Csörgött a telefonom. Ismeretlen szám volt.
- Igen?
- Jessica Collins? - kérdezte egy női hang.
- Igen, én vagyok. Kivel beszélek?
- Nicole Thomson vagyok, sajnálattal kell közölnöm, hogy az édesanyjára holtan találtunk az autópálya szélén - mondta a nő.
- Mondja, hogy ez csak valami rossz vicc - kértem.
- Sajnálom, de ez az igazság. Egy fiatalember hívott minket, és fojtás nyomokat láttunk az édesanyja nyakán.
- Nem lehet igaz - suttogtam magam elé.
- Mégegyszer sajnálom. Megtenné, hogy szólna az édesapjának, hogy jöjjön be a rendőrségre?
- Per-persze, visszhall' - mondtam, és letettem a telefont. Anya meghalt. Nem, anyát meggyilkolták. Sírva estem össze.
~ JAKE! AZONNAL GYERE HAZA! ~ kiáltottam telepatikusan a bátyámnak.
~ Mi a baj?
~ Itthon elmondom! ~ mondtam a bátyámnak. Sírva ültem a földön.
- Mi történt, Jessi? - kérdezte Jake. Cameron is bejött a szobámba.
- A... anyát meg... megöl... megölték! - mondtam sírva. A tesóim pislogás nélkül meredtek rám.
- Mi? - kérdezte Jake.
- Egy nő hívott. Ő azt mondta, hogy anyát holtan találták az autópálya szélén. Elvileg megfojtották - mondtam könnyezve. Cameron szorosan magához ölelt. Jake pedig mindkettőnket ölelt meg. Eddig sosem láttam sírni a tesóimat. Jake mindig erősnek mutatta magát, Cameron pedig általában elpoénkodta. Most nem. Mindketten sírtak. Velem együtt hárman.
- Hát itt meg mi történt? - kérdezte apa. Három kisírt szemű gyerek nézett rá.
- Meghalt! - mondta sírva Cameron.
- Ki?
- Anya! Valaki megölte! - mondtam a könnyeim mögül. Apa lesápadt, és leült az ágyamra.
- Nem, ez nem lehet - mondta inkább magának.
- Egy nő hívott, hogy holtan találták az autópálya szélén. Valaki megfojtotta. Ezért be kell menned a rendőrségre.
- Rendben - dörzsölte meg az arcát, és kiment.
- Sajnálom apát - mondta Cameron.
- Tudod milyen érzés elveszíteni a lélektársad? - kérdezte Jake feszültem.
- Képzeld nem tudom, mert még találtam meg a sajátomat! - mondta idegesen Cameron.
- Fiúk! Elég! - állítottam le őket.
- Erősnek kell lennünk! Tudom, hogy nehéz, de megkell próbálnunk! - próbáltam lelket önteni beléjük.
- Igazad van, Jessi - mondta Jake.
- Erősnek kell lennünk! Anya is ezt akarná - mondta Cameron.
- Pontosan - mondtam, majd megint csörögni kezdett a telefonom.
- Igen?
- Jessi, tudsz jönni? - kérdezte Cody.
- Hova?
- Ide. Hozzánk.
- Persze, máris indulok - álltam fel a földről. Letette.
- Elkell mennem.
- Cody hívott?
- Ühüm. Majd jövök - mondtam, és kimentem. Biciklire pattantam, és eltekertem hozzájuk. Egész úton régi emlékek törtek fel anyáról. Könnyezve tekertem. Végül sírva értem az úticélomhoz.
- Szi... mi a baj? - kérdezte Avery. Nem tudtam megszólalni, ezért csak megráztam a fejem. Avery egyből megölelt.
- Semmi baj - mondta halkan. A vállán sírtam. Bent leültünk a kanapéra, és tovább sírtam egymagamban. Egy árva kisgyereknek éreztem magam. Félig igaz volt, mert félárvák vagyunk. Apán kívül nincs más rokonunk.
- Mi a baj? - kérdezte Cody.
- Nem tudom, mikor megjött már sírt - mondta Avery. Cody leült mellém.
- Mi a baj?
- A... anyát va... valaki meg... megölte - mondtam sírva. Avery a szája elé kapta a kezét. Cody átölelt, és az ő vállán sírtam tovább.
- Nem tudod, hogy ki volt az? - kérdezte Cody, mikor lenyugodtam.
- Nem, engem egy nő hívott azzal, hogy holtan találták az autópálya szélén. Valaki megfojtotta - mondtam.
- Részvétem - mondta Avery. Szomorú mosollyal néztem rá.
- Köszi, de miért hívtál? - fordultam Codyhoz.
- Apa akarta, hogy átgyere - mondta Cody.
- Miért? - kérdeztem értetlenül.
- Crystal megtalálta Daniel lélektársát - mondta Cody apukája.
- Hogy jövök én a képbe?
- Úgy, hogy te segítesz nekik, mert Crystal annyit derített ki, hogy a lány Spanyolországban van. Azt nem tudjuk pontosan hol, ezért szeretnénk igénybe venni a képességedet - mondta az apjuk.
- Elnézést, de szerintem nem fog menni. Most nem - mondtam szomorúan.
- Nézd, Jessi. Tudom mi történt az édesanyáddal, és részvétem.
- Honnan tudja?
- Cody mondta telepatikusan, de nem ez a lényeg. Szükségünk van rád, és szerintem jót tenne neked egy kis környezet változás - mondta a férfi.
- De a testvéreim? Az apukám? Mit szólnának ehhez? Ha elmennék felkutatni Daniel lélektársát?
- Ne aggódj emiatt. Beszélek velük.
- Köszönöm, mr. Benedict!
- Tegezz nyugodtan. Zed - nyújtotta a kezét.
- Rendben, Zed - fogtam vele kezet.