Konichiwa!
Megkésve, de folytatom az egy éve elkezdett történetemet. Nagyon nagyon élveztem a megírását, ezért remélem tetszik.
Jó szórakozást hozzá! ❤

***

Miután egy rizsszem se maradt Kagami onigirijéből, valamint Mitobe mézes citromkarikái is elfogytak, a csapat jóllakottan terült ki a pokrócon.
- Köszönjük az ételt!
- Moccanni se tudok! - feküdt hanyatt Kiyoshi.
- Egyet értek. - sóhajtott fel elégedetten Hyuga.
Már mindenki befejezte az étkezést, egyedül Kagami falatozott még.
- Atya ég Kagami, te mennyit tudsz enni? - kérdezte az egyik elsős a vörös hajú fiútól. Kagami egy pillanatra abbahagyta a falást, majd a csapattársára nézett.
- Előbb nyeld le Kagami-kun, utána beszélj. -javasolta Kuroko óvatosan. Kagami lenyelte ami épp a szájában volt majd egy szalvétáért nyúlt.
- Amerikában egyszer beneveztünk Himuro barátommal egy hamburger evő versenyre.
- És? - kíváncsiskodott Furi.
- Elfogyott a hamburger.
Az egész csapat elszörnyedve nézett Kagamira.
- Nem vagy ember! -tátotta el a száját egy másodéves.
- Ezt eddig is tudtuk. -szólalt fel Kiyoshi, mire többen is nevetve bólogattak. A fiú tényleg hihetetlen volt.
Kagami is befejezte az étkezést, bár mindannyian tudták, hogy bírt volna még enni, most inkább kifeküdt a napernyő alá.

- Egek, de meleg van! -sóhajtott fel Koga. - Pedig még nyár sincs.
Mielőtt még bárki bármit is mondhatott volna, Izuki hirtelen felpattant.
- Izuki, ha most egy szóvicc jutott az eszedbe akkor… -kezdte Hyuga - Kérlek kímélj meg bennünket.
- Nem egészen… -mondta töprengve az irányító. - Azon gondolkozom, hogy… hova tűnhetett Kettes?
Erre mindenki felkapta a fejét.
- Kettes?!
Szegény Kurokonak se tűnt fel, hogy a kutyája nincs sehol.
- Kuroko, a kutyád is képes észrevétlenül eltűnni, vagy mi a fene?! -kérdezte az egyik elsőéves. A kékhajú fiú csak megvonta a vállát.
- Meg kell keresnünk.

Mindenki egy emberként pattant fel, és elkezdték a környék bokrait kutatni.

***

- Megtaláltátok? -kérdezte a csapatkapitány a park másik felében kutató csoporttól.
- Még nem. -szólt vissza Furi bizonytalanul.
A csapat szétvállt. Voltak akik a park erdősebb részén keresték Kettest, pár elsős a piknikezőhelyük környékén kutattak. Kiabáltak, zörögtek, hívták a nevén, de semmi. Kuroko és Kagami a parkban lévőket kérdezték, hogy nem láttak e egy kóbor kölyök husky-t (aki mellesleg egy kosárlabda mezben volt), Izuki, Teppei és Hyuga pedig a maradék szóba jöhető részen nyomozott.

Egy óra keresés, és tizenegy megkérdezett járókelő után a csapat visszaszállingózott a táborhelyükre.
Mindenki meg volt rémülve, ám Kuroko teljesen maga alatt volt. Nem sírt, a szemei sem voltak könnyesek, de látszott az arcán hogy közel van ahhoz, hogy összetörjön. Elvégre a kutyájáról volt szó, és nagyon szerette Kettest.
Még Kagami szíve is összeszorult a csapattársa arckifejezése láttán. Ő nagyon nem volt oda a kutyáért, de nem bírta volna tovább nézni a barátja mélabús arcát.
- Oi. -tette Kuroko vállára a kezét a vörös. - Meg fogjuk találni.
Kuroko halványan elmosolyodott, majd lehajtotta a fejét.
- Gondolkozzunk. -szólalt meg Riko. - Hova mehetett?
- Hova mennék ha kutya lennék? - kérdezte Teppei részben magától, részben a csapattársaitól.
- Én valami hűvös helyre. - mondta Koga.
- Szunyókálni. - gondolkozott hangosan az egyik elsős.
- Én kajáért mennék. - dobta be Kagami az ötletét.
- Igaz, viszont nálunk is volt étel. - érvelt Hyuga. - Hacsak, nem talált valami finomabbat. Mondjuk húst.
Többen is egyetértően bólogattak.
- Gyakoriak itt a hot dog árusok? -kérdezte Teppei.
- Hot dog… A lost dog...
- Izuki, ne most!

***

Ha tetszett, kérlek jelezd nekem,valamit ötleteket várok további történetekhez 😊
Hamarosan folytatás.