Sziasztok! :)
Szintén egy rövidebb résszel jöttem. Még tegnap terveztem, hogy felrakom, de valamiért nem vett rá a lélek.

Ezután valószínűleg nem a folytatással, hanem egy teljesen más storyval fogok jönni  (amit nyugodtan megírhattok, hogy kiről/kikről szeretnétek, bár van ötletem), DE lesz majd folytatás is, de mivel kissé megakadtam, ezért így össze-vissza lesznek a részek DE időrendben legalább. Vagy is az első részt a második követi, nem pl a hetedik. 
Nem is húznám tovább a szót, Jó szórakozást és Jó olvasást Kívánok! <3

Másnap {szombat} reggel Kagami épp a kulcsait kereste, hogy bezárhassa a lakása ajtaját. Táskájában nem utazott más, mint egy üveg üdítő, néhány papír tányér és egy doboz -gondosan becsomagolt- curry és egy másik doboz onigiri (japán rizsétel. Sokszor előfordul animékben/mangákban, általában háromszög alakú)

Még tegnap edzés után a csapat megbeszélte, hogy ki mit hozzon a mai piknikre. Kiyoshi és Hyuga persze hevesen tiltakozott, mikor Riko felajánlotta hogy főz valamit, így Kagaminak jutott eme becses feladat, hogy elkészítse a curryt. Mindenki megnyugodott, mikor elvállalta, egyedül Riko nézett értetlenül a többiekre.

Kagami végre megtalálta a kulcsát és bezárta a lakása ajtaját majd a kaput is. Észre se vette a kapujánál várakozó fiút, aki - mint mindig, most is - halálra rémítette Kagamit.
- Kuroko!
- Jó reggelt Kagami-kun. - pislogott Kuroko a fiúra. Haja kissé kócos volt, mintha elaludta volna azt. Kagami elmosolyodott és még jobban felborzolta Kuroko haját.
- Neked is. -bökte ki.
Mosolya egy pillanat alatt elillant, mikor meglátta a Kuroko kezében ficánkoló kutyust.
- Őt meg miért hozod?
- Nem volt otthon senki, aki vigyázni tudott volna rá. -mondta Kuroko. Tudta, hogy Kagami irtózik a kutyájától, de azért se akarta volna otthon hagyni.
Kagami sápadtan elindult, Kuroko követte őt, Kuroko-t pedig Kettes.

-timeskip-

Kábé úgy fél óra séta múlva megérkeztek a parkhoz.
Kurokonak ez volt a kedvenc helye a kosárlabdapálya és a könyvtár után. Imádott ide eljönni, főleg tavasszal, a cseresznyefák virágzásakor.
Hatalmas volt a park, tele különböző fákkal, bokrokkal és virágokkal. Rengeteg paddal, és még egy hatalmas szökőkúttal is, tán ez volt a környék egyik legnagyobb és legszebb parkja.Nem kevés bolyongás után Kagamiék megtalálták a megbeszélt helyet, ahol már szinte mindenki ott volt.

Hyuga unottan üldögélt a hatalmas kockás pokrócon, mellette Izuki Rikoval beszélgetett, aki közben pakolta ki a táskájából az evőeszközöket és a poharakat. Néhány elsős pedig segített Teppeinek felállítania a napernyőt.

- Sziasztok! -dobta le (óvatosan) a táskáját Kagami, majd lehuppant a pokrócra Furihata mellé. Kuroko is hasonlóképp tett, leült Kagami mellé és elkezdte előszedegetni a rágcsákat a hátizsákjából.
Eközben Kettes odatotyogott a törökülésben ülő Izukihoz, és megnyalogatta az arcát. A fiú védekezően emelte maga elé a kezét, hogy megfékezze a kutyus ámokfutását.
- Segítsetek! Megtámadott! -nevetett Izuki. Kagami (és Hyuga) kivételével mindenki mosolyogva figyelte őket. Míg az előbbi elborzadva, a másik inkább csak álmosan nézte a történéseket.
Végül Kettes abbahagyta Izuki kínzását, majd a gazdájához somfordált és lefeküdt mellé. Időközben Teppei-ék is készen lettek a napernyő felállításával és ők is csatlakoztak a pokrócon üldögélőkhöz.
- Oké, már csak Mitobe-kun és Koganie-kun hiányzik. -jelentette ki Riko miután végignézett a társaságon.
- Itt vagyunk, itt vagyunk! -hallatszott Koga hangja a háttérből. Lihegve bár, de mosolyogva érkezett meg Koga a csapattársaihoz, az oldalán Mitobével.

- Rendben, mind megvagyunk. -csapta össze a tenyereit az edző, majd végre elkezdték a pikniket.