Hala Hala-Ateez

Nyugodtnak és természetesnek tűnt. Mint akit egyáltalán nem hatott meg ez a veszélyes szituáció. A padjában ült, padtárs nélkül és a füzetét nézte. Próbált tanulni, hogy az elvonja a figyelmét, ám ez kissé lehetetlennek bizonyult. Minden egyes szónál —amit éppen felolvasott magában—eszébe jutottak az előző fél órában történtek. Mint egy gyilkos, úgy érezte magát. Mintha vért kellett volna letisztítani a halált okozó fegyveréről. És hogy ez lenne-e az igazság egy része, vagy az egész csak egy hazugság, amit ő nem tud bizonyítani hamisként, azt már ő sem tudta. Nem tudta, hogy rossz embernek számít-e. Mert akármennyire is megakarta védeni az otthonában—remélhetőleg—tartózkodó fiút, még mindig nem tudta, hogy miért is zárták börtönbe. Megijedte hirtelen. Ugyan mi lehet veszélyes abban a 18 éves fiúba? Tényleg meg kéne bíznia benne? Össze volt zavarodva. Mégis mi lenne a helyes? Amit tesz és tenni akar az a helytelen? Tudta, hogy azért szeretne a fiúval lenni, mert ő mond és tesz olyanokat, amiktől nem magányos. Megtaníthatja élni és megtaníthatja mi az a szeretet, hogy aztán kissé önző módon azt maga felé irányítsa. Nem azt akarta, hogy Jungkook teljesen tőle függjön, hanem szerette volna, hogy minden után még a barátja maradjon.
A terembe egyszer csak egy ijedt arcú lány robogott be. Jimin egyből felé fordult aggódva, hiszen a lánnyal ma közösen fognak dolgozni az irodalom projekten. Jia, viszont egyből hátrálni kezdett, mikor közeledni látta a szőke fiút. A szívét ez ismét csak fájdalommal töltötte el, de már megszokott volt ez a reakció, így a tisztes távolságot megtartva állt meg előtte.
-Minden rendben Jia? Mi történt?-kérdezte Jimin aggódva. A szőke fiú körbe nézett a terembe. Egy lélek sem indult meg feléjük, vagy Jia felé, hogy segítsen. Senki nem akart segíteni a lánynak.
-Se-semmi-dadogta rémülten. Jimin értetlenül pislogott. Sehogy se tudta, hogy miképpen közeledjen a lányhoz, így próbálta az aggódó szemeivel jelezni, hogy ő csak segíteni szeretne.
-Szeretnék segíteni. Nagyon ijedten nézel ki-mondta a fiú reménykedve.
-Te ne segíts nekem!-mondta kicsit ingerültebben a hosszú fekete hajú lányka. A szőke fiút ezek a szavak darabokra törték. Mit tehetett ő, amiért ennyire utálják vagy félnek tőle? Egy pillanat alatt összeomlott és térdre esett. Mindent rosszul teszek. Mondogatta magában. Érezte, hogy könnyei megindulni készülnek, ám nem hagyta nekik. Lehajtotta a fejét és azon igyekezett, hogy minden szomorúság jelét elrejtse. Már nem akart a lányra nézni, elakart tűnni a földfelszínéről. A zugba akart lenni Jungkook-kal. Az a titkos zug, hirtelen sokkal többet ért, mint eddig valaha bármi is. Ő is érezte, nem titkolja, hogy varázslatos hely és úgy is érezte magát ott. Az a hely, maga a boldogság, szabadság, a minden állapota. Mennyivel jobb lenne most ott lenni a fekete hajúval és a csillagokat lesni éjszaka.
Mielőtt kinyitotta szemeit remélte, hogy ott ébred a sövény biztonságos körében, ám ahelyett, hogy a zug tárult volna szemei elé, a fekete hajú, pici orrú lány nézte őt tartózkodva. Jimin könnyes szeme valami egészen mást mutatott most. A lány, szinte olvasni tudta benne az igazságot, ami miatt megemberelte magát és félőn fogta meg a fiú csuklóját és állította fel. Jimin sokkosan nézett a remegő testű lánykára. Kíváncsivá tette Jia hangulatváltozása. Ám a lány, nem tett semmi mást, mint hogy a fiú arcát fürkészte, ami nem is kicsit hozta zavarba a szőkét.
-Délután találkozunk-mondta a lány érzelemmentesen, majd elindult a helyére. Megrökönyödve nézte, ahogy egyszerűen elsétált mellette. Nem tudta elképzelni, hogy mi játszódhatott le Jia fejében. De úgy gondolta, jobb ha nem is szán nagyobb figyelmet rá, biztosan csak rossz napja van. Így, kissé akadozva ugyan, de visszaült a helyére. Egy pillanat sem telt el, de a katonák már özönlöttek be a terembe. A félelme és az idegessége azonnal legyűrték őt. Ám az álarca még töretlen maradt.
-Az iskolába senki és semmi gyanúsat nem találtunk. További szép napot!-jelentette ki az Archid, majd a katonái mellett kisétált. Megkönnyebbülten fordult vissza a füzete felé. Nem adhat ki magából még egy sóhajt sem, mely jelezné nyugalmát. Szinte érezte a szemeket, amik arra vártak, hogy felfedje igaz kilétét. Látni akarták azt, amit csak egy ember láthat a mostban. Diadalmasan nézett a képzeletében megjelent negatív szemekre és még gúnyosan ki is nyújtotta a nyelvét rájuk. Őt, ennyi idő után se lehet kizökkenteni. Büszke volt magára. Nem bukott le, megvédte azt, akit kellett neki. Ez már elég volt ahhoz, hogy a nap további részében csak egy kicsit is boldog legyen.

A délután folyamán a katonák teljességben békén hagyták a diákságot. Napvégére pedig Jimin, Jia keresésére indult, ugyanis úgy beszélték meg, hogy ő kíséri el magához. Bár eléggé feszülten érezte magát továbbra is, hiszen nagyon furcsán viselkedett vele. Ráadásul aggódott is az otthon ülő fiú miatt...legalábbis remélte, hogy ott van még mindig és nem vitték el, vagy kellett elmenekülnie, vagy szökött el magától.
-Jimin...-érkezett egy félénk hangocska a háta mögül. Azonnal megfordult, hisz a hirtelen ért megszólítás miatt megijedt.
-Ha gondolod indulhatunk-mondta Jia, tisztes távolságot megtartva.
-Téged kerestelek, úgyhogy mehetünk-mosolygott kedvesen. Próbált úgy hatni a lány felé, hogy ne ijessze meg. Kedvelte őt, mindig is aranyosnak és szeleburdinak tartotta. Legalábbis ezeket látta kívülről. Az biztos volt számára, hogy az emberek Jia mellett sokat nevettek.
Lépteik hangján kívűl a csend kibírhatatlan hangtalansága kísérte őket. A levegőben szinte tapintani lehetett a feszültséget, ami egyre inkább csak zavarta és szúrta a lelkük. A szőke fiúnak fogalma nem volt arról, hogy hogyan kéne beszélgetést kezdeményeznie, főleg az esetük után. Szerette volna megszüntetni ezt a csendet, ami mint egy őrült úgy cikázott köztük. Ám meglepetésére a lány kezdett bele a társalgásba.
-Szeretsz Celsitas-ban lakni?-kérdezte bátortalanul. Meglepte a fiút ezzel a kérdéssel, ám örült annak, hogy nem csak őt sújtotta a némaság nesztelen voltja.
-Hmm nem gondolkoztam azon, hogy jó-e nekem itt. Nem igazán jártam máshol Cantiones profanae-n kívül. De persze csak azért, mert Celsitas szomszédságába van. Te szereted a várost?-kérdezte érdeklődve. Őszintén örült, hogy valaki érdeklődött utána és kérdezte valamiről. A lányt csak még inkább kezdte megkedvelni.
-Nem is jártál Cardinalis prefect-án kívűl más prefect*-ában?-lepetten nézett a fiúra.
-Nem igazán-bazsalygott zavartan.
-Oh...pedig nagyon sok szép prefect van Ardor-ba-gondolkozott el és mosolyodott el szélesen. A szőke fiú szíve egy aprót ugrott ahogy a lány rámosolygott. Csak a szülei mosolyogtak rá ilyen szépen. Ez, a kezdetben megpróbáltatásokkal teli napot csak még inkább beragyogta.
-Egyébként szívesen élnék Insomnium ii n-be. A leggyönyörűbb város, amibe valaha is jártam és abba a prefect-ába kedvesek és nyugodtan az emberek. Mintha mindenki tündér lenne-lelkesült fel a lány, amitől Jimin már szinte repült a boldogság felhői közt. Sose látta még ilyen szépnek a lányt, de most határozottan azt mondhatta, hogy csodaszépen tündökölt mellette. Eddig nem látta ilyen felszabadultnak maga mellett és nem beszélt vele így, mint azelőtt. A félelem egy halovány érzetét figyelte csak meg a lányon. Sokkal kevesebb volt ez az emoció, mint a tegnapi vagy azelőtti napokon, éveken. Nem tudta mi történhetett, de határozottan tetszett neki.
-Ott nagyon sok a cseresznyefa, bár ezért is hívják Cerasus-nak a provinciát. Imádom a cseresznyét. Te szereted?-kérdezett ismét.
-Nagyon is-mosolygott végre teljesen őszintén valakire, aki nem a fekete hajú fiúcska volt. És ekkor jutott eszébe az otthonában ülő üldözött. Hirtelen fogta el az aggódás és félelem. Ha—remélhetőleg—a lakásában van, akkor is el kell rejtenie Jia elől. Nem szabad meglátnia, ezt tudta. San már így is látta őt, igaz napszemüvegben és hatalmas karimájú kalapban. Továbbra is mosolygott a lánykára, de a szemeiből eltűnt az őszinteség csillogása, amit Jia eddig láthatott. Fel is tűnt a lánynak, így egy pillanatra újra megijedt és távolabb lépett, ugyan is észre se vette, hogy közelebb merészkedett a beszélgetés közbe.
-Neked melyik térség szimpatikus?-kérdezte kissé remegő hangon. A szőke fiú már nehezebben tudott figyelni a lány szavaira, mégis próbált gondolkozni a feltett kérdésen. Az iskolában természetesen tanultak a 11 különböző prefect-ákról.

Amiben ő élt, vagyis Cardinalis-t szerette. Hisz innen indult ki minden, még maga Laicus is itt teremtette meg az első ember párt. Nem véletlen, hogy ez a birodalom közepe és itt található a királyi palota is. Bár ezen kívűl, csak sok könyvtárat és emlékműveket tudott nyújtani a hely, illetve néhány kiváltságos ünnepet, az itt élők számára.

Persze a történelem során sok dolog történt, mely befolyásolhatta a prefect-ák nagyságát, vagy akár a birodalom vezetői helyét. Ilyen például Acies prefect, ahol ebben a tájegységben lévő Itis*, az az Salutifer lett a főváros egy felkelés során. Ám a csaták során újra visszaállt a rend és Celsitas lett újból Ardor fővárosa. Nem szerette annyira ezt a területet. A történelmi emlékműveken kívül nem nyújtott mást a számára.

Talán Abudans prefect-át szerette. Ez a provincia a birodalom legtermékenyebb része. A gazdaság igen csak fejlett, így ez a környék nyújtja mindenki számára a legtöbb élelmiszert. Zöld színben pompázik az egész tartomány és állatok nagy hada foglalja le sokszor az utcán lévőket, Oeconomia Itis-ben.

Azt biztosra vette, hogy Infabre prefect-ában soha nem élne. Hallotta, hogy ott nagyon gyakorlatiasak az emberek és a művészet nem kap ott elég teret. Jimin pedig szerette a művészetet, főleg a szépirodalmat. Bár tiszteli az ott élőket, hiszen észjárásuk messze híres.

Astrum prefect-át is szerette, bár sose volt még ott a hatalmas Deflagro-fesztiválon, ahol a világ legerősebb varázslói gyűlnek össze és kápráztatják el az embereket. Gazdag Itis-szel rendelkezik, köszönhetően ennek a híres fesztiválnak. Csak képeket látott Ignis coruscat Itis-ről, de teljesen beleszeretett és megfogadta, hogy legalább egyszer el kell jutnia oda arra a fesztiválra. Káprázatosan csillog és ragyog minden egyes város Astrum-ba.

Simulacrum i n prefect-ával kapcsolatba mindig is döntésképtelen volt. Tudta, hogy csodálatos egy tájékként tündökölt a rengeteg kis patakjaival és folyóival, amiket beragyogott az Extollo Itis templomára építet tükör. Így mindenhol láthatták a szivárványt. Ám, egy szörnyű vulkán tört ki ezen az egykoron csodásnak hívott földön és elpusztított minden szépet és jót. A mai napig igyekeznek visszaállítani az egykori szépségét, ám ez reménytelennek látszik, ugyanis a patakok, folyók mind kiszáradtak. Ma már csak Extollo-ba sikerült valamennyire is rendbe tenni azt, amit a gyilkos vulkán okozott.

Requies prefect-hez nem kötötte őt semmi oda. Nem akart soha ilyet mondani, de részben unalmasnak gondolta azt a tartományt. Teljesen hétköznapi, még maga az I solum Itis is. Ott általában a menekültek, a rémült emberek kapnak szállást és élhetnek nyugalomba.

Cerasus prefect, ami Jia legkedveltebb területe. És Jimin is igazán kedvelte. Ha lehetett mondani, akkor az egyik legszebb területe a birodalomnak, köszönhetően a cseresznyefáinak. Az ott élő emberek közismerten kedvesek és nyugodtak. Bár Jimin nem Insomnium ii n Itis-t tartotta a legszebb városnak. Jobban tetszett neki a kisebb városka, Nymphoides peltata. Képeken és persze emberektől hallotta, hogy ott a cseresznyefákról, még selymes fehér kendők is nyúlnak le az ágakról, ezzel még inkább tündérországra emlékeztetve a helyet. Az az egyedül hely, ahol Kiriket* lehet tartani a lakásokban, a szőke fiú pedig mindig is akart egy olyan jószágot.

Aequor oris n prefect-át az egyik legkülönlegesebbnek tartotta, hisz az egész vidék egy sziget, melyet körül ölel az óceán. Bár igaz, hogy ott élnek a legkevesebben és az ott élő embereknek a leggyengébb az erejük, hiszen mindenhonnan körbe veszi őket a víz, ami gátolja az erejük kibontakozását. Ennek ellenére igazán szépnek és érdekesnek gondolta, főleg a nagy világító toronnyal ellátott Cinctus Itis várost.

Montivagus prefect volt a másik olyan hely, ahova elakart jutni legalább egyszer az életében. Jimin imádta a hegyeket, legfőképp megmászni őket, hogy a magasról lenézhessen a világra. Ez a térség, pedig a hegyekben fogalt helyet. Aerius Itis város gyönyörűen ragyogja be a hegy tetejét a sötétben. Néha csak kinéz az ablakán és sokszor ő is megpillantja a fényességet a világuk tetején, ami abból a városból sugárzik.

Retrusus volt az a prefect, ahová soha el nem ment volna. Az ott élő emberekről mindig úgy beszéltek, mint valami rossz rémek. Folyton szidták őket, mert máshogy gondoltak, mint bármelyik prefect-ába élők. Alia Itis-ről a képek, amiket látott kissé meglepték őt. Minden olyan sötétnek látszott. A lámpa fényei is haloványabbak voltak, az emberek az utcán mégis mosolyogtak. Nem akarta elítélni az ott élőket, de abban biztos volt, hogy nem szeretne oda eljutni.

Így végül egységesen nem tudott válaszolni a feltett kérdésre.
-Több térséget is kedvelek. Egyet, sajnos nem tudok választani-rázta meg a fejét kissé csalódottan.
-Értem-nézett el a fiúról. A csevelynek ezzel vége is szakadt, ám időben, ugyanis már a szökőkút mellett haladtak el. A szőke fiú ki is gondolta, hogy hogyan fogja elrejteni a lány elől Jungkook-ot. 
-Mielőtt bemennél, szeretnék egy kis rendet rakni. Nem lenne ellenedre?-nézett kedvesen a lánykára.
-Nem...azt hiszem-bizonytalanul szólalt meg, ám a fiú ezt egy igennek vette, így miután elforgatta a kulcsot a zárba, belépett az ajtón és maga mögött azonnal be is csukta. A fekete hajú, mint egy házi kedvenc, úgy szaladt az idősebbhez. Már alig várta, hogy hazaérjen a picije és elmehessenek a zugba. Reggel óta máson se járt az esze, minthogy megakarja érteni a hely varázsát, a titokzatosságát. Ám sajnálatára a szőke hajú fiú csak csendre intette.
-Sshh-rakta ujját a szája elé. A fiatalabb követette ugyan, amit mondtak neki, de rendkívül elszomorodott miatta.
-Menj be a szobádba és kérlek maradj ott, amíg be nem megyek hozzád. Oké?-suttogta, ami Jungkook számára csak egy újabb szép emléket jelentett. És most, legalább értette, hogy mit suttogott neki. Nem tétlenkedett, vakon megbízott az alacsonyabba. Betért a szobájába és a fallapnak támaszkodva próbált hallgatózni, ugyanis kíváncsi volt úgy alapból mindenre. Jimin, egy kicsit tényleg pakolni kezdett, ugyanis nem igazán szoktak betérni a lakásába mások San-on kívül, így szerette volna ha rendben fogadhatja a lányt. Egy nagy sóhaj után, kinyitotta az ajtót, majd egy meleg mosollyal az arcán behívta a lányt.
-Légy üdvözölve!

*prefect=megye
Itis=megyeszékhely
Kirik=egy emlős lény(rózsaszín; akkora mint egy hörcsög; hosszú, vékony, mókus farka van; egérszerű feje és macskaszerű fülei vannak; két mellső lábai aprók, a két hátsó nagyobb ezekkel ugrómozgást is tud végezni)

Sziasztok! Nos annyira nem vagyok megelégedve a résszel, de nagyon igyekeztem és többször is átnéztem, hogy javítsak rajta.

A birodalmat igyekeztem bemutatni és azért is emeltem ki a neveket, hogy kicsit könnyebb legyen olvasni. Így kicsit nehéz lehet elképzelni, ezért meg fogom kérni egy remek rajztehetséggel megáldott barátnőmet, hogy rajzolja le nekem Ardor-t. Ha készen lesz, befogom illeszteni szerintem ehhez a részhez.

Remélem tetszett nektek ez a rész is, most inkább a világ bemutatására tértem ki jobban, remélem nem haragszotok meg érte.
Ha bármi kérdésetek van, nyugodtan tegyétek fel (っ^-^)╮💜

Nektek melyik terület tetszik a legjobban?^^