Futólépésben sietett a lány az utcán, remélve hogy mire a házhoz ér, addigra Kise is otthon lesz.
Mikor odaért, Kise anyukája nyitott neki ajtót, enyhén kétségbeesett arccal. (Név) nyelt egyet.
- Drágám! -sóhajtott fel a nő, megölelte a lányt. Kise anyukája mindig is lányaként imádta a lányt, ez most se volt másképp. Ő már a család részéhez tartozott, és ilyenkor a családnak össze kell tartania. Mint bármikor máskor. - Minden rendben lesz.

Mrs. Ryouta beterelte a lányt a lakásba. A nappaliban Kise apukája és a fiatalabbik nővére várakoztak. Mikor megpillantották a lányt, nyugtató mosolyt küldtek felé. (Név) szíve most eszméletlenül zakatolt, szeme égett, torka pedig össze volt szorulva. A nő az étkezőasztalhoz vezette, leültette, majd megkínálta teával, de a lány most nem bírt inni. Minden erejével az ajtóra koncentrált, amely bármelyik pillanatban kicsapódhatott.
Mrs. Ryouta leült a lány mellé, és megszorította a kezét.
- Mi van benne, megnézhetem? -kérdezte halkan a nő az album felé biccentve.
- Persze. -mondta a lány, majd elétolta a gyűjteményt.
Mrs. Ryouta az apró kezeivel elkezdte lapozgatni az albumot, s a mosolya egyre szélesebb lett. A lány rájött, hogy Kise honnan örökölhette a gyönyörű mosolyát. Meg persze az aranyszőke haját, és a csillogást a szemeiben...
- Nagyon szépen rajzolsz. - mosolygott Mrs. Ryouta, majd vonásai megenyhültek. - Szereted?
(Név) tudta, hogy a nő most nem a rajzolásra gondolt, hanem egészen másra.
- Mindennél jobban. -suttogta halkan a lány, mire Mrs. Ryouta megnyugodva lehunyta a szemét.
- Te jelented neki a mindent. -szólalt meg Mrs. Ryouta mögött Kise nővére, aki alig pár évvel lehetett idősebb a fiúnál. - Te vagy a mindene.

És ez a lány, aki Kisének jelentette a mindent most megbántotta a fiút.
(Név) arcán egy apró könnycsepp csordult le, ami egészen végigfolyt az álla vonalán, majd végül a kulcscsontjára hullott.

A lány érezte, hogy hiányzik a másik fele. A lelke másik fele. Mert ők ketten márpedig egyek voltak mind testben, mind lélekben is, de most ez a hiány lassan megőrjítette.

Hallotta a másodperceket, amik betöltötték a néma szobát, hallotta a környezetében lévők gondolatait, amik mind ugyanazt kántálták; épségben térjen haza. Hallotta az odakint nekikezdő eső robaját, a tetőn kopogó vízcseppeket és egyre jobban aggódott a fiú miatt. Mindent megtett volna azért, hogy Kise előkerüljön. Mindent.

Mr. Ryouta hozott a lánynak egy pokrócot, amit ráterített, Kise nővére leült a lányhoz, és próbált vele beszélgetni, csak hogy elvonja a figyelmét. Mrs. Ryouta pedig hozott üdítőt és szendvicset, de hiába. A lány nagyon hálás volt nekik, amiért úgy törődtek vele, mint a lányukkal, de most képtelen volt másra gondolni, csak a fiúra.

Tompa, csoszogó léptek, kulcs fordulása a zárban, ajtó kattanása. Ennyi volt, és egy bőrig ázott Kise állt meg a nappali bejáratánál.

(Név) szívéről óriási kő esett le. Valami sírásfélét hallatott s felállt. Először csak lépkedett, majd egyenesen rohant a fiú felé, aki elkapta és -kissé értetlenül de - a karjaiba zárta őt.