Losing you-Wonho

Jungkook egyfolytában csak a fejét forgatta ide-oda. Az utcák amiken mentek, nagyon tekintetrablók voltak. Az egyik kis utcában az épületek között tüzes karikák voltak felfűzve. Ahogy ment le a nap, úgy egyre szebben látszódtak. Az ablakok még most rabul ejtették őt. Kíváncsian lesett be minden egyes ablakon. A különböző színű házak közül a kedvencei a sárgák voltak. Tetszett neki ez a szín, mert hasonló színe van, mint a napnak. A napot, pedig mindenki szereti...legalábbis Jungkook így gondolta mindig is. A nap felkeltével egy újabb sikeresen át élt nap és új reményekkel túlcsorduló vágyakozás veszi kezdetét.  Örök életében így indultak a napjai. Mindig valami másra várt. Várta, hogy talán valamelyik napja eltérőbb lesz, mint amelyiket éppen átélte. Most kezdi csak igazán érezni, hogy a napjai változnak.
-Inkább ne szólalj meg...lehet valaki felismer a beszéded miatt-figyelmeztette a szőke hajú Jungkook-ot. A sötét hajú, kedvesen bólintott. Vigyáztak rá és védték őt. Ez, pedig nagyon jólesett a lelkének. Jimin is össze-vissza forgatta a fejét, bár ő más okokból, mint Jungkook. Félt, hogy meglátják és felismerik Jungkook-ot. Nem magát akarta óvni. Most, valaki másra is gondolhatott. Már most—hogy a fiú még ismeretlen számára—feláldozta volna saját magát érte. Ő csak abban találja meg a boldogságot, hogy ott van vele a fekete hajú. Ha elveszítené, már semmi reménye nem maradna afelől, hogy boldog lehetne. A másik ok, amiért bármi áron megmentené a fiatalabbat, hogy legyen esélye élni. Még annyi mindent kell tanulnia a világról...nem hagyhatja elveszni. Sajnos Jimin nem tudja, hogy a fekete hajú nem keresne másik embert. Jungkook nem is igazán tudná, hogy mit tenne, ha egyszer csak eltűnne mellőle a szőke hajú. Ismeretlenül is a másik mellett akarnak lenni. Nem tudnak egymásról sok mindent, sőt...csak pár napja "ismerik" egymást. Ők mégis érzik és tudják, hogy nem akarnak megválni a másiktól. Ők olyan ismerősök, akik soha nem válnak meg egymástól.
-Szia Jimin!-köszönt Jimin-nek San, a hátuk mögül. Jimin, egy nagyot nyelve fordult a fiú felé.
-Szia San!-integetett Jimin mosolyogva. Hamis volt ez a mosoly...de Jimin olyan jól hazudott, hogy erre senki nem jöhetett rá.
-Ki van mögötted?-kérdezte a rózsaszín hajú érdeklődve és hogy jobban lássa előre nyújtózkodott megszemlélni a magas fiút. San-nal egy kicsivel volt magasabb a fekete hajú.
-Unokatestvérem. Vásárolni indultunk-mondta Jimin nyugodtan. Belül úgy érezte majd felrobban az idegességtől. Jungkook, inkább az épületeket nézte, mint hogy Jimin-re és a vele beszélgetőre figyelt volna. Megpillantott egy szép kék —és annak erősebb és halványabb árnyalatai—színben tündöklő kerekes ágyat. Egy babakocsit. Fehér masnival volt átkötve és a napellenző részénél egy sötétkék színű csillag lógott le. Azt a csillagot, egy apró kéz próbálta elérni. Kellemes kacagás ütötte meg a fekete hajú fülét, mely abból gyönyörű szép kerekes ágyból jött. Óvatosan osont a közelébe, nem akarta megijeszteni a piciny kéz tulajdonosát, kinek tulajdonában állt a kerekes ágy. Megfogta a fogantyúját és óvatosan bekukkantott. Szemei egész biztos elkerekedtek volna attól, amit látott. Még sose látott kisbabát ezelőtt. Haja alig volt, csak egy-két fekete hajszál volt a feje búbján. Nagy, kék szemeivel kémlelte a fekete hajú fiút. Jungkook elvarázsolódott a kicsi ember láttán. Olyan furcsán érezte magát. Össze volt zavarodva. Tetszett neki a kék szemű kis ember. Puha volt ő is. Kezét, kinyújtotta a csecsemő felé és gyengéden megcirógatta az arcocskáját, melyen a kisbaba felkacagott. Teljesen más volt ez a nevetés, mint amelyeket eddig hallott. Szabadabban és kedvesebben hangzott. Mintha, minden fájdalmat eltudná venni. És bár igaz, Jimin nevetése is ilyen volt számára, most mégis csak másképp hatott rá. A fiú elakarta volna venni az ujjait a baba arcáról, de a kék szemű csecsemő icipici kezével megfogta Jungkook nagy ujját. Jungkook szíve, ettől gyorsan kezdett verni. Érezte, hogy valami változik a testén. Valamilye megremegett. Talán a lába? Megremegett a lába? Valóba igaz lenne? Az érzelmei miatt, megremegett a lába. Most még boldogabb volt, mint ezelőtt. A kisbaba, kacagva, de ugyanakkor erősen fogta az ujját. Jungkook elakarta magával vinni. Haza akarta vinni magával, hogy Jimin-nel együtt gyönyörködhessen ezen a csodán.
-Hé! Maga mit csinál a kislányommal?-kiáltott Jungkook-ra egy 30 év körüli nő. Jimin, felfigyelt a hangzavarra és azonnal Jungkook-hoz szaladt. A nő, szinte futva ment a babakocsihoz és lökte el onnét Jungkook-ot, ki Jimin karjaiba esett.
-Mit képzel magáról? Hagyja békén a lányom!-kiáltotta zaklatottan a nő és szorosan magához ölelte a csecsemőt. Jungkook összezavarodott. Lányom? Mit képzel magáról? Ezek olyan idegenek voltak. Nem tudta, hogy miért bántak vele ilyen csúnyán.
-Elnézést kérek Asszonyom-hajolt meg Jimin illedelmesen.
-Az unokatestvérem, csak szereti a gyerekeket. Tudja, bölcsödében szeretne dolgozni. Nem akart ő semmi rosszat-mondta Jimin magyarázkodva.
-Nem érdekel! Ha megakarja fogni a gyerekem, akkor először kérdezzen meg róla! Tudja maga, hogy mennyire megijedtem?-mondta a nő zaklatottan. Megijedt? Mégis mitől ijedt meg szegény asszony?
-Nagyon sajnáljuk, többet nem zavarunk. Engedje meg, hogy kárpótoljam-mondta Jimin, majd átnyújtott egy kis pénzt az hölgynek. A nő, ránézett a kicsi lányára, ki még mindig Jungkookra mosolygott. Egy nagyot sóhajtott az anyuka, majd ránézett Jimin-re.
-Tartsd meg nyugodtan. Nem haragszom-válaszolta, majd visszafektette a kisbabát a babakocsiba és azt tolva otthagyta őket. Jimin, rögtön a fekete hajúhoz fordult.
-Majd otthon megbeszéljük. Rendben?-kérdezte Jimin felsóhajtva, válaszul pedig bólintást kapott.
-Hát, nem tudom mi történt itt, de az unokatestvéred furcsa-mondta San Jungkook-ra mutatva. A fekete hajú annyi új szót hallott...pedig csak 10 perce lehettek ott kinn.
-Nem sokat mászkál el otthonról-mondta Jimin és zavartan megvakarta a tarkóját.
-...Mindegy is. Mint ahogy azt előbb is kérdeztem, kölcsön kérhetem a mai jegyzeteidet a gyakorlatról?-kérdezte San könyörgően.
-Igen...de, akkor két óra múlva hozd el a szökőkúthoz. Nekem is kell tanulnom-mondta Jimin kedvesen. Legszívesebben leordította volna a fiú fejét, amiért ennyire kétszínű és pofátlan vele szembe. Nem szereti ezt a fiút. Kihasználja és ezt Jimin pontosan jól tudta. De nem tehette meg azt, hogy lekezelő és tapló legyen. San, legalább viszonyul hozzá valamilyen szinten.
-Persze, persze elhozom-bólogat hevesen a fiú.
-Megígéred?-kérdezte a fiú reménykedve. Jungkook valahogy nem érezte jól magát az idegen mellett. Furcsa volt, mintha égette volna és valami megmagyarázhatatlan dolog miatt dühös lett a rózsaszín hajúra. Minden bosszantotta, ami a fiún volt. A ruhái, a mosolya, a hangja és az, hogy Jimin-re nézett. San, mindig is haszonként tekintett a szőke hajúra. Mint mindenki, ő is félt tőle, de már nem érzi magát veszélyben. Hiszen a fiú, semmit nem tett ellene. Még csak soha egy nemleges választ sem kapott tőle soha. Kicsit úgy érzi magát a rózsaszín hajú, mintha az életét áldozná fel azért, hogy magán segítsen. Jimin-től mindenki tart és távolság tartóak vele. De mint ahogy San, úgy az az ember is hamar rájönne, hogy Jimin a légynek sem ártana. Ez San-t, a mai napig összezavarja.
-Igen, esküszöm!-bólint határozottan a fiú.
-Itt a kulcs a lakáshoz. Tudod, hogy merre van a járás. A kulcsot szokásosan dobd csak be a kéményen-mondta Jimin és át is adta a kulcsait a fiú kezébe.
-Életmentő vagy Jimin!-mondta boldogan, majd Jimin lakása felé kezdett futni. Nem ez az első alkalom, hogy a szőke hajú házába ment be leckét elvenni. Már nem lepődik meg ezen, sok alkalommal használta ki ennyire a magányát.
-N...e besz...élj ve...le-mondta Jungkook halkan. Jimin lepetten nézett a fiúra. Meglepődött azon, hogy Jungkook-nak nem szimpatikus a rózsaszín hajú.
-Muszáj. Ő az egyetlen, aki a közelembe mer lenni-mondta szomorúan felsóhajtva. Jungkook ezen összezavarodott. Ha jól megértette a mondat jelentését, akkor sem értette. Ez azt jelenti, hogy Jimin veszélyes? Hogy lehetne Jimin az? Sose bántotta őt, még akkor sem mikor teljesen idegenként állt előtte. Az első pillanattól kezdve kedves volt vele a fiú. Sose látta még a szőkét úgy, hogy megijedne tőle.
-Mindegy...menjünk inkább-legyintett Jimin, majd mosolyogva biccentett a fiúnak. Jungkook nem akarta elengedni ezt. Nem kérdezett rá ugyan, de magában egyáltalán nem tudott nem erre gondolni. Ahelyett, hogy a vásárláson gondolkodott volna, most csak is Jimin-en agyalt. Próbált valami olyan emléket feleleveníteni, ahol talán rémisztőbben viselkedett a fiú. De hát nincsen olyan sok emléke se a fiúról és mindegyik emléke kedves számára. Még az is, mikor olyan letörten látta a szőkét. Mert így ismeri meg teljesen őt. Ha minden érzelmét láthatja, akkor fogja megismerni.
-Itt vagyunk-mutatott mosolyogva a fiú egy nagy fehér épületre, melyre világítva volt kiírva; Bevásárló központ. Ezt persze, Jungkook nem tudta leolvasni.
-Gyere, menjünk be-mosolygott Jimin biztatóan. A sötét hajú bólintott. Majd kiugrott a bőréből, annyira izgult. Amint beléptek, a lábai öntudatra ébredve, szaladni kezdtek a ruhás sorok között. Jimin-nek is muszáj volt a fiú után futnia, különben szem elől tévesztette volna a sötét hajút a nagy tömegbe. Jungkook csak úgy suhant a ruhák között. Futva meg is tapogatta őket. Mindegyik ruhadarab különbözött a többitől ez pedig nagyon tetszett Jungkook-nak. Ezeket ő mind megkaphatja majd? Saját maga választhat? Annyira izgatott volt, mint még soha. Nem tudta, hogy hogy fog történni ez az egész, de nagyon is kíváncsi volt.
-Jungkook! Állj meg-kiáltotta Jimin, mire Jungkook azonnal megállt és az alacsonyabbra nézett. Jimin, kissé lihegve állt meg előtte.
-Egy...üzletben nem túl udvarias szaladgálni-mondta Jimin egy nagy levegő vétel után. Udvarias? Ez volt talán ez eddig legfurcsább szó amit hallott eddig. A jelentését még pedig egyáltalán nem tudta.
-Tudod mit jelent az, ha valaki udvarias?-kérdezte Jimin érdeklődve. Jungkook megrázta a fejét. Az udvariasság sosincs jelen egy börtönbe.
-Tudod, az emberek között, szóval mi, Ardor-iak között vannak bizonyos dolgok, amiket társaságokban megkövetelünk egymástól. Tisztelet nyilvánítás. Ezt most nem igazán értetted igaz?-kérdezte Jimin félénken. Jungkook ismételten megrázta a fejét. Olyan sok mindent nem tud...lassan észbe tartani se tudja mit tud és mit nem.
-Ez eléggé nehéz lesz...megbeszélhetnék ezt is otthon? Több mindent is el kell mondanom, hogy megértsed-mondta Jimin kínosan és mellé a tarkójára simított. Jungkook bólintott, bár nagyon rosszul érezte magát. Szomorú lett ettől. Néha kezdi elfelejteni, hogy mennyi mindent nem tud, hogy eddig milyen élete volt, de ilyenkor...mindig szembesül a rút igazsággal. És nem kéne fájnia ennek. Mindig megkérdezi magában; Ez így van, akkor miért rossz? Fáj az igazság...pedig nem kéne, hogy fájjon neki. Legalábbis a főhősünk így gondolta.
-Nézzünk neked ruhákat-mosolyodott el kedvesen Jimin.

A vásárlás egész ideje alatt, Jungkook szinte rohant. Igaz, figyelt Jimin-re és amikor a szőke rászólt, ő hallgatott is rá. Egyszerűen csak izgatott volt és nem tudott mit kezdeni ezzel az érzéssel és helyzettel. Jimin úgy érezte magát, mint egy szülő, aki a hiperaktív kisfiára vigyáz éppen. Furcsa módon boldog volt mindeközben. Aranyosnak találta a fiú rohangálását. A ruhapróbák meg egyszerűen mesések voltak. A fekete hajú maga választhatta ki a magának tetsző ruhákat és próbálhatta is fel. Jimin az első ruha próbáláson alig tudott megszólalni, mert annyira furcsa volt az összeállítás, amit a fiatalabb választott. A színek össze-vissza kavarogtak az egész szettjébe. Jungkook-nak nagyon is tetszett, de Jimin sikeresen lebeszélte róla. A többi ruha, amiket Jungkook bevitt magával, már "viselhetőbbek" voltak Jimin számára. A fekete hajú már alig várta, hogy felvehesse majd az újdonsült ruháit. És megnézze magát a tükörben. Az öltöző fülkében is találkozott az utánzó dobozzal és Jimin segítségét kérte ez ügyben. A szőke hajú el is mondta, hogy az a tükör és mit láthat benne Jungkook. Magamat. Minden ruhában egy kicsikét másképp látta magát. Semmi nem változott, de mégis átalakult. A kasszánál Jimin sok pénzt költött. A pénztárcájából sok pecunia* fogyott(*Ardori pénz).
-Köszönjünk, hogy itt vásároltak-mosolygott az eladó Jungkook-ra.
-Mi is köszönjünk! Viszlát-köszönt el Jimin, majd Jungkook felé intve elindult kifelé.
-Oh és elnézést, de lehet magához egy kérdésem?-kérdezte a fiatal nő a kassza mögül Jimin-től.
-Igen?-kérdezte Jimin érdeklődve. A lány közel hajolt a szőke hajúhoz, hogy elsuttoghassa a kérdését.
-Aki magával van...valami mentális betegségbe szenved?-kérdezte félénken. Jimin lepetten nézett a hölgyre. Nem számított arra, hogy ilyen nyíltan megkérdez tőle ilyesmit az eladónő.
-Nem, csak eddig rossz körülmények között élt. Tudja az árvaházakban nem tanítják meg a gyerekeknek, hogy milyen itt élni-nézett rá Jimin egy szomorú mosollyal.
-Oh jaj sajnálom nagyon...-esedezett a nő bűnbánóan.
-További szép napokat és életet maguknak!-mosolyodott el kedvesen. Jimin ismét megmutathatta a hazudó képességét. Néha magát is megtudta lepni ezzel. Jungkook nem igazán foglalkozott a beszélgetéssel. Nem akart még több olyan szót hallani, amit nem ért. A mai nap így is rengeteg ismeretlen kifejezéssel gazdagodott. Amint Jimin elindult ő is követte. A szatyrokban egyfolytában az új ruháit nézegette. Azonnal felakarta venni az egyik felsőt, ami a leginkább tetszett neki. Mélyebb kivágású fehér póló, ami kicsit lengébben takarta el a felső testét. Önmagának is tetszett abban a pólóban. Éppen ezért, meg is állt a sétáló utca kellős közepén és a szatyorban kezdett kutatni utána. Jimin nem vette észre, amint a fiatalabb lemaradt tőle, így tovább haladt az úton. Jungkook, pedig mikor megtalálta, gyönyörködött az új ruhájában. És ez az övé volt, senki másé. Az ő, saját tulajdonában állt és ez az, ami a leginkább tetszett neki. Jimin hátra pillantott és lepetten fordult vissza a fiúhoz. Épp jókor, ugyanis a fekete hajú elkezdte levenni a pólót, ami éppen rajta volt. Jimin azonnal futásnak eredt, hogy megakadályozhassa Jungkook-ot.
-Jungkook ne!-kiáltott Jimin, ám már késő volt. A magasabbról lekerült a póló. Az utcán sétáló emberek megszeppenve nézték a félmeztelen fiatalembert. Jimin, amint odaért fiúhoz, próbálta eltakarni kicsiny testével, de sajnos nem sokat ért.
-Vedd fel!-mondta Jimin pironkodó arccal. Jungkook felhúzta újdonsült pólóját, mitől egyszerre érezte magát boldognak és egyben rosszul. Úgy érezte, hogy a picije dühös, vagy rossz kedvű miatta. Csak tudná mit tett rosszul...
-Gyorsan gyere haza-mondta Jimin érzelemmentesen, ami egy kicsit sem tetszett a fekete hajúnak. Nincs joga a picijének így viselkedni. Ezt ő szokta csinálni, nem szükséges utánoznia. Ő, nem ezt akarja eltanulni, ettől csak megszabadulni szeretne, nem pedig megtartani. Próbálta elrejteni a dühét, mert nem akart mérges lenni, főleg nem a picijére. Jimin egyszerűen csak zavarba érezte magát. Egész úton az ötletén agyalt. Az ötlete még hozzá az volt, hogy Jungkook-nak először az illemeket, a szokásokat kell megtanulnia. Így nem lógna ki annyira a sorból és talán jobban is érezné magát. Mert Jimin érezte, hogy a fekete hajú sokszor érzi magát kényelmetlenül. Nem tudta hogyan, de érezte. Ezért kicsit több önbizalma is lett. Talán mégis megtudlak érteni.
Amint a lakásba értek, Jimin megmutatta Jungkook-nal, hogy a ruháinak hol a helye és hogy mindig rendet kell tennie, mert ettől jobban fogják tisztelni. Bár Jimin tudta, hogy Jungkook nem tudja mit jelent a tisztelet, nem zavarta, ugyan is nem sokára úgy is megérti majd...legalábbis remélte.
-Megtanítom neked a szokásokat és az illemeket. Az udvariasságot és a tiszteletet. Nem lesz könnyű, de ezt nem kell értened. Ezek a dolgok csak úgy vannak, érteni nem kell őket-mondta Jimin, mire Jungkook azonnal felvillanyozódott. Van olyan, hogy nincs értelem?

Sziasztok, kedvesek!^^
Remélem nem túl zavarosak részek és nem unjátok őket :\

Azon gondolkodtam már egy ideje, hogy a történet maradjon-e Jikook sztori. Ugyan is szerintem ez már nem igazán egy fanfiction. Egy más világba játszódik és a karakterek nem igazán adnak vissza olyat, ami a valóságba is igaz rájuk.
Természetesen ha csak simán egy fantasy könyv lenne, akkor is két fiú lenne a főszereplő
Ti mit gondoltok, vagy mit szeretnétek?🤔💜