(Név) szívéről óriási kő esett le. Valami sírásfélét hallatott s felállt. Először csak lépkedett, majd egyenesen rohant a fiú felé, aki elkapta és -kissé értetlenül de - a karjaiba zárta őt.
- (Név)cchi. - lepődött meg Kise.
- Soha többé ne csinálj ilyet! -szipogta a lány a fiú mellkasának. - Soha.
Meleg kezek ölelték át őket, ami most sokkal nyugtatóbb érzéssel töltötte el a lányt, mint bármikor máskor.
- Üdv itthon. -mosolyodott el Kise anyukája.
- Veled csak a baj van, Ryo! - mondta tettetett felháborodással Kise nővére, mire a fiú felnevetett, és összeborzolta a nála pár centivel alacsonyabb lány haját.
- Fiam. -szólalt meg Kise apja is. - Hogy voltál képes egy lányt megríkatni? - a férfi (Név) felé biccentett, aki bár mosolygott, a szemeiből patakokban folyt a könny.
Kise hasonlóan könnyes szemmel vonta magához a lányt.
- Ne haragudj. -súgta (Név) hajába. - Soha többé nem fogok ilyet csinálni. - egy könnycsepp csordult le az arcán, majd azt letörölve felnézett a családjára. - Sajnálom hogy aggódnotok kellett miattam!
A szülei összemosolyogtak.
- Már megszoktuk. -nevetett fel Kise anyukája. - Most viszont szabadulj meg a vizes ruháidtól és menj fürdeni, különben meg fogsz fázni!
Kise apró sóhaj kíséretében engedte el a lányt, majd felsietett az emeletre.
- (Név), már későre jár, és az eső is zuhog, úgyhogy szeretnénk hogy itt maradj éjszakára.
A lány megilletődve fogadta el az ajánlatot.
- Nagyon szépen köszönöm!
- Adok neked pizsamát. - lépett mellé Kise nővére, és felterelte az emeletre. Amikor már kellő távolságban voltak a szülőktől, hozzáette - Mondanám, hogy ágyneműt is adok, de ha jól sejtem nem nálam fogsz kikötni.
A lány elvörösödve próbált szóhoz jutni, de nem tudott.
- Nyugi, nem baj. -kacsintott a szőke a másik lányra. - Örülök neki hogy ennyire szereted az öcsémet. Végre nem nekem kell dédelgetnem.

Erre mindketten felnevettek.

~~~~~

(Név) az albumával és az újonnan kapott pizsamájával a kezében lépett be a fiú szobájába. Nem először járt itt, de mégis most más volt.
Végignézett a sárga színű falakon, amiket fényképek, poszterek és érmek borítottak, a polcokon, melyeken sorba sorakoztak mind a kosaras, mint a modellkedős magazinjai, és az asztalon, amin - te jó ég - hatalmas káosz uralkodott. Ujjaival végigpásztázta az érmeket, s tekintete a szemközti falon lévő keretbe foglalt mezre siklott. Elmosolyodott, majd közelebb lépett hozzá és megérintette.

- Néha visszagondolok, -hallatszott egy hang mögüle - hogy milyen jó is volt az alsó-közép.
(Név) megfordult, és az ajtóból Kise nézett vissza rá. Egyik törülközőjét a dereka köré csavarta, a másikkal a haját szárította.
- Kise... -kezdte a lány, de megakadt.
- Sok megbeszélni valónk van, ugye? -sóhajtott a fiú, majd a szekrényéhez lépett, és elkezdett kotorászni benne. Kihalászott egy pólót, egy alsógatyát és egy melegítőalsót, majd villámgyorsan felkapta.
- Hol voltál? -kérdezte bizonytalanul a lány. - Csak kicsit kiszellőztettem a fejem. -vonta meg a vállát Kise. - Most én. Mi van azzal az albummal?
Ritkán fordult elő, hogy Kise feldúlt volt, de most ez komoly. Látszott a viselkedésén és a beszédén, hogy nagyon meg van sértődve. Nála általában semmit se jelent, ha felkapja a vizet, de most...
- Kise, félreérted. -kezdte a lány, de a fiú nem várta meg míg folytatja.
- Mit? -tört fel belőle. - Mit lehet ezen félreérteni? Amíg én szép álmokba ringatom magam, addig kiderül hogy te csak játszadozol velem?
- Tessék?! -hőkölt meg a lány. - Te meg mi a fenéről beszélsz?
Hogy a francba jutott ilyen következtetésre? 
- Tudod te azt. - motyogta Kise, és a lány kezében lévő gyűjteményre biccentett. - Az albumról.

A lány már nyitotta volna a száját, de a fiú folytatta.
- Tudod, (Név), nagyon rosszul esett ez nekem. - köpködte Kise. Még a lány nevéről is lehagyta a -cchi-t! - Mindenkiről találtam rajzot abban a fránya albumban, még Kurokocchi kutyájáról is. Kivéve rólam. Ezek után nem tudom eldönteni mennyire lehetek fontos neked... Nem tudom eldönteni, hogy szeretsz-e még, vagy egyáltalán szerettél-e. Olyan rosszul esett...
- Idióta! -prüszkölt a lány, majd a kezében lévő albumot a srác ágyára dobta. - Kíváncsi vagy rá, mennyire vagy fontos nekem? Nézd meg azt a hülye albumot! -szakadt ki a lányból, s meg kellett kapaszkodnia Kise asztalában, hogy ne rogyjon össze a lába.
Micsoda idióta...
A fiú némán, értetlen arckifejezéssel nézte a lányt, aki az asztalon támaszkodott, majd a óvatosan az album felé nyúlt. Lassú mozdulatokkal elkezdte lapozni, majd fokozatosan elfehéredett az arca.

- (Név)...
- Folyton mész a saját fejed után, mielőtt gondolkodnál. Az irigységed és az egoizmusod elvakított és nem láttál tőle tisztán. Hogy a francba jutott eszedbe az albumról hogy nem vagy fontos nekem? Hamar felkaptad a vizet a SEMMIÉRT, mielőtt megbeszélhettük volna, és az egész családod halálra aggódta magát érted, remélem tudod. Hol a fenébe voltál? -zokogott.

- (Név)...
- És mégis hogy voltál képes azt a következtetést levonni, hogy nem szeretlek?! -csapott az asztalra a lány, mire Kise szíve összeszorult. - Idióta!

- (Név)cchi...
- Mi van? -nézett fel a lány. Könnyes szemei szikrát szórtak.
- Ezt... miért nem mutattad meg nekem korábban? -kérdezte remegő hanggal a fiú. - Na ja. -horkantott fel a lány. - Mégis hogy mutathattam volna meg? "Nézd Kise, itt van egy teljes album a képeiddel, amiket titokban rajzoltam rólad?!" Nevetséges!

Kise óvatosan letette az albumot és a lány felé kezdett lépkedni.
- (Név)cchi... - lépett oda hozzá. A lány próbálta elfordítani a fejét, de Kise nem engedte. Két keze közé vette az arcát és kényszerítette hogy a szemébe nézzen. - Sajnálom. Nagyon, nagyon sajnálom, hogy aggódnod kellett miattam. -hüvejkujjával letörölt egy könnycseppet a lány arcáról. - Igazad van, nem gondolkoztam és hagytam hogy a féltékenység átjárja a fejemet. Kérlek, bocsáss meg nekem. Egy idióta vagyok.
- Tudom. -szipogott durcásan a lány. - Az vagy.
- (Név). - kezdte komolyan a fiú. - Ígérem neked, hogy soha nem fog ez újra megtörténni. Nagyon sajnálom. Meg tudsz bocsájtani nekem?
- Kise - tört rá újra a zokogás a lányra. Egy hang se jött fel a torkán, rázkódó vállakkal borult a fiú mellkasára. Hanyagul átölelte a fiút, megmarkolta a pólóját. - Ne csinálj ilyet többé!

Kise elmosolyodott, majd óvatosan eltolta a lányt. Lassan felé hajolt, egészen addig, míg a szájuk össze nem ért. A fiú apró csókot lehelt (Név) ajkaira és közben közelebb vonta magához a lányt, hogy jobban érezze a közelségét, a teste melegét, a... mindenét.

***

Ahogy az ágyon fekve nézegették a rajzokat, mindkettejükben megfogalmazódott számtalan gondolat. Egy biztos, mindketten megígérték maguknak, hogy többet nem veszekednek.

Bónusz:

*másnap*
(Név): Sokkal idegesítőbb lennél, ha lány lennél!
Kise: Eh?!

***

És így azt hiszem kijelenthetem, hogy befejeztem eme történetecskét :)
Remélem tetszett, ha igen, akkor kérlek jelezzétek.

Következő alkalommal hozom a jó kis piknikezős történetet a Seirinnel.

Addig is legyetek jók! ❤