*két hónappal később*

Ma van az utolsó nap a suliban! Eddig sokszor fájt a fejem, és háromszor ájultam el (szerencsére nem a suliban). Cody segít a mentális falam felemelésében. Ha valamit rosszul csinálok, ő segít. Néha poénkodunk is egymással. Az erdőben szoktunk gyakorolni. Egyszer pont ott estem össze a fejfájásom miatt. A mai napig nem tudtuk, hogy miért szokott ennyire fájni a fejem, és miért vannak az ájulások. Maya és Zack a sulinál vártak rám.
- Végre utolsó nap! - mondta Zack.
- Már alig vártam - mondtam boldogan.
- Én is! - mondta Maya. Bementünk a suliba. Mindenki a saját termében volt. Kiadták a biziket, és csengetésig kellett bent ülnünk a meleg teremben.
- 3, 2, 1 - számoltunk vissza, és megszólalt a megváltást jelentő csengő! Mindenki vidáman rohant ki az épületből. Cameron vidáman rohant hozzám.
- Megvan a kettes töriből! - mondta boldogan.
- Gratulálok öcsi! - borzoltam össze a haját. Négyen indultunk hazafelé.
- Nincs 2 és fél hónapig Mr. Wood! - mondta boldogan Cameron.
- Nincs Mrs. Robert! - mondtam én is boldogan. Otthon egyből a szobámba mentem. Max hangerőn hallgattam a nyári zenéimet. Valaki kopogott.
- Gyereee - mondtam boldogan.
- Szia - köszönt anya.
- Szia - lejjebb halkítottam a zenét.
- Utolsó nap? - kérdezte mosolyogva.
- Igen!
- Szuper. Xavier Benedict üzeni, hogy menj át Codyhoz - mondta anya.
- Miért?
- Nem mondta - mondta, és kiment a szobámból. Egy váll vonással elintéztem a dolgot. Biciklire pattantam, és eltekertem Codyékhoz. 45 perc múlva már az ajtónál álltam.
- Gyere be - nyitott ajtót Avery.
- Oké - mentem be. Az egész Benedict klán a nappaliban volt. Kicsit sokan voltunk.
- Jessica? - kérdezte az egyik nő a hét közül.
- Igen.
- Örülök, hogy megismerhetlek. Crystal vagyok - mosolygott rám.
- A lélekfürkész?
- Igen, és mondani szeretnék valamit.
- Mit?
- Tudjuk miért vannak a fejfájásaid, és az ájulásaid.
- Miért? - kérdeztem visszatartott lélegzettel.
- Azért mert, különleges vagy.
- Mi? Én? Miben?
-  Figyelj, most elmondok neked egy történetet - mondta a legidősebb Benedict fivér.
- Figyelek.
- 200 évente születik egy savant, akinek rettentően különleges a képessége.
- És, hogy kerültem én a képbe?
- Az elmúlt 200 év után te vagy a következő különleges képességű savant - mondta Crystal.
- Nekem mi lenne a rettentően különleges képességem?
- Telekinézissel születtél? - kérdezte Crystal.
- Igen.
- A telekinézis mellé társul az, hogy érzed a tárgyak „érzéseit”.
- Az mit jelent?
- Azt, hogy ha egy tárgyal kapcsolatban vagy, azaz megfogod, és erősen koncentrálsz érezni fogod, hogy mit érez, esetleg mit élt át - mondta Yves.
- Tényleg?
- Igen, és egy gonosz savant megszeretné tudni ennek a titkát, ezért érezhetted azt, mintha valaki a fejedben kutakodna - mondta Egy másik nő.
- Nem lehet tudni, hogy ki ez a személy?
- Sajnos nem tudjuk - mondta szomorúan Sky.
- Kár - mondtam.
- Fogd ezt meg, és koncentrálj - adott a kezembe egy fogkefét Alex. Megfogtam, és erősen koncentráltam.
'Egy hónapja használtak utoljára.' Mondta a fogkefe. Ijedten dobtam el.
- Mi az? - kérdezte Daniel.
- Kié az a fogkefe? - mutattam az említett tárgyra.
- Az enyém - mondta Alex.
- Mikor mostál utoljára fogat?
- Ma reggel, miért?
- A fogkefe nem ezt mondta.
- Mit mondott?
- Azt, hogy egy hónapja nem használták - mondtam. Daniel elment, majd a sajátjával jött vissza.
- Megnéznéd?
- Oké - mondtam, és koncentráltam.
'Alex velem mossa meg a fogát egy hónapja!' Mondta a fogkefe.
- Szerintem dobd ki, vagy add oda ezt Alexnek - adtam vissza a fogkefét a tulajdonosának.
- Alex! Te az én fogkefémmel mosód meg a fogad?! - kérdezte Daniel.
- A fogkefe hazudik! - rohant el Alex. Daniel utána rohant. Nevetve néztünk utánuk.
- Hülyék - mondta Hannah.
- Szuper ez a képesség - mondtam mosolyogva.
- Ezért kell vigyáznod. Valaki nagyon megakarja kaparintani ezt a képességed - mondta bölcsen Zed.
- Rendben, vigyázni fogok - mondtam komolyan.
- Úgy legyen - mondta Sky.
- Anya! Apa! Jake! Cameron! - kiáltottam otthon boldogan. Cameron a szobájából jött ki.
- Anyáék?
- Anya ma az ügyeletes, apa a boltban, Jake pedig a haverjaival van valahol - mondta az öcsém.
- Oh, értem.
- Mit akartál mondani?
- Csak annyit, hogy tudom miért voltak a fejfájásaim.
- És?
- 200 év után én vagyok az a savant, akinek egy rettentően különleges képessége van - mondtam mosolyogva.
- Király - mondta mosolyogva Cameron. Csörgött a telefonom. Zack hívott.
- Szia, Jessi!
- Szia, Zack!
- Képzeld el hova fogunk menni a nyáron!
- Na hova?
- Görögországba! - mondta boldogan a legjobb barátom.
- Zack, ez szuper! - mondtam boldogan, mert tudtam, hogy régóta elakar jutni oda.
- Igen, és holnap után megyünk. Legközelebb július végén jövünk vissza Aspenbe.
- De jó - mondtam mosolyogva.
- Szerintem is, mennem kell, majd később dumálunk. Csá!
- Szia! - mondtam, és letettem. Cameron visszavonult a szobájába. Mosolyogva mentem én is be a szobámba.