//Na, kiket shipeltek jobban? Van egy pár lehetőség ;')

+az előző fejezet végéhez beszúrtam a videót, amiből a szövegrészlet származik. Nézzétek meg, ha érdekel :)//

Kuroo nem tudott elaludni. Sokáig nézte a plafont az ágya fölött. Vészterhes gondolatok kergették egymást a fejében. Mindnek Chieko volt a középpontjában, pedig Kuroo fogadkozott, hogy amíg nem találkoznak másnap, nem törődik vele többet. Egyre idegesítette magát, és amikor már végre lecsillapodott, valami apróság újra felbosszantotta.

Kuroo kimerült. Az eltelt napot végtelenül hosszúnak érzete, és nem tudta, hol siklott ki. Reggel, amikor ugyanott feküdt, Chieko a másik oldalán volt. Addigra csak a haja illata és a gyűrött takaró maradt. Kuroonak eszébe jutott, vajon egy ágyban alud-e Tadaakival. Ökölbe szorult a keze, rövid körme a tenyerébe mélyedt. Vett néhány nagy levegőt, ismét nyugalmat kényszerítve magára, de vagy egy órája ezt játszotta eredménytelenül.

Ha előretekintett, az éjszaka örökké tartónak tűnt. Kuroo az oldalára fordult, a fejére szorította az egyik kispárnát. Felmorrant, amikor Chieko illatát érzete rajta. Szorosan lehunyta a szemét, de a szemhéja mögött pergő képeket nem akarta látni.

Kuroo rosszakat álmodott. A szokottnál korábban, kialvatlanul ébredt, az előző esti rossz kedve is kitartott. Még azelőtt a mobiljáért nyúlt, hogy kimászott volna az ágyból. Villogott a sarkán az értesítésjelző.

[Chieko]: jó reggelt, Tetsu ( ꈍᴗꈍ)

[Chieko]: minden rendben? Most láttam, hogy írtál

[Chieko]: semmi bajod?

[Chieko]: (ﾉ*0*)ﾉ ugye semmi bajod?!

[Chieko]: remélem, nem keltettelek fel

[Chieko]: találkozunk a vonaton. Majd beszélek veled

Jó negyedórával korábban írta, de Kuroo látta, hogy még mindig elérhető.

[Tetsurou]: Chieko

[Tetsurou]: miért nem alszol?

Kuroo, aki máskor olyan könnyen csevegett vele, hirtelen nem találta a szavakat.

[Chieko]: készülődöm meg reggelit csinálok

[Chieko]: már várom, hogy lássalak ( ˘ ³˘)♥

[Chieko]: de mondd, minden rendben? Megijesztettél

[Tetsurou]: igen

[Tetsurou]: figyelj, Chieko, eléd mehetek reggel?

[Chieko]: !! Tetsu (｡♡‿♡｡) persze!

[Chieko]: de Kenma nálam van

[Chieko]: nem baj?

[Tetsurou]: ? Miért van nálad?

[Chieko]: tanultunk, befestettem a haját, és elment az idő

[Chieko]: megkérdeztem, nincs-e kedve

[Chieko]: és maradt

[Tetsurou]: ó

[Chieko]: haragszol, Tetsu? ಥ_ಥ

[Tetsurou]: nem

[Chieko]: minden oké? Biztos? Olyan fura vagy

[Tetsurou]: keveset aludtam és fáradt vagyok

[Tetsurou]: de majd elmúlik, cicám

[Chieko]: !! Ó, bébi ♡˖꒰ᵕ༚ᵕ⑅꒱ viszek neked tejes kávét a suliba

[Tetsurou]: köszi

[Tetsurou]: de nem muszáj

[Tetsurou]: csak gyere, jó?

[Chieko]: mikor találkozzunk? ( ꈍᴗꈍ)

[Tetsurou]: a vonaton, mint mindig

[Chieko]: ? Nem jössz hozzám ('◉⌓◉')

[Tetsurou]: felesleges lenne

[Tetsurou]: de szólj, ha nem bírod Kenmát felkelteni

[Chieko]: édes, segítenél? (. ❛ ᴗ ❛.)

[Tetsurou]: vannak módszereim

[Tetsurou]: de hagylak, bébi

[Chieko]: ! Ne!! Nem zavarsz

[Chieko]: már majdnem megvagyok

*kép Chiekóról a konyhában. Pizsamában van, előtte két tányér étel és két csésze tea. Chieko mosolyog, a szeme fáradt, a haja félkontyban a feje tetején*

[Tetsurou]: közel se

[Tetsurou]: de szép vagy

[Chieko]: zavarba hozol ( ꈍᴗꈍ)

[Tetsurou]: pedig most nem állt szándékomban

[Chieko]: te tényleg fáradt vagy ｡◕‿◕｡

[Chieko]: aludj még bébi

[Chieko]: hamarosan látlak (◍•ᴗ•◍)❤

Kuroo nem válaszolt a csókos elköszönésre. Könnyebben csúszott vissza a szokott beszélgetésbe, mint hitte, de még mindig nem volt az igazi. Nehezére esett színlelni és szépen beszélni Chiekóval, így inkább nem szólt többet. Nem akarta megbántani őt, de akkor nem tudott túl kedves lenni.

Kuroo haragudott, részben magára. Eszébe jutott, hogy talán csak félreérti a helyzetet, de még jobban felzaklatta, hogy Chieko Kenmával töltötte az éjszakát. Az egy szem Hoshikót leszámítva Chieko nem barátkozott lányokkal. Kuroo korábban nem vette észre, de akkor csak arra tudott figyelni, hogy mindig fiúkkal van a kis feladója. Az ok nyilvánvaló volt: velük lógott, amióta bekerült a röplabdacsapatba, Chieko viszont nem törte magát, hogy más barátokat is szerezzen.

Kellemetlen érzés kerítette hatalmába. Szó sem lehetett alvásról, Chieko a maradék álmot is kiverte a szeméből. A dupla adag reggelire gondolt, amit a lány képén látott, aztán Kenmára. Vajon egy ágyban feküdtek Chiekóval? Kuroo sokszor volt Kenmánál, de a fiú vele sem volt hajlandó. Nem tehetett épp Chiekóval kivételt. Mégis, hiába volt szó a legjobb barátjáról, Kuroo nem tudott szabadulni a szorítástól a gyomrában. Nem tehette vele is... Chieko nem tehetett semmit senkivel, de Kuroo ezt egyre nehezebben tudta elhinni.

Tudta, hogy hülyeségeket hisz. Kuroo azzal nyugtatta magát, hogyha találkozik Chiekóval és a lány átöleli őt, elfelejti. Azonban még várnia kellett erre.

Nehezére esett a készülődés. Bármennyit papolt a reggeli fontosságáról a barátainak, ő aznap kihagyta. Kuroo rosszkedvűen fésülködött, már egyenruhában. Hamar feladta, hogy megzabolázza a haját. A sok forgolódás miatt a szokottnál is jobban szétállt. Chiekónak tetszik, más meg nem érdekel, gondolta, de sovány vigasz volt. Huszonnégy óra alatt nem változhatott meg minden, Kuroo mégsem volt biztos többé, hogy milyen hatással van Chiekóra.

*

Kenma és Chieko tényleg együtt szálltak fel a vonatra. Kuroo, aki a lányt kereste a reggeli tömegben, először Kenma szőke fejét vette észre. Szokatlan volt a több hónapos lenövés nélkül, de az arca ugyanaz maradt. Lehajtott fejjel, összepréselt ajakkal huppant le Kuroo mellé, Chieko szakadatlan magyarázatát hallgatva.

– Tetsu! – Kuroo elvörösödött, amikor Chieko megszólította. A keze megremegett a combján, és olyan ideges lett, mintha több hetet visszautaztak volna az időben. – Hogy vagy? – Chieko a másik oldalára ült, a válla és a melle hozzáért a karjához. – Nyúzottnak tűnsz. – Kenmára nézett, de a fiú nem törődött velük. Chieko halkan szusszant és végigsimított Kuroo kezén.

– Nem aludtam jól – ismételte, amit korábban. Próbált rámosolyogni Chiekóra, de a mozdulat fájdalmas volt. – És ti? – Hátradőlt az ülésen, Chieko melle így már nem simult a karjához. – Milyen volt Chiekóval? – Ezt már Kenmához intézte. Kuroo nem tudta elfojtani a kérdés kellemetlen felhangját, Kenma vesébe látó pillantását nyerve válaszul.

– Tanulságos. – Kuroo fészkelődni kezdett a tekintet súlyától. – Chieko sokat beszélgetett velem. – Kenma elfordult, szigorú szemét levéve Kuroo arcáról. Kuroo nyelt egyet. A fiú nem viselkedett furábban, mint máskor, mégis volt valami zavaró benne.

– Örülök, hogy ilyen jóban vagytok – mondta. Már nem csak a mosolyát, a hangját is hamisnak találta.

– Épp, mint veled, Kuro. – Csak képzelte, hogy Kenna olyan hidegen beszél vele? Kuroo nem tudott érzéseket leolvasni az arcáról.

Chieko felnyögött a másik oldalán, kizökkentve őt Kenna elemzéséből.

– Sajnálom, hogy nem voltál velünk, Tetsu – mondta, elnyomva egy ásítást. Kuroo lenézett a kicsi lányra. Kétség és gyengédség vetekedett benne az arca láttán.

– Tudod, hogy akkor semmire se figyeltél volna. – A mosolya halványabb, de igazi volt. Csak megnyugszom végre, gondolta. Kenma halk, rosszalló mormogása azonban megnehezítette.

Kuroo, bármennyire akart beszélni Chiekóval, akkor nem bánta, hogy az iskolába beérve elválnak egymástól. A légkör furcsa volt hármójuk körül, és Kuroo azt tartotta a legjobbnak, ha legalább az egyikük kilép belőle.

– Órák után ráérsz? – kérdezte Chiekót a termük felé menet. Kuroo próbált úgy tenni, mintha nem igazán számítana a válasz. Chieko hevesen bólogatott. Kuroo megnyugvás helyett ideges lett. De legalább túl leszünk rajta, bizakodott. – Háromkor benézek hozzád. A héten már nincs edzés – tette hozzá, Kenmára nézve. – De ne lazsáljatok!

– Jó, jó, kapitány – forgatta a szemét Kenma, visszafordulva az ajtóból. – Menj, mielőtt elkésel, és nekünk kell téged megvárni az elzárás után.

Kuroo felnevetett. Összeborzolta Kenma haját. A frissen festett tincsek csúszkáltak a kezében. Chieko fejét már gyengédebben érintette meg, és gyorsan visszahúzódott. Az egész testét ismerte, Kuroo mégis megzavarodott ettől az egyszerű kontaktustól.

Valójában nem volt olyan vidám, mint ahogy előttük mutatta. Kuroo egész nap mogorva és csendes volt. Örült, hogy ebédszünetig nem találkozott a csapattársaival, az osztályában pedig nem volt olyan ember, aki önszántából szólt hozzá. Ryoka és a barátnői kerülték, mint a pestist. Kuroo néha érezte, hogy nézik, de az elmúlt hetekben megtanulta figyelmen kívül hagyni. Ryoka egy akaratos, ravasz dög volt, de okos is. Békén hagyta Chiekót és a csapatát, Kuroo mégsem érezte jól magát a közelében. Amikor a lány az utolsó óra végén elment a padja előtt, hosszú haja magával vitte Kuroo tekintetét. Szép volt és romlott, ám Kuroot mindez nem érdekelte. Ryoka tényleg nagyon okos volt, és, mert sokakkal volt jóban, informált is. Kuroo nem nézte ki belőle, hogy szidalmakat agyal ki féltékenységében Chiekóról. Vagy, hogy tényleg mindent csak kitalált volna.

Kuroo labilissá vált. Nem akarta elhinni, amit gondolt, de logikusnak tűnt. Chieko terme felé menet is Ryoka játszmája járt a fejében. Kapcsolódási pontokat keresett, és a kétségbeesett agya mindenbe belekapaszkodott. Chieko törékeny tisztasága újra kérdésessé vált.

A feladó már várta őt. Egyedül maradt a teremben. Kuroot meglepte, hogy még Kenma sincs ott, de legalább nem kellett kimentenie magukat. Kettesben akart lenni Chiekóval. A lány, amint meglátta őt, felderült. Felkapta a táskáját, behúzta Kuroot a terembe, és az ajtótól távolabb átölelte.

– Úgy hiányoztál! – suttogta, két kis puszit nyomva a nyakára. Kuroot váratlanul érte a hevessége. Lazán fogta Chieko derekát, egy pillanatig nem tudva, megszorítsa vagy eltolja magától.

– Te is, Chieko – mormolta, a hajába temetve az arcát. A gyengédség győzött. Kuroo lehunyt szemmel mélyet lélegzett az illatából. Hajfesték maró szaga és tojás rontotta el, de legalább valódi volt. Kuroonak remegett a keze, amikor átölelte a derekát. – Miért nem szóltál? – suttogott, fejét még mindig a lányéhoz szorítva.

– Miről? – Chieko felnevetett, amikor Kuroo kifújta a lélegzetét. – Hé, csikizel! – Eleresztette Kuroo nyakát és felemelte a fejét, hogy ne bújjon többé a hajába.

– Miért nem szóltál, hol vagy hétvégén? – Kuroo értetlennek látta a feladóját. – Az edzőtábor kezdetén.

– De mondtam! Elmentem megnézni a csapatom, emlékszel? – Chieko leeresztette a kezét. – Hogy jött ez most, Tetsu?

– Ha hozzájuk mentél, hogy kötöttél ki azzal a Seijoh-s sráccal?

Chieko értetlensége őszinte zavarrá vált. Kuroo látta maga előtt, hogy kattognak a fogaskerekek a fejében, mégis nehezére esett összerakni.

– Mi? Tadaakival? – Kuroo bólintott. – Mondtam neki, hogy ott vagyok hétvégén! De miért fontos ez? Nem értelek. – Próbált hátrébb lépni, hogy rendesen ránézhessen Kuroora, de ő nem eresztette a derekát.

– Miért mentél át hozzá?

– Mert szüksége volt rám! – fakadt ki. – De mégis honnan tudod ezt?

– Hát nem tőled, cicám. – Kuroo hangja keserű volt. – Nem volt annyi eszed, hogyha titkolózni akarsz, ne posztolj róla Instagramra?

– Mi a franc? Nem titkolok semmit! – Chieko megfogta Kuroo kezét, de nem tudta lehúzni magáról. – Tetsurou, mit csinálsz? – Kuroo összekulcsolta az ujjaikat. Szorosan tartva Chieko kezét lenyomta kettejük közé, és még utána sem engedte el. A lány bőre forró volt, szinte égette az érzéketlenné hűlt tenyerét.

– Beszélek veled! – Nehezen palástolta az ingerültségét. – Chieko, valamit rosszul csinálok, vagy miért kellett ezt? – Hiába próbált a szemébe nézni, Chieko elfordult tőle.

– Mégis mit? Mit képzelsz, mit csináltam Tadaakival?

Kuroo hiába nyitotta ki a száját, nem jött ki hang a torkán. Ha kimondja, ami tegnap estétől gyötörte, az olyan lett volna, mintha tényleg elhiszi. Kuroo nem akarta, de Chieko nem hagyott más választást.

– Tudtam, hogy ki fogsz borulni, ha elmondom – nyögött fel a feladója. Megváltozott a hangja. Amióta Chieko rájött, miről beszélnek, zavar és szégyen helyett Kuroo lassan ébredő haragot látott az arcán. – Tetsu, komolyan, ennyire féltékeny vagy rá?

– Talán nincs rá okom? – Kuroo lehunyta a szemét. – Nála voltál, nem? Inkább nála, mint velem a táborban.

– Szüksége volt rám! – Chieko újra megrántotta a kezét, mire Kuroo szorosabban kulcsolta az ujjaikat. Megsimogatta a kézfejét, hogy megnyugodjon, de Chieko észre sem vette. – Szerettem volna veled lenni – nézett rá végre –, de ő a legjobb barátom, és nem hagyhattam cserben!

– A csapatodat sem. – Kuroo nem hátrált meg a lány szemében lobogó tűztől. – Azt elnéztem, hogy a régi csapatod után futkoss, de ezt nem tudom. Miért választasz állandóan valaki mást helyettem?

– Jézusom, Tetsurou! – Chieko kitépte az egyik kezét a szorításból. Beletúrt a hajába, tönkretéve a szokott laza copfját. – Mondd már el, mégis mit képzelsz rólam! Töltök időt a barátaimmal, de sosem kellene senki más rajtad kívül. – Egy pillanatra elhallgatott. Kuroo visszatartotta a lélegzetét. – Te azt gondolod, csináltam valamit Tadaakival?

– Miért, nem tettél? – Chieko kivillantotta a fogát.

– Teljesen megbolondultál? – Megragadta Kuroo ingét, közelebb húzta magához. – Tadaaki a legjobb barátom. Azért hívott át, mert szakított valakivel, és nem akart egyedül lenni. Megvigasztaltam – sziszegte, de remegett a szája. – Mondd, melyik részével szemben van kifogásod?

– Megvigasztaltad a hálószobában? – Chieko elvörösödött.

– Hogy gondolhatsz erre?! Jézusom, mi bajod van? Hányszor mondjam el, Tetsurou, hogy senki nem érdekel rajtad kívül?

– És Kenma? – Kuroo elhalkult. Chieko nagyra nyílt szemmel nézett fel rá.

– Már Kenma is? Ő meg a te legjobb barátod! – Az ajkába harapott a folytatás előtt.

Kuroo tett egy lépést hátra. A feladója is ellépett előle, a lába az egyik padnak ütközött. Az asztal megremegett, de Chieko mintha meg sem érezte volna az ütést. Kuroo tudta, milyen érzékeny a bőre. Másnapra szép kis lila folt lesz emiatt a combján.

– Aggódtam érted – mondta. Nem ismert a saját hangjára. – Aggódtam, de feleslegesen. Mégis, miért tartott egész éjjel a korrepetálásod?

– Miért nem kérdezed meg Kenmát, mit csináltunk? Egyáltalán, miért érdekel? – Chieko felhúzta a vállát, mintha támadást várna. – Eddig azt mondtad, örülnél, hogy jól kijönnék Kenmával. Épp ezen vagyok, és most nem tetszik? Mit tegyek, hogy jó legyen neked? – Kuroo látta, hogy remeg. Meg akarta érinteni, de Chieko nem hagyta.

– Mit tegyél? Gyere ide – nyújtotta ki felé a kezét Kuroo lehajtott fejjel. – Meg legyél őszinte hozzám.

– De az vagyok! – Chieko ökölbe szorította a kezét. – Miért érdekel minden, amit nélküled teszek?

– Mert fontos vagy nekem.

– Te is nekem, mégsem hiszed el! – Chieko megint az ajkát gyötörte. Kuroo megérintette az arcát, megsimogatta a száját, hogy abbahagyja. A lány végre nem tiltakozott, a teste mégis merev volt. Kuroo hirtelen hidegek érzete őt, pedig az arca lángolt a keze alatt. – Szeretlek, Tetsurou – mondta, amikor Kuroo ismét végigsimított a sebes ajkán. Lefagyott. Chieko a földre szegezte a tekintetét és megismételte. – Csak téged szeretlek. Miért nem tudod elhinni?

Kuroonak elakadt a lélegzete. Tudta, hogy jól hall, a kis feladó mégis letaglózta. Chieko akkor először mondta, hogy szereti őt. Soha rosszabb alkalom nem volt rá, mert Kuroo nem tudott józanul gondolkodni.

Őszintének tűnt, Kuroo mégsem felelt azonnal. Ritkán jutottak eszébe ilyen vallomások, és sosem veszekedés közben vágták egymás fejéhez, utolsó mentőöv gyanánt. Chieko mégis megtette. Lesütött szemmel, remegő szájjal állt Kuroo előtt. Tényleg úgy látszott, hogy komolyan gondolja. Kuroo nehezen vette a levegőt. Felelni akart, de nem a megfelelő válasz formálódott az ajkán.

– Könnyen bánsz ezzel a szóval, Chieko. – Döbbenet váltotta fel a lány zavarát. Kuroonak nehéz volt ránézni, de kényszerítette magát. – Miért pont most mondod nekem?

Keménynek mutatta magát, de belül elgyengült.

– Istenem, Tetsurou! Mert féltem! – Chieko a szájára szorította a kezét, mintha rosszullétet próbálna elfojtani. Az öklébe motyogta: – Nem akartalak emiatt elveszteni!

– Várj – nyögött fel Kuroo –, gondolkodnom kell.

Chieko a fejét rázta, kezét még mindig az arcára szorítva.

– Felfogtad, hogy komolyan mondom?

– Fel – ismételte halkan. Kuroo nekidőlt az egyik asztalnak, mert megremegett a lába. – De ez sok nekem.

– Te talán nem szeretsz? – Kuroo még a pici kéz takarásából is hallotta, hogy csuklik el Chieko hangja. Összezavarodott. Meg akarta nyugtatni őt, megértetni vele mindent, amit gondol és érez, de csak egy nyögés jött ki a torkán.

– Dehogynem – suttogta, nem nézve Chiekóra. – Szeretlek és fáj, amit csinálsz.

– De semmit sem csinálok! – Chiekóban fellángolt a harag. Tehetetlen dühében az asztalra csapott, elfojtva egy fájdalmas szisszenést. Nem volt elég gyors, hogy elhúzódjon Kurootól. A két kezébe fogta a lány gyorsan pirosodó ujjait. – Miért nyúlsz még hozzám, ha ilyeneket hiszel rólam?

– Mert számítasz nekem – mormolta Kuroo. Csókot nyomott a lány kezére. Elektromosság töltötte meg, ahogy hozzáért az ajka, a gyomra felkavarodott tőle.

– Ne zavarj össze! – Chieko leejtette a vállát. Az előbbi haragja nyom nélkül eltűnt az ütés után. Kicsinek tűnt, és Kuroo szívesen átölelte volna, ha a fejében lévő káosz nem gátolja meg.

– Te zavartál össze engem – mondta. Chieko keze forró lett a markában. Óvatosan ért hozzá, mert a lány felszisszent, amikor simogatni próbálta. – Miért bánsz úgy mindenkivel, mint velem?

– Mert a barátaimról beszélsz. – Chieko visszavágásnak szánta, de nem volt indulat a hangjában. – Olyan emberekről, akik sokat jelentenek nekem. Te is, Tetsurou – mondta a padlót nézve Kuroo helyett. – Veled megteszek egy csomó dolgot, amit soha senki mással. Te vagy a barátom, nem? – Más töltete volt a szónak, mint az előbb. – Mikor leszek én is a barátnőd végre?

Chieko már csak suttogott. Kuroo, aki addig próbálta felvenni a szemkontaktust vele, örült, hogy nem néz rá. Kirázta a hideg, és még azután is borzongott, hogy Chieko becsukta a száját.

– Chieko... – A nevén kívül semmi mást nem tudott kinyögni. A feladója elmosolyodott. Ijesztő volt így látni veszekedés közben.

– Szégyellsz engem, hogy titkolod? – Chieko kivárt, de Kuroo lefagyott. Akart, mégsem tudott felelni. – Légy szíves, mondj már valamit! Kivagyok, hogy nem tudom, mi jár a fejedben!

– Te – nyögött fel Kuroo. Chieko nagy szemmel nézett fel rá. – Te, mindig, és hogy legyek jó neked.

– Ha így lenne, nem hinnéd, hogy megcsallak. – Chieko elhúzta a kezét és elhátrált Kurootól. – Mit tegyek, hogy meg tudj bízni bennem?

– Adj időt, Chieko – kérte lehunyt szemmel. – Mindent... mindent helyre kell tennem.

– Ó, egek! Rendben. – A hirtelen kitörés szinte azonnal csillapodott. – Szeretlek, Tetsurou, oké? Emlékezz rá. – Chieko halkan, végig egy tónusban beszélt. Érzelmek nélküli volt a hangja, pedig korábban remegett az izgalomtól.

– Keress meg, ha átgondoltad – mondta. Kuroo nem nézett egyenesen fel, de a szeme sarkából látta, Chieko hogy oldalaz el mellette. – Ígérem, én addig nem foglak zavarni.

– Chieko! – A lány nem felelt. Mire Kuroo utána fordult, egyedül találta magát a teremben.

*

Chieko csak a folyosó végéig tudta tartani magát. Ott behúzódott a mosdóba, magára zárta az egyik fülkét, és a vécé lehajtott tetején ülve sírva fakadt. A kétségbeesés és a rémület egyszerre ütközött ki rajta. Próbált erős maradni Kuroo előtt, de csak az érzései egy részét tudta elnyomni. A sértett haragja egy rövid időre erősebb volt, mint a védelme. Ám ez volt a legkevesebb. Kuroo megérdemelte, hogy tudja, milyen ideges. Azonban, hogy mennyire fél, senkinek nem akarta mutatni.

Chiekót azóta gyötörte a sírhatnék, hogy Kuroo az első furcsa kérdését feltette neki. Ha nem látta volna rajta, hogy komolyan gondolja, nevetni kezd. Ő és Tadaaki! Persze! De Chieko nem tudott megnyugodni. Kuroonak valamin nem volt rendben a fejében. Más magyarázat nem lehet rá, hogy már Kenmára is féltékenykedjen a közös tanulás miatt. Vagy az együtt töltött estéért... Chieko szipogott. Próbált megnyugodni, de a könnyek egyre peregtek az arcán.

Tudta, hogy hibázott. Amíg Kuroo nem kérdezett rá egyenesen, eszébe sem volt elmondani, ha egy fiúval találkozott. Nem beszélt arról sem, milyen jóban vannak Tadaakival, mert látta Kuroon, hogy fúj rá valamiért. Chieko nem gondolta, hogy féltékeny rá, mert Tadaaki és ő sosem néztek partnerként egymásra. Kuroo viszont nem tudhatta. Chieko megvédhette volna magát, de Tadaaki felhatalmazása ellenére sem akarta a barátja magánéletét kiadni. Kuroo talán el sem hitte volna.

Chieko alig ismert rá. Olyan hideg volt az arca, hogy a szokásos kedves gesztusok és a szép szavak sem lágyították meg. Akár ha idegenek lettek volna egymásnak. Chieko úgy érzete, vékony, de erős fal húzódott kettejük között. Kétségbeesetten próbálta áttörni. Nem így akarta elmondani, hogy szereti. Soha nem akart fegyvert csinálni az érzéseiből, de nem maradt más választása.

Chieko rémült volt. Próbálta kiverni a fejéből Kuroo zavart tekintetét, elcsukló hangját. Valahogy még a szeretlek sem volt melengető a szájából, pedig Chieko régóta ábrándozott róla. Kuroo hezitált. Hiába nem utasította el, Chieko úgy érezte, a szíve összetört. Nem így kellett volna lennie! Chieko nem hitte, hogy az élete lányregény, mégis, Kuroonak át kellett volna ölelnie, megcsókolnia, azt mondani, hogy sajnálom. És ebből semmi sem jött be végül. Chieko falat, szakadékot, mindent érzett maguk közt, ami eltávolíthatta Kurootól, de a legsúlyosabb a fiú kétsége volt. Mondhatott bármit, Chieko látta, hogy megingott a belé vetett bizalma.

Egyszerre haragudott és félt. Remélte, hogy az előbbi elnyomja az utóbbit, de a haragja gyorsan csitult. Végül is megérdemelte... nem? Bizonytalan lett. Nem kellett volna titkolóznia, de Kuroo is azt tette vele kapcsolatban. Kenmát és Tadaakit leszámítva senki nem tudott kettejükről, aki tényleg számított. Chieko rettegett, hogy többé nem is fog senki, mert neki és Kuroonak a jövőben nem lesz köze egymáshoz a röplabdán kívül.

Nem akarta ezt. Az eshetőség, hogy elveszti Kuroot, újra könnyekre fakasztotta. Chieko közel sem volt olyan kemény, mint ahogy mutatta. Nem akarta otthagyni Kuroot, de ha nem megy el a közeléből, és folytatják a veszekedést, sírni kezd. Nem törhetett össze Kuroo előtt. Megfogadta, hogy tartja magát, de a mosdó magányában elhagyta a maradék ereje. Sokáig ült ott. Felhúzott térde közé nyomta a fejét, könny száradt meg a combján.

Chieko fejfájást kapott a sírástól. A gyomra felkavarodott, és émelygés fogta el, amikor lecsúszott a vécé tetejéről. Fogta a felborult táskáját, de hiába kutatott benne zsebkendő után. Megmosta az arcát a mosdónál, de tükörbe nézve még mindig szánalmas látványt nyújtott. Chieko újra víz alá merült. Addig ismételgette, amíg az ujja el nem zsibbadt a hidegtől. Arca és szeme duzzanata visszahúzódott, elmúlt a bőre pirossága is. Mire végzett, átlagosan nézett ki, de a lelke még mindig nem volt rendben.

Chieko mélyeket lélegzett, megigazította a gyűrött egyenruháját. Kiürítette a fejét, hogy ne kezdjen ismét sírni. Haza kellett mennie, nem maradhatott a mosdóban örökké. Újra a táskájába merült, hogy megtalálja a telefonját és a fejhallgatóját. Annyira feltekerte a hangerőt, hogy a belsőszervei beleremegtek a basszusba. A markába szorította a mobilját, és egyenesen előre nézve átvágott az iskolán a bejárat felé. Nem észlelte a külvilágot. Chieko a saját kis buborékjában ült a vonaton hazafelé. Mereven maga elé nézett és ritkán pislogott. Ha lehunyta a szemét, Kuroo jutott eszébe, de nem tudott még nyugodtan rá gondolni.

Chieko hazafelé három üzenetet írt. Egyet Kenmának, hogy találkozzanak pénteken, az újabb korrep miatt. Egyet Levnek, hogy segít neki felkészülni a következő dolgozatára a hét további felében, egyet pedig Tadaakinak, hogy megkérdezze, hogy állnak a dolgai Oikawával. Chieko betáblázta minden szabad percét, ami megnyugtatta. Otthon, bár korán volt még, egyből a fürdőszobába ment. Sokáig feküdt a kádban, a víz már kezdett kihűlni körülötte. A kezét magasra tartva csevegett a barátaival, hogy egy pillanatra se maradjon egyedül. Rengeteg mosolyt és szívecskét szórt szét a beszélgetésekben, de a valóságban meg sem rezdült az arca.

Tadaakival még akkor is beszélt, amikor törölközőbe csavarva visszacsoszogott a szobájába. Chieko elnyúlt az ágyán, a feje alá gyűrt egy párnát, és szorgosan pötyögött. Meleg volt az elsötétített hálóban. Chieko lemondott a felöltözésről és a vacsoráról.

Chieko semmit sem mondott Tadaakinak. Lassan, tagadásból emelt maga köré védelmet Kuroo csapásaival szemben. Úgy folytatta az életét, mintha semmi sem történt volna. Megsimogatta a telefonját, hogy életre keljen az elsötétült kijelző, és tovább pötyögött a fiúnak.

[Chieko]: eszembe jutottál a héten (◡ ω ◡)

[Chieko]: többször is

[Chieko]: csak úgy jött ki, hogy nem volt nálam telefon

[Tadaaki]: ja, tudom

[Tadaaki]: mostanában volt az a nagy edzőtáborbod, nem? ｡◕‿◕｡

[Tadaaki]: nekünk is lesz még augusztusban

[Tadaaki]: de most egyedül. Az edző nem tervezi, hogy meghívjon titeket, pedig örülnék

[Chieko]: mert fél (人 •͈ᴗ•͈)

[Chieko]: de ha szépen kérsz, legközelebb kíméletes leszek veletek

[Tadaaki]: álmodozz ( ˘ ³˘)♥

[Tadaaki]: de amúgy

[Tadaaki]: Tooru is meggebed, hogy újra találkozzon veletek

[Tadaaki]: bírja a csapatod... fura

[Chieko]: ( ◜‿◝ )♡ annyira örülök, hogy megint beszélsz vele

[Tadaaki]: nem tehettem mást

[Tadaaki]: egész héten ostromolt, akármilyen bunkó voltam

[Tadaaki]: megérdemelte (ب_ب)

[Chieko]: de naa~ ne mondd már

[Chieko]: kibékültetek

[Tadaaki]: ezerszer elmondta, hogy egy idióta volt, és sajnálja, és nem akart megbántani, és hogy szeret

[Tadaaki]: egy idő után elég kínos volt

[Tadaaki]: de legalább őszinte

[Tadaaki]: Tooru nem tud hazudni (◔‿◔)

[Chieko]: akkor most minden oké? Jártok? (｡♡‿♡｡)

[Tadaaki]: olyasmi

[Chieko]: úgy örülök neked!! (*＾3＾)/～♡

[Chieko]: mi van Iwa-channal?

[Tadaaki]: már csak Toorura néz büntetően, de rá szinte mindenki, szóval rendben van ┐('ー｀)┌

[Chieko]: nektek amúgy mi bajotok van Tooru-channal? (. ❛ ᴗ ❛.)

[Tadaaki]: kis hülye

[Tadaaki]: de aranyos kis hülye

[Chieko]: ooo, Tadaaki szerelmes!! (人*'∀｀)｡*ﾟ+

[Chieko]: édi

[Chieko]: hogy mondom el Hocchannak? ( ꈍᴗꈍ)

[Tadaaki]: ő a barátnőd?

[Chieko]: aha. A Tada-chan fanklub elnöke (≧▽≦)

[Tadaaki]: na, ne már! ⁄(⁄ ⁄•⁄-⁄•⁄ ⁄)⁄

[Tadaaki]: ne törd össze (ب_ب)

[Chieko]: oké oké

[Chieko]: de szerintem kibírja

[Chieko]: majd küldök nekik pár képet a csapatomról, és lesznek riválisaid (. ❛ ᴗ ❛.)

[Tadaaki]: vigyázz, Chia, ne a macskapitány legyen a következő, akire ráugranak ( '◡‿◡')

[Chieko]: hagyd, nem félek

[Chieko]: Hocchannak más az ízlése

[Chieko]: ő a kedves fiúkat szereti, mint te ｡◕‿◕｡

[Tadaaki]: oké

[Tadaaki]: végigolvasod még egyszer, amit leírtál? ಠ_ಠ

[Chieko]: persze, miért?

[Tadaaki]: túlértékelsz, a macskád meg alá

[Chieko]: képzelődsz ╮(＾▽＾)╭

[Chieko]: csak tudom, amit tudok, Tada-chan

[Tadaaki]: ooké

[Tadaaki]: mit csinálsz hétvégén?

[Chieko]: elmegyek vásárolni ( ꈍᴗꈍ) bárcsak velem jöhetnél

[Tadaaki]: messze vagy

[Tadaaki]: mit akarsz?

[Chieko]: csak egy pár ruhát

[Chieko]: de egyedül nem mókás ヽ(｡◕o◕｡)ﾉ

[Tadaaki]: hát, én sem rajongok érte, de ha erre jársz, vidd el Toorut. Ő biztos élvezné ಠಿ_ಠಿ

[Chieko]: észben tartom ( ˘ ³˘)♥ majd kérdezd meg tőle

Chieko csak addig hagyta magára Tadaakit, amíg elment megkeresni a pizsamáját. Késő estig beszélgetett vele, lefekvés előtt pedig Kenmával is váltott pár szót. Amióta az iskolában elváltak egymástól, nagyjából olyan volt minden, mint korábban. Kenma mégis nyitottabb lett, és Chieko örült a változásnak.

Sokáig fent voltak előző este. Chieko kérlelésére Kenma megnézett vele egy filmet, amiről később hosszan beszélgettek. Kenmának nagyon érdekes észrevételei voltak, Chieko gond nélkül beszelhetett vele mély témákról is. Azonban az olyan hétköznapi dolgok, mint a csapatuk és a barátaik, a hajfestés óta nem kerültek szóba. Kuroo említésétől mindketten ódzkodtak. Chieko addigra megértette, miért. Egy darabig Kenma is ideges volt, épp miatta.

Chieko nem akarta megtörni kettejük barátságát. Próbált ugyanúgy viselkedni Kenmával, mint azelőtt, de kínosan ügyelt rá, hogy ne legyen túl bizalmas. Pici változás volt, Kenma szemét mégsem kerülte el. Chieko egész héten magán érezte a fiú kutató pillantását, kezdve másnap reggel.

*

Rosszul aludt, de kevés sminkkel elfedte az arca fáradtságát. A fejhallgatót csak akkor húzta a nyakába, amikor meglátta Kenma szőke buksiját a vonaton. A tömegben odaaraszolt hozzá. Kuroo a fiú mellett ült. Chieko csak lopva nézett rá, de úgy is látta, milyen nyúzott a képe. Aznap reggel csak kettejüknek volt hely, de amikor Kuroo mozdult, hogy átadja neki a sajátját, Chieko némán a fejét rázta.

Egy köszönésen kívül nem is szóltak egymáshoz.

Eleinte nehéz és kínos volt, de Chieko a nap végére összeszedte magát annyira, hogy a fájdalmat egészen kizárja a fejéből. A figyelmét az órákra fordította, de általában is mindent teljes erőbedobással csinált. Eltökélten ette az ebédjét, mert egyébként egy falatot sem tudott volna leerőszakolni a torkán. Mosolygott, ha valaki megszólította, de amint hátát fordítottak neki, újra elkomolyodott. Lev matekfelkészítőjébe is mindent beleadott. Szigorúbban fogta a fiút, mint általában, de feleannyira sem, mint amilyen szigorú magával szemben volt. A röpiedzések elmaradtak, Chieko mégis fáradhatatlanul csépelte a labdát tornaórán. Úgy viselkedett, mint egy megszállott, de amíg le tudta kötni a kezét és a gondolatait, egyben maradt.

*

Kenma látta a legtöbbet az új Chiekóból. Osztálytársak voltak, de barátok is, és a fiú nem tekinthetett el a változástól. Viszont, ami Kurooval történt, látványosabb volt. Kenma észrevette, milyen hideg köztük a levegő. Chieko kerülte a kapitányt, Kuroo pedig kevesebbet beszélt a szokottnál. Egy pár udvariassági formulán kívül szinte nem is szóltak egymáshoz.

Kenmát idegesítette, hogy Kuroo mennyire hallgatag. Először látta magát kívülről, és nem tetszett a viselkedése. Amikor hazafelé sétáltak a hét végéhez közel, Kenma megrántotta Kuroo karját, hogy maradásra bírja.

– Mi az? – Szerdán még színlelt, csütörtökre elfogyott a vidámsága. Közelről úgy tűnt Kenmának, hogy az arca is beesett kissé.

– Lefogytál – mondta meglepetten. Kuroo felvonta a szemöldökét.

– Na és?

– Még egy hét, és átérem a csuklód, te hülye! – Szorosabban fogta Kuroot. – Mondd meg, mi bajod van.

– Semmi, Kenma, nyugi – ingatta a fejét. Kenmának elakadt a lélegzete.

– Ne szórakozz velem tovább! Barátok vagyunk, nem? Elegem van, hogy folyton titkolózol, Kuro. – Kenma szeme szikrákat hányt, ahogy Kuroora nézett. – Tudom, hogy mi van Chiekóval, most már leállhatsz – tette hozzá valamivel halkabban. Végre valódi érzelmet látott Kuroo arcán. Kenma savanyú mosollyal nyugtázta a döbbenetét. – Hülyének néztél, hogy azt hitted, nem esik le?

Kenma elengedte a karját. Kuroo kerülte a tekintetét, de az egész teste feszült volt. Kenmát egy támadni készülő nagymacskára emlékeztette, mégsem ingott meg. Látta így Kuroot néhányszor korábban. Nem sajnálta meg, pedig szerette. Kenma nem szívesen ütötte bele az orrát a dolgaiba, de Kuroo túl messzire ment. Másokkal és magával is kezdett rosszat csinálni.

– És most örülsz? – Lehajtott fejjel beszélt, de Kenma a hangjából is elég jól olvasta az érzéseit. – Jártam Chiekóval, de már vége – tette hozzá. – Nem tudom, mi van most.

– A barátságaidnak is vége lesz, ha így folytatod. – Kenma keze ökölbe szorult. – Te folyamatosan papolsz nekem, hogy beszéljek veled, meg ne zárkózzam el az emberektől, de mi van veled? Ha nem játszanánk együtt, két hónapja hozzám se szólnál a hülye titkaid miatt!

– Ez nem igaz! – A visszavágásban nem volt valódi indulat. – Tudod, hogy nem.

– Nem, nem tudom! Nem vagyok gondolatolvasó és nem is akarok az lenni, világos? Se a csapatoddal nem törődsz, se velem, csak Chiekóval, és még azt is szarul csinálod, ha azt mondod, nem vagytok együtt! – Kenma nehezen tartotta vissza az indulatait. Kuroo egész lénye felbosszantotta. Remegett a combjához szorított keze. Úgy érzete, ha Kuroo még egy szánalmas mondatot kiejt, behúz neki.

– Chieko nem... – kezdte, de Kenma felcsattant.

– Nem róla van szó, hanem rólunk! Olyan, mintha végig hazudtál volna nekem. Magyarázod, hogy bízzak meg másokban, amikor te sem bízol meg bennem! Hogy vagy így a legjobb barátom? – Kenma hevesebben vette a levegőt. Összehúzott szemmel nézett Kuroora. – Hogy lehetsz így bárkinek bármije is igazán?

Kuroo leejtette a vállát. Az ugrásra kész tartása enyhült, de ahogy felnézett, a tekintete sötét volt.

– Miért mondasz ilyeneket? Mindent megteszek, hogy megfeleljek az összes kurva címkének, amit aggattok rám! Sajnálom, hogy nem tudtam elég jó lenni! – Már kiabált Kenmával, rángatózott a szája széle. – Neked se elég, amit teszek, Chiekónak se! Menj és sírjatok egymás vállán! Vagy vigasztald meg a barátnőmet, mit bánom én! Biztos jobban csinálod nálam!

Kenma, mielőtt Kuroo befejezte volna, arcon ütötte. Az ökle keményebben csattant az állán, mint várta. Forróság öntötte el az ujjait, szúró fájdalom cikázott a könyökéig. Kuroo tágra nyílt szemmel, tátott szájjal bámulta. Az ütés vagy a fogai felszakították az ajkát, vér gyűlt fel a szája sarkában.

– Felfogod, miket mondasz? Sosem nyúlnék Chiekóhoz, ő meg soha nem engedné! Gondolkozz már! Nem tudom, mi bajod van, Kuro, de kurva gyorsan józanodj ki! – Kenma teljesen elvesztette az önuralmát. Már ő is kiabált Kurooval, elfeledkezve róla, hogy kint állnak a házuk előtt. Hátrált egy lépést, szemét végig Kuroo arcán tartva. Nem félt, hogy megüti. Akkora sokkban volt, hogy Kenma csodálta, hogy egyáltalán lélegzik még. – Szedd össze magad, hallod? – mondta rövid szünet után. – Rossz rád nézni.

Kuroo nem válaszolt, és Kenmának nem volt türelme hozzá tovább. Nem hitte, hogy valaha így felidegesíti, de azt sem, hogy Kuroo ennyire kifordulhat magából.

Azt, hogy mi baja, végül nem tudta meg, de Chiekót megkérdezhette róla. A lány elég normálisnak tűnt, de a szokottnál sokkal udvariasabban bánt mindkettejükkel. A formalitása már-már hideg volt. Ha Kuroo hasonló kedvességeket mondott neki is, biztosan nagyon megbántotta őt.

Kenma otthagyta Kuroot a kapuban, és bement. A nappaliból kinézve látta, hogy Kuroo még mindig odakint állt. Megtörölte a száját, majd elindult. Kenma csak tippelte, hogy hazafelé.

[Kenma]: Chieko

[Kenma]: mi történt veled és Tetsurou-val?

Kenma a szobájába ment és várt. A testét utólag elöntő adrenalin kissé megnehezítette az írást, de sikerült nagyobb hibák nélkül elküldenie az üzenetet.

[Chieko]: miért kérded?

[Kenma]: mert teljesen ki van bukva

[Kenma]: azt hiszi, megcsalod velem

[Chieko]: ...

[Chieko]: felhívhatlak? Elmondom

[Kenma]: aha

Egy perc sem telt el, és Chieko hívása befutott. Kenma letette maga mellé a kihangosított mobilt, a lány hangja pedig betöltötte a szobát. Kenma nem szólt közbe, csak hümmögött, amikor Chieko később megkérdezte, ott van-e még.

– Tadának nem mondtam még. Nélkülem is van elég baja – zárta a lány. – És sajnálom, hogy téged is belekevertelek. Tényleg azt hittem, hogy nem fog haragudni.

Chieko végig egy tónusban beszélt, az összes lehetséges érzelmet kizárva, ám mire végzett, remegett a hangja. Kenma figyelmesen hallgatta. Próbálta összeegyeztetni Kuroo kitörését Chieko történetével.

– Mindketten annyi dolgot hisztek, ami nem jön be – mondta, elvágva Chieko további bocsánatkérését. – Tetsurou rossz az érzésekben – mondta –, de te meg a kommunikációban. – Folytatta volna még, de Chieko közbevágott.

– Te is azt mondod, hogy az én hibám?! Mit kellett volna tennem? Teljesen kiborítottam volna!

– Nem, nem. Figyelj. – Kenma már belefáradt, hogy a két idiótáját pátyolgassa, de Chiekót legalább nem akarta megütni. – Nem védem – szögezte le –, de Tetsurou hajlamos túl messzire menni. Néha úgy is megbánt másokat, hogy nem akar.

– Téged ez nem is zavar? Pont téged, velem!

– Megszoktam, hogy ilyen – sóhajtott –, és már lerendeztem. – Chieko kíváncsi hümmögését figyelmen kívül hagyta. – Hagyd békén. Majd keres. És ne érezd magad épp miatta szarul, ha másért se teszed. – Kenma ismét sóhajtott. Nem volt jó vigasztalásban, de Chiekónak legalább elég higgadt volt a hangja.

Ez is egyfajta védekezés, gondolta. Kenma belátta, hogy sok dologban hasonlítanak Chiekóval. A lány is keménynek mutatta magát, ha ártottak neki. Tüskéket növesztett, de sündisznó helyett fáról lehullt gesztenyére hasonlított. Széttöredezett a szúrós burka.

– Semmi baj, tényleg – mondta. Kenma úgy érzete, ha szemtől szemben lennének, Chieko megpróbálkozna egy mosollyal. Fájt.

– Gyakorold az őszinteséget, Chieko – mondta. – Kezdhetnéd velem.

Hosszú csend volt a vonal végén, majd Chieko felnyögött.

– Oké, semmi sincs rendben! – fakadt ki. – De kitartok. Bebizonyítom, hogy igazam van – hadarta. – Nem veszthetem őt el!

– Szép – mondta halkan. – Mármint... mindegy.

– Hm?

– A lelked szép – Könnyebb volt, hogy nem látták egymást. – Akkor is, ha Tetsurou épp nem veszi észre.