számára, hogy kerülje az érintkezést a lánnyal. Mire megérkeztek a táborba, kiéhezett Chieko társaságára. A tudat, hogy elérhető közelségben van, nem hagyta nyugodni.

A másnap reggeli bemelegítés emiatt szokatlanul kemény volt Kuroonak. Bármilyen fáradt volt is, tartotta magát, hogy példát mutasson a csapatának. A futás, a reggeli, a meccs előtti készülődés összefolyt Kuroo fejében. Csak a legfontosabb dolgokra összpontosított, így mire belépett a tornaterembe, már formában volt. A korábban érkezett házigazdák felállították a hálót odabent. A srácok egy része már benézett hozzájuk, Kuroo látta az ismerős fekete pólókat a türkiz felsők közé vegyülni. Chieko viszont meglepte. A lány Tadaakival csevegett elmélyülten, magasra font copfja ringott, ahogy hintázott a sarkán.

Kuroo, amint észrevette őket, megállt. A szőke ütő Chiekohoz fordult, Kuroo csak a fél arcát, oldalt borotvált sötétbarna haját és a feje tetejére kötött szoros kontyot látta. Amikor a lány elnevette magát, Kuroo összeszorította a száját. Szép hangja volt, még a terem alapzaján át is meghallotta, akkor mégsem tette boldoggá.

– Hé, szólnál a menedzsereteknek, hogy szálljon le Naitoról? – Az édeskedő, rosszindulatú kérdés a csapatához menet érte Kuroot. Kindaichi rávigyorgott, majd elkomorodva kettejük felé intett. – Nem fair így leszerelni az egyik ütőnket.

Kuroo összehúzott szemmel nézett Kindaichire, mielőtt válaszolt.

– Chieko az egyik feladónk – közölte –, és nincs szükségünk arra, hogy bárkit így szereljünk le. – Elégen nyugtázta a Seijoh-s döbbenetét, majd felkiáltott. – Chieko! Gyere ide!

A lány bocsánatkérő arccal mondott valamit Tadaakinak, majd Kuroohoz sietett.

– Sajnálom. Mehetünk – mosolygott rá, érthetetlen forróságot ébresztve vele Kuroo mellkasában.

Amikor bő öt perccel később már szemben voltak a Seijoh-val, Kuroo nyugodt volt. Chieko mellett állt, a másik oldalán Torával. Ahogy oldalra nézett, sápadtnak látta Chiekót, de eltökéltség ült a szemében. Kuroo értette, miért. Akkor először játszott velük egy másik csapat ellen. Lehetett ideges, de Kuroo biztos volt benne, hogy bizonyítani akar és mindent belead majd. Nem akarta, hogy túlhajtsa magát, mert körülötte voltak. Kuroo tudatosítani akarta benne, hogy nem egyedül néz szembe az ellenfelükkel, de mielőtt kinyitotta a száját, Chieko felé fordult. Talán megérezte, hogy nézi.

– Rendben lesz – mondta. – Bízom bennetek.

Kuroot meglepte, hogy a lány még emlékszik arra a beszélgetésre, de örült is. Nem volt biztos benne, hogy Chieko megértette, mit akart ezzel, akkor viszont úgy tűnt, a kérése meghallgatásra talált.

– Valószínű, hogy téged céloznak majd – mondta Kuroo, le sem véve a szemét a pálya túlfelén nyitáshoz készülő Yahabáról. – Készülj fel.

– Bármire – felelt a lány azonnal. Többet egyikük sem mondott, mert a labda játékba került, a csapatunk pedig felkészült a fogadására.

– Chieko! – jött oldalról, nagyjából egyszerre a becsapódás hangjával. Chieko hátrált, fogadta a felé szálló labdát, és sokat gyakorolt mozdulattal továbbította a háló előtt álló Inuokának.

Az első ütés áttörte a védelmet és hatalmas erővel csapódott a földre a Seijoh-s feladó háta mögött. Kuroo biztató pillantást vetett Chiekóra.

– Szép volt! Még egyet! – címezte a csapatának. Elégedetten mosolygott el, amikor összenézett Oikawáwal.

Kuroo tudta, hogy egyetlen jó ütés nem sokat jelent, de azt is, hogy a kezdeti erődemonstráció a hasznukra válik. Lehet, hogy a türkiz srácok lebecsülték a feladójukat, de majd megmutatják nekik, milyen jó valójában.

Chieko nem pótolhatta Kenmát, de a Nekomának nem is ezért volt rá szüksége. A lány elmondott pár dolgot nekik a vacsoránál a Seijoh-ról. Megfigyelte a csapatot a legutóbbi találkozón, és hiába maradt le a játszma negyedéről, így is értékes információkat gyűjtött be.

A meccsek ugyan nem vérre mentek, Kuroo mégis szerette volna, ha mindent beleadnak a prefektúra egyik elitjével szemben. A két iskola közti kapcsolat friss és ígéretes volt. Kuroo már az első meccsen látta, hogy a Seijoh méltó a nevéhez. Nem akarta, hogy a csapatuk alul maradjon, de más célja is volt az aznap délelőtti találkozóval. Azt akarta, hogy Chieko hozzájuk tartozzon. Együtt akart játszani vele legalább egy edzőmeccsen. Rugalmas feladó volt, jól alkalmazkodott a csapattársaihoz, és mindent kétszer akkora erőbedobással csinált, mint ők.

Szerették őt, a Seijoh viszont nem tudta, mire képes. Az, hogy legalább a csapat elsőévesei alábecsülték őt, sötét örömmel töltötte el Kuroot. Meg fognak lepődni, gondolta, ha látják, mit művel, amikor tényleg belelendül.

Kuroonak igaza volt, tényleg a lányt szemelték ki, hogy áttörjenek a védelmen. Az ütés rosszul pattant el a karjáról és a Nekoma térfelén közeledett a földhöz.

– Bocs, srácok, mentsetek! – kiáltotta.

Hihetetlen energia volt benne. Kuroo az első szett vége felé látta, hogy még mindig bírja, pedig az ellenfelük nem kímélte őt. A menet közben megérkező edzők csendben figyelték a mérkőzést. A csapatok minden pontért megküzdöttek, ami bármilyen kimerítő volt, rég nem érzett élvezetet okozott Kuroonak. A Seijoh gyors és kíméletlen játéka már nem volt ismertlen, de kihívást jelentett a csapatnak. Az első szett utáni szünetben Kuroo a pihegő srácokhoz fordult. Végignézett rajtuk, és elégedettség töltötte el, amikor elszántságot látott a szemükben minden fáradtság alatt.

– Lehet, hogy ezt a szettet megnyerték - intett a háló másik oldalán, Oikawa körül csoportosuló fiúk felé –, de a következő a miénk lesz. Nem sokáig tudnak lépést tartani a feladónkkal. – Mielőtt jobban megfontolta volna, megsimogatta Chieko haját. Amint Kuroo észbe kapott, eleresztette, és rá sem nézve tovább beszélt, egyenesen a meglepett srácoknak. – Mind jók voltatok, és maradjon is így. A vesztes csapat két extra kört fut kint ebéd előtt!

A keze még bizsergett Chieko érintése miatt, amikor újra pályára lépett. A kezdő felállásuk megváltozott. Kuroo már nem hátulról tartotta szemmel a csapatát és a játszmát. Akármi történt a pályán, néha ránézett Chiekóra. A srácok miatt nem aggódott, de a lánynak hónapok óta ez volt az első meccse egy idegen csapattal. Még tartotta magát, de Kuroo sejtette, hogy ki fog fáradni. Ő nem küldhette le a pályáról, de remélte, hogy az edző nem engedi átlépni a korlátait. A legelső játékuk volt, és délután várt rájuk még egy, nem hagyhatta, hogy a jelenlegi legjobb feladójuk használhatatlanná váljon.

A tábor rövid volt, épp csak három napos. A Seijoh egy saját, hétvégi programjába vonta be őket, így csak a két iskola játszott egymással. Mégis jó lehetőség volt gyakorolni velük, mintegy bemelegítésként a Nekoma szokásos, májusi edzőtábora előtt. A játékon kívül az iskolák közti kapcsolat erősítésére is szolgált a Seijoh meghívása. Kíváncsiak voltak a tokiói csapatra és már az első találkozó után érdekes új ismerősökként váltak el egymástól. A köztük lévő kapcsolat azonban nem számított meccs közben. Kuroo látta, hogy Chieko épp a Seijoh szőke ütője ellen tart ki a legkeményebben. Amikor a háló két oldalán szembe kerültek egymással, Chieko arcán elszánt kifejezés ült. Izzadság folyt le a halántékán, amikor felugrott védekezni. A Seijoh nem lassított az iramon, és amikor Oikawára került a nyitás sora, kicsúszott a kezükből az irányítás.

A Nekoma elvesztette a szettet. Kuroo összehúzott szemmel vezényelte le a csapatát a pályáról. A büntető futás nem törte le a kedvüket, és a játék után röviddel Kuroonak is visszatért az optimizmusa. Új megfigyeléseket tett a Seijoh stílusával kapcsolatban, amiket meg akart osztani a többiekkel ebéd után. Középtájon kocogott a sportkomplexum körüli erdei ösvényen, szemmel tartva az előtte lévő srácokat. Chieko a háta mögül került elő és lelassított Kuroo mellett, amikor az út kiszélesedett.

– Kihagyhatom a délutáni edzést? – Kuroonak nem jutott ideje válaszolni a furcsa kérdésre, Chieko folytatta. – Lemegyek megcsinálni a vacsoránkat. A bünti miatt az ebédre már nem jutott volna időm. – Bűnbánó mosolyt küldött Kuroonak, ami egy pillanatra elakasztotta a lélegzetét.

– Majd veled küldök valakit. – Kuroo gépiesen felelt. Nem fogta fel egészen, amit a lány mondott neki. Chieko megrázta a fejét, közben tovább lassított, hogy ne vétse el a lépést.

– Nem kell, elintézem. Megérdemlitek a mai után.

– De te is. Ügyes voltál! Igazán nem kéne ezt csinálnod.

Csak képzelődött, vagy Chiekonak pirosabb lett az arca? Kuroo nem tudta megállapítani, mert a lány elfordult tőle, újra az utat nézve maguk előtt.

– Köszi, Kuroo. Édes tőled – mondta halkan, egyre gyorsabb ritmusra váltva. Kuroo nézte, hogy sorol be a srácok és közte lévő üres méterekre.

Édes tőled. Felpezsgett benne az energia, ez ösztönözte gyorsabb haladásra.

Talán az eltökéltség, talán, hogy nem akartak többet futni, győzelemre vezette a Nekomát a délutáni játékban. Chieko sajnálta, hogy nem lehet velük, mégis önként vállalta a főzést. Hálás volt, amiért együtt lehet a srácokkal az edzőtáborban, és menedzser nélkül a csapat néhány teendője ráhárult, amit egyébként nem ő csinált volna. Chieko utálta, ha menedzsernek nézték. Úgy érzete, Kindaichi direkt bosszantásból mondta, mégis higgadt maradt és nem vette magára.

Rövid pihenőt tartott, mielőtt munkához látott. Csak annyi időre nézett be a tornaterembe, hogy otthagyja a Nekoma feltöltött kulcsait. Chieko egy-két percig figyelte a meccset, de elment, mielőtt bármelyikük észrevette volna. A játszma kívülről nézve is magával ragadta. Bizsergett a keze, mert emlékezett, milyen volt megérinteni a labdát nem sokkal korábban.

Tadaakinak igaza volt: a csapata bámulatos. Chieko azonban nem féltette a sajátjait, még úgy sem, hogy nem állt a pályán. Nem tudta, milyenek lehetnek, ha Kenmával vannak együtt. Úgy érezte, a Seijoh-nak szerencséje volt, amiért a fiú helyett vele kellett beérnie.

Chieko szeretett a konyhában lenni. A sütés mindig jobban érdekelte a főzésnél, de elboldogult, és isteni vacsorát akart készíteni. Sok ideje maradt rá. A ház hátsó teraszáról látta, hogy felkapcsolódtak a lámpák a tornateremben. Vágyakozva nézte a fényeket, felidézte magában a puffanó ütések hangját. Amikor a lányokkal volt együtt, se vége, se hossza nem volt az edzés utáni laza gyakorlásnak. A srácok odabent a biztos jól szórakoztak. Chieko vágyott rá, hogy velük lehessen, ám már lecserélte a ruháját. Közönséges pólóban és sortban, újra a vállára font hajjal ment vissza a konyhába. Boldog volt. Chiekót lekötötték az előkészületek, de nem szűnt meg a tábor miatti izgalma. A Nekomával ott lenni annyira más volt! Chieko a költözés óta nem járt a környéken. Hátát fordított az ablaknak, mert ahogy az erdőre nézett, minden, ami körülvette, hiányozni kezdett neki.

Chieko répát aprított, amikor kinyílt az ajtó mögötte. Elfeledkezett a külvilágról, így hirtelen fogalma sem volt, ki és mit akarhat tőle. Eszébe jutott, hogy a kapitány azt ígérte, valakit majd küld segíteni. Chieko nem hitte, hogy komolyan gondolja. Kíváncsian nézett fel és meglepte, amikor Kuroot látta bemenni.

– Szia, Chieko – mosolygott rá a kapitány. Megkerülte a pultot és megállt Chiekóval szemben. – Hogy haladsz?

– Te nem gyakorolsz még? – Chieko alig tudott túllépni a döbbenetén.

– Levnek nagyobb szüksége van rá, pedig beküldtem volna – vont vállat Kuroo, végig a lány arcát nézve. Mosolygott még, de a szeme komoly maradt. – Amúgy meg akartalak nézni. Nem hagyhatom, hogy mindent te csinálj!

– Milyen figyelmes vagy. – Chieko lehajtotta a fejét. Sajnálta, hogy Kuroo a bal oldalán van, mert így a haja nem rejthette el az arcát előle.

– Természetes. – Kuroo közelebb ment hozzá. A közvetlensége és a közelsége zavarba hozta Chiekót. Akárhogy igyekezett, nem tudta kiszámítani a viselkedését. – Segítsek valamiben?

Chieko látta Kuroo fél kezét, ahogy megtámaszkodott a pulton. Megremegett, a forróság már a nyakára is átterjedt. Megrázta a fejét, mert úgy érezte, képtelen megszólalni, Kuroo viszont nem érte be ezzel.

– Miért, már végeztél? Akkor viszont kijöttél volna! – A feddő hangra felnézett, haragnak azonban nyoma sem volt a kapitány arcán. Elégedettnek tűnt. A pillantása felgyújtott valamit Chiekóban. – Hé, minden oké?

Kuroo először nem értette, mi történt. Amikor legutóbb beszélt Chiekóval, a lány olyan volt, mint általában. Talán édesebb, mint máskor, de Kuroo már nem tudta helyesen megítélni, és egészen elvonatkoztatni a fantáziáitól. Arra semmiképp sem számított, mikor bement hozzá a konyhába, hogy ennyire összezavarodik tőle. Chieko elpirult. A látvány különös érzést keltett Kurooban.

– Nem vagy lázas? – Tudta, mégsem bírt ellenállni, hogy megfogja a lány homlokát. A bőre hideg volt, az arcán viszont piros foltok égtek. Kuroo összeszorította a száját, ahogy kicsit közelebb ment hozzá. A tenyere Chieko homlokáról az arcára siklott. Remélte, hogy a lány felnéz rá, de makacsul a vágódeszkát figyelte, csak a levegőt vette gyorsabban az érintés miatt.

– Semmi bajom! – vágta rá, egy pillanatra sem hagyva abba a szeletelést. Kuroo már máskor is észrevette, hogyha Chieko ideges lett, babrálni kezdett a kezével. – Kérlek, ne- aú!

Kuroo összerezzent és eleresztette a lányt, amikor lecsapta a kést és a szájába kapta a mutató ujját. Chieko halkan sziszegett, az elvágott ujját szívogatta. Kuroo ostobán érzete magát, hogy ennyire megijedt, a rémülete mégis rövid életű volt. Megfogta Chieko csuklóját, és halk, megnyugtató hangon szólította meg újra.

– Rendben lesz – suttogta, ahogy elhúzta a kezét a szájától.

Chieko nagyra nyílt szemmel, megbabonázva nézett rá. Kuroo a résnyire nyílt száját látva élesen szívta be a levegőt. Amióta kettesben maradt Chiekóval, forró volt a teste. Nem tudta az egészet a korábbi gyakorlásra fogni.

Az ajkához érintette Chieko sebes ujját. Végigsimított vele a száján, majd óvatosan lenyalta róla a lány kiserkenő vérét. Chieko halkan felnyögött. A hangja borzongást keltett Kurooban. A szemébe nézett, ahogy lassan kinyitotta a száját és bekapta Chieko ujját. Finoman megnyalta, újra megérezve a vére ízét. Arra késztette Kuroot, hogy szorosabban fogja a lány csuklóját, pedig ő nem húzódott el tőle.

Kuroo lehunyta a szemét, az ajkát Chieko ujjára zárta, szabad kezét pedig a lány derekára tette. Érezte, hogy Chieko felé dől, a pihegését is egészen közelről hallotta. Kuroo erősen tartotta, magához akarta húzni őt, és már eleresztette a csuklóját, hogy hozzáérhessen a hajához.

Chieko kihúzta az ujját a szájából, finoman megérintette előbb az ajkát, majd az állát. Kuroo kinyitotta a szemét. Egészen közelről látta Chiekót. A lány szájon át kapkodta a levegőt és piroslott az arca, mégsem fordította el a pillantását. Csak félig volt magánál, Kuroo érezte, hogy megremeg, amikor elmosolyodott a keze alatt. Megpuszilta az ujját, megszorította a derekát. Chieko keze lecsúszott a mellkasára, kapaszkodót keresve. Kuroo megszédült az érintésétől.

Fel akarta venni a lányt, magához ölelni, újabb csókokat adni a kezére, a csuklójára... Az érintése miatt azonban leblokkolt. Chieko megmarkolta a pólóját, a szorító ujjak a bőrébe mélyedtek. Kuroo felnyögött, a csípőjénél fogva közelebb rántotta magához Chiekót. A pultnak tántorodott, Chieko a mellkasához ütődött.

Kuroo érezte a lány fejét a vállához nyomódni, mielőtt felnézett rá. Különös fény szikrázott a szemében. Kuroo megszorította a ruháját, így kényszerítve közelebb magához. A lány teste lángolt, és amióta hozzáért, magát is forrónak érzete. Nehezen lélegzett, és amikor sikerült is, a lány illatát szívta magába. Más volt, mint legutóbb. Kuroonak forrt a vére tőle. A vágyódó fény kialudt, amikor Chieko lehunyta a szemét és felemelte a fejét. Az ajka hívogatta Kuroot, aki már elvesztette minden józanságát. Meg akarta kóstolni őt. Lehajolt, hogy megcsókolja.

Léptek és beszélgetés zaja szűrődött be a konyhába. Kuroo összerezzent. Kábán, rémülten nézett körül, és gyorsan hátrébb lépett Chiekótól. A lány nekidőlt a pultnak, remegett a támaszkodó keze. Piros arccal, értetlenül nézett Kuroora, de ahogy ő is meghallotta a hangokat odakintről, kapkodva fordult az ajtó felé. Az elsőéves feladójuk, Teshiro nézett be. Egyenesen Kuroohoz fordult, de nem lépett be a konyhába.

– Kerestelek – vont vállat, majd zseb híján a nadrágjába dugta a kezét. - Oikawa beszélni akart veled és nem voltál sehol. – A fiú kíváncsian szagolt a levegőbe. – Nahát, mit főzöl, Chieko-san?

– Mindegy, mert egy darabig úgysem kapunk belőle. – Kuroo már az ajtóban volt, kiterelte az előévesét a folyosóra. – Nem mondta, mit akar? – Könnyeden beszélt, de nehezen leplezte a bosszúságát.

Chieko egyedül maradt. Szédült, egy ideig nem is tudta, mi történt vele. A szíve hevesen vert, pedig a kapitány már nem volt a közelében. A vágás sajgott az ujján, de már nem a fájdalomtól. A tűzhelyen felejtett étel sistergése térítette magához. Lehúzta a tűzről, megkavarta, és már óvatosabban tette vissza. Ha még egy égést is összeszed! Megborzongott a gondolatra, hogy Kuroo azt is megcsókolta volna. Egyáltalán mi ütött Kurooba? Chieko magát sem értette, de mentsége volt, hogy a kapitány ledermesztette. Nem tudott egészen megnyugodni később sem, mert ha meglátta Kuroot, az érintése jutott eszébe.

Aznap nem maradtak kettesben többé. Chieko együtt vacsorázott a gyakorlástól kimerült csapatával, aztán elköszönt a fiúktól. Fele olyan fáradt volt, mint ők, de tudta, hogy szüksége lesz minden erejére másnap délelőtt. Fizikailag rendben volt, a gondolatai mégis kezdtek szétesni. Kuroo, aki távol ült tőle a vacsora alatt, talán ha egyszer nézett rá. Chieko lesütötte a szemét, mert érzete, hogy elpirul. Nem akarta, hogy bárki észrevegye a változást. Aludni akart, de hiába feküdt a sötétben, a benne lévő feszültség nem hagyta nyugodni. Oldalra fordult, kihúzta a mobilját a párna alól, és szédítő sebességgel kezdett írni.

[Chieko]: !!!T a D a a K I!!! Légyszi-légyszi, ha itt vagy és még nem alszol, írj! Nem tudom, mit csináljak

[Tadaaki]: mi a baj? Hol voltál délután? Kerestelek

[Chieko]: kihagytam az edzést

[Tadaaki]: iiigen, tudom, a csapattársad is ezt mondta. Mi történt?

[Chieko]: semmi baj, vacsit csináltam (˘･_･˘) de elvágtam a kezem és Kuroo, ó magasságos!! (((;ꏿ_ꏿ;)))

[Tadaaki]: várjál, mi van Kurooval? Meg a kezeddel?! Semmi bajod?

[Chieko]: igen, de Kuroo velem volt, amikor elvágtam az ujjam, és megcsókolta ⁄(⁄ ⁄•⁄-⁄•⁄ ⁄)⁄ és aztán megfogta a derekam, magához húzott, és istenem, Tadaaa!! Most mit csináljak??

[Tadaaki]: ?!a kapitányod megcsókolta a kezed? (●__●)

[Chieko]: igen. A szájába vette az ujjam. Még leírni is fura, zavarban vagyok

[Tadaaki]: nekem olvasni fura ('◉⌓◉') miért hagytad?

[Chieko]: nem tudom! Vagyis... nem volt rossz. Az baj, ha tetszett? ⁄(⁄ ⁄•⁄-⁄•⁄ ⁄)⁄

[Tadaaki]: öö, nem tudom? Chia, nyugi. Nem olyan, mintha megfogott és megcsókolt volna! Vagy igen? ತ_ತ

[Chieko]: jaaj, neem, nem! Nem csinálta! De olyan közel voltunk ⊙.☉ Tetsu tök erősen fogott, amikor nekidőltem, és olyan... Jó volt

[Tadaaki]: most már Tetsu?

[Chieko]: ahj, véletlen volt, ne bánts (ﾟοﾟ人))

[Tadaaki]: én ugyan nem. De nem értem, miről beszélsz. Konkrétan mi a francot csináltál te azzal a macskával?

[Chieko]: bejött a konyhába, beszélgettünk, elvágtam az ujjam, ő megfogta, megnyalta, megpuszilta, magához húzott, én elvesztettem az egyensúlyomat, és a mellkasához dőltem... Azt hiszem. Meg kiadott valami hangot, és ilyen wwwhhoa érzés volt hallani ⁄(⁄ ⁄•⁄-⁄•⁄ ⁄)⁄ túl sok?

[Tadaaki]: picit. De ez rendben van?

[Chieko]: miért, te nem tudod?? Te nem csináltál még ilyet? ('◉⌓◉') Azért kérdeztem, hogy megnyugtass ಥ_ಥ

[Tadaaki]: csókolóztam már, ha ezt akartad tudni (~_~;)

[Chieko]: és nem is mondtad?!

[Tadaaki]: (☉｡☉)! Kellett volna?

[Chieko]: persze!! Kivel?

[Tadaaki]: most komolyan számít?

[Chieko]: naná! Elmondod?

[Tadaaki]: ...Tooruval

[Tadaaki]: örülsz?

[Chieko]: istenem! ヽ(｡◕o◕｡)ﾉ Tada-chan, te jársz vele? ♥

[Tadaaki]: ...nem tudom? Smároltunk néhányszor (((;ꏿ_ꏿ;))) de ne csináld már! Nem számít ⁄(⁄ ⁄•⁄-⁄•⁄ ⁄)⁄

[Chieko]: dehogynem! Mióta? (ﾉ*0*)ﾉ♥

[Tadaaki]: először pár hete, de Chia, leakadnál erről egy kicsit? Zavarba hozol (●__●) én sem igazán tudom, mi van

[Chieko]: elmeséled majd? Légyszi!

[Tadaaki]: ha lesz mit, igen ಠ_ಠ de tényleg akadjunk most le rólam. Te mit akarsz csinálni most?

[Chieko]: hogy érted?

[Tadaaki]: mit akarsz Kurooval? Amit mondtál, elég... véletlenszerűnek tűnt. Történt még valami?

[Chieko]: nem nagyon. Tooru-chanodnak hála nem beszéltünk azóta

[Tadaaki]: Chia, ne már!!

[Chieko]: elment, és én ideges vagyok. Mármint ilyen fura érzésem van, amitől nem tudok elaludni. Nem megy ki a fejemből

[Tadaaki]: figyelj, mennyire gondolod ezt komolyan? Tetszik?

[Chieko]: hát... igen, tetszik nekem. Eléggé... Nem tudom. Hogy érted ezt?

[Tadaaki]: gondold meg, milyen mélyen akarsz összegabalyodni vele, mert lehet, hogy nem ugyanazt akarja, amit te

[Chieko]: még én sem egészen tudom (˘･_･˘) az számít, ha meg akarom őt csókolni?

[Tadaaki]: ...oké, nézd, nem baj, ha összeakadsz vele. De ha te többet érzel iránta, mint ő irántad, az már igen. Nem akarom, hogy sérülj. Te pedig, gondolom, nem akarod otthagyni a csapatod, ha valami rosszul sül el. Kár lenne

[Tadaaki]: ez csak az én véleményem, de gondolkozz rajta, oké? Megérné akkor is, ha gáz lesz utána együtt lennetek a csapatban?

[Chieko]: de... De Tada! Neked nem gáz ez Tooruval?

[Tadaaki]: az más. És én most rád gondoltam. Vigyázz magadra, akármit csinálsz, rendben? Nem akarok miattad aggódni (・_・;)

[Chieko]: nem is kell! Rendben leszek

[Tadaaki]: remélem. Holnap látlak majd?

[Chieko]: persze! Nem akarom kihagyni a délutáni edzést még egyszer

[Tadaaki]: pedig nem volt nagy szám ರ_ರ

[Chieko]: szeretek veled játszani. Ha lehet, gyakorolsz majd velem?

[Tadaaki]: igen, de miért nem a saját csapatoddal?

[Chieko]: mert veled csak most tudok, velük meg bármikor. És amúgy is, szeretném, hogy mesélj nekem (◍•ᴗ•◍)❤ vagy felhívsz inkább?

[Tadaaki]: esélytelen! Már így is elég furán néznek rám a textelés miatt (●__●)

[Chieko]: elfelejtettem, hogy te nem vagy egyedül ರ_ರ de akkor holnap. Ha reggel nem látsz, azt jelenti, hogy egész éjjel nem bírtam elaludni ಠ_ಠ

[Tadaaki]: na, próbálj meg. Nem bocsátanám meg a kapitányodnak, hogy ennyire összezavarjon ಠ_ಠ

Chieko nem vette komolyan a fenyegetést. Talán, ha megteszi, nem esik olyan nehezére elaludni. Viszont hiába köszönt el Tadaakitól, sokáig feküdt ébren a sötétben. Megpróbálta Kuroo helyett bármi másra terelni a gondolatait, de nem járt sikerrel. Komolyan érdekelte, mi van a barátjával és a Seijoh kapitányával, ám sokáig ez sem kötötte le. Minduntalan visszatért Kuroohoz. Átölelte magát a takaró alatt, lehunyt szemmel belefeledkezve egy ölelésbe. Azon töprengett, mi lett volna, ha csak még egy percig kettesben marad Kurooval. Meg akarta csókolni. Szégyellte magát érte, mégsem felejtette el.