Nem tudom.

A családom tudja hogy rühellem a meglepetéseket akkor minek?

Te nem szereted a meglepetéseket?

Négy éves korom óta próbálja a családom megszeretetni velem de nem sikerült. Ugy hogy nem szeretem igen.

De miért?

Olyan vagyok mint apa ő sem szereti.

Ez ilyen örökletes?

Nálunk igen.

De, hát jó erre nem tudok mit mondani. És nem is mondott semmit csak körbenézett és amikor látta hogy nem figyelnek megpuszilta a fejemet és mondta hogy:

Majd én megszeretettem veled a meglepetést.

Hát sok sikert hozzá.

Kösz. Egy kicsivel később oda értünk a strandhoz.

Mi a szösz. Abban a pillanatban ezt hangosan kimondtam és a szülök egy legyintéssel letudták hogy hülye a gyerek de Dani nem hagyta annyiban.

Mi történt mi az?

Nem értette a szótlanságomat. Nem tudtam mit tenni leültem az egyik napágyra.

Bella te nem jössz? Dani anyukája kérdezte.

De mindjárt megyek csak még napozok hogy jól essen a hideg víz. Jó tudom elég gáz egy kifogás de valami kellet.

Rendben napoz csak. De örülnék ha Dani itt maradna veled. És ez nem kérés nézet a fiára mérgesen.

Értem. Amikor a szülök elmentek Dani egyből oda ült hozzám hogy mondjam már el mi a szent bajom van.

Semmi csak az előbb olyat láttam amire nem voltam felkészülve.

Mond már el mi volt az.

Nem mi ki.

Akkor elmondod mert kezdem elveszíteni a fonalat.

Vendel testvére Viki volt ott és mondjuk úgy hogy kicsit sokáig legeltette a szemét rajtad a kelleténél tovább és furcsán mondjuk így.

Jaj Bella ne törődj ezzel.

Ez most komoly ne törődjek vele ennyit tudsz csak mondani?

Mondani csak ennyit de... és amikor kimondta megcsókoltjó volt vele lenni de sajnos csak azt hittete el velem hogy szeret és nemérdekli más véleménye de én egyre rosszabbul éreztem magam. Valamiért éreztem hogyennek még következménye lesz. És milyen jól éreztem. 

Kicsit rövidebb fejezet de remélem azért megfelel.