Mintha valaki a fejemben kotorászott volna.
~ Ki az? ~ kérdeztem telepatikusan. Nem válaszolt, de susogást hallottam kintről (ez de hülyén hangzik XD Írói szerk.).
~ Ki van a fejemben?? ~ kérdeztem újra.
~ Nyugodj meg, Jessica ~ hallottam egy női hangot.
~ Ki maga? ~ kérdeztem félve.
~ Valaki ~ mondta, és kiment a fejemből. Hirtelen kipattantak a szemeim, és felültem. Kilenc aggódó tekintettel találtam szembe magam.
- Jól vagy? - kérdezte Cody.
- Mi történt? - kérdeztem rögtön.
- Újjabb fejfájásod jött, és elájultál - mondta Xavier.
- Jól vagy? - fürkészett Cody.
- Igen, jól vagyok - mondtam. Valaki rátelepedett a csengőre. Hannah ment ajtót nyitni.
- Hol van?
- Ki? - kérdezte meglepve a lány.
- Jessi.
- Bent, de te ki vagy?
- A bátyja - mondta Jake. Hannah bevezette a bátyámat, aki rögtön megölelt.
- Jól vagy? - kérdezte rögtön.
- Igen.
- Azt mondtad tegnap, hogy Mayánál alszol! Most meg itt vagy! - mondta idegesen.
- Sajnálom - hajtottam le a fejem.
- Nem oldasz meg vele semmit! Tudod mennyire megijedtem amikor szóltál, bocs, sikítottál?!
- Tényleg sajnálom, Jake!
- Most haragszom rád! Nem szoktál ilyen felelőtlen lenni!
- Tudom - mondtam, mire kibuggyant egy kövér könnycsepp a szememből.
- Jake, ez nem a legjobb pillanat a szidásra - tette a bátyám vállára a kezét Xavier.
- Miért?!
- Még én sem tudom a pontos okát, de sokat fáj a feje. Most elájult emiatt - ismertette a tényeket Xavier. Jake elképedve nézett rám, én pedig bűnbánóan néztem rá. Jake rögtön megölelt.
- Sajnálom, hogy lecsesztelek - mondta Jake.
- Nem gond, megérdemeltem - ismertem be.
- Miért nem szóltál ezekről? - kérdezte Jake.
- Passz - mondtam egyszerűen.
- Gyere menjünk haza - mondta Jake.
- Oké - mondtam, és felálltam a kanapéról. Alig jutottam el az ajtóig, megint jött egy fejfájás. Majdnem összeestem, de Jake elkapott.
- Jessi, jól vagy? - kérdezte aggódva Jake.
- Nem! - mondtam a fejemet fogva. Mintha valaki a fejemben kotorászott volna.
~ Ki az?! ~ kérdeztem telepatikusan az illetőtől.
~ A legrosszabb rémálmod, kicsi szívem ~ mondta egy női hang.
~ Menj ki a fejemből!
~ Ne mondd meg nekem, hogy mit csináljak, te kis csitri!
~ Anyád a csitri! ~ mondtam dühösen. Egyre erősebb volt a fájdalom.
- Xavier, csinálj valamit! - kérte Jake. Xavier odajött hozzánk, és a kezét a homlokomra tette.
- Ezt nem értem - motyogta Xavier.
- Mit?! - kérdezte feszülten a bátyám.
- Jessi, megkell tanulnod, hogy húzd fel a mentális faladat - nézett rám Xavier.
- Miért? - kérdeztem fájdalmas arckifejezéssel.
- Valaki szabadon járkál a fejedben - mondta. Mindenki csendben emésztette a hallottakat.
- Mi van akkor, ha nem tanulom meg? - kérdeztem félve.
- Akkor gyakoriak lesznek az erős fejfájások és az ájulások - mondta Xavier.
- Értem.
- Cody megtanítja neked, hogy kell - mondta Cody apukája. Mindketten egyszerre néztünk rá.
- Miért én??
- Mert... mert én azt mondtam - mondta diplomatikusan az apja.
- Apa, szerinted ez jó ötlet? - kérdezte Hannah.
- Igen.
- Biztos? - kérdezte egy színes hajú lány.
- Lányok! Igen, jó ötletnek tartom! - mondta az apjuk.
- Csak, ne az ágyban tanítsa - mondta Alex, majd ezen röhögni kezdett. Daniel is elröhögte magát.
- Nem vagytok viccesek! - mondtam dühösen, majd ismét a fejemhez kaptam.
- Ne hergeljétek - mondta az apjuk. A két fiú elhalgatott.
- Akkor, Cody fog tanítani - mondta ellentmondást nem tűrő hangon az apjuk.
- Ha muszáj, ám legyen - mondtam kelletlenül.
- Oké - mondta Cody.
- Ne menj Cody szobájának a közelébe - röhögött Alex. Telekinézisell hozzávágtam egy párnát.
- Hé! - mondta Alex.
- Hozzá se nyúltam - mondtam ártatlanul.
- Megérdemelted Alex - nevette el magát Avery. Jake segített felállni.
- Mehetünk? - kérdezte Jake.
- Igen - bólintottam. Mostmár nyugodtabban mentünk ki az ajtón. Beszálltam az anyós ülésre, Jake pedig a volán mögé. Elindultunk haza.