Ma van Codynál a buli. Este 7-kor kezdődik, és most van délután fél öt. Elkezdtem készülődni.
Ezt a ruhát vettem fel 👇

Sminkem 👇

Mikor késznek nyilvánítottam magam, Jake elvitt a buliba.
- Nem kell értem jönnöd, mert Mayánál alszok - mondtam a bátyámnak.
- Oké, érezd jól magad - mondta, és elhajtott. Jól lehetett hallani kintről is a zenét. Bementem a házba. Hatalmas decibellel üvöltött a zene. Elmentem a konyha irányába.
- Helló, cica - köszönt Cody haverja, Alex.
- Nem vagyok cica - mondtam unottan.
- Mit kérsz inni?
- Attól függ, hogy mit lehet kapni.
- Van whisky, tequila, Jack Daniel's, sör - sorolta.
- Nincs valami olyan amiben nincs alkohol?
- De, van víz - röhögött Alex. Unottan megforgatta a szemem.
- Jessi! - állt meg mellettem Maya.
- Szia, Maya - üvöltöttem túl a zenét.
- Mit iszol? - kérdeztem.
- Whiskyt kérek! - mondta Maya. Alex készségesen töltött neki.
- Tessék - adta át a poharat. Maya beleivott.
- Kösziii! - mondta a barátnőm. Alex engem nézett.
- Adj valamit. Mindegy, hogy mit - mondtam a fiúnak. Vigyorogva töltött nekem is. Beleittam, de egy kicsit köhögtem. Nem szoktam alkoholt inni.
- Táncoljuuuunk - rángatott Maya. Még gyorsan lenyomta az italomat, és én is a tömegbe mentem. Mayával vidáman táncoltunk. Az alkohol feloldott minket. Ugráltunk, énekeltünk és táncoltunk. Sok fiúval táncoltam. Visszamentem a konyhába, és lenyúltam egy üveget. Kicsit meghúztam az üveg tartalmát, mire valaki kikapta a kezemből.
- Hééé! Add vissza! - mondtam az üvegért nyúlva.
- Nem szabad innod! - mondta szigorúan Cody.
- De miééééért? - kérdeztem értetlenül.
- Nem tesz jót a babának!
- Milyen babának?
- A gyerekednek! - mondta Cody.
- Mióta van gyerekem? - kérdeztem értetlenül.
- Terhes vagy!
- Ki? Én? - kérdeztem, aztán hisztérikus nevetésbe törtem ki. Cody aggódva nézett engem.
- Mennyit ittál??
- Csak egy icipicit - mutattam az ujjammal is.
- Akkor miért hiányzik a fele? - kérdezte az üveget tanulmányozva.
- Elpárolgott - vontam vállat, és épp egy jó zene jött amire táncolni kezdtem.
- Jessi, ez nem vicces!
- Ajj máááár! - durciztam.
- Gondolj a gyerekedre!
- Jó, jó, de akkor táncoljunk! - ragadtam meg a kezét. Fáradtan sóhajtott, és követett. Az üveget közben valakinek a kezébe adta. Önfeledten táncoltam. Feloldódtam. Bátrabb voltam. Codyval táncoltam. Olyan hajnali háromkor sokan hazamentek. Maya is eltűnt. Épp Mayát kerestem, amikor hányingerem lett. Random benyitottam minden ajtón, amíg megnem találtam a fürdőszobát. Felemeltem a wc tetejét, és kiadtam magamból mindent.
- Baszki, Jessi - jött be Cody. Gyorsan hátrafogta a hajamat, hogy ne legyen olyan. Mikor végeztem kiöblítettem a számat. Megszédültem, és Cody karjaiba zuhantam.
Reggel nem tudtam, hogy hol vagyok. A fejem fájt. Baromira. Valaki mellettem feküdt. Óvatosan megnéztem, hogy van-e rajtam ruha. Szerencsére volt. Megnéztem, hogy ki fekszik mellettem. Amint megláttam, hogy ki volt az, menten lefordultam az ágyról. Cody feküdt mellettem, ráadásul egy szál alsógatyában!
- Jól vagy, Jessi? - kelt fel rögtön, és aggódva nézett rám az ágy tetejéről.
- Mi történt az este? - kérdeztem.
- Berúgtál utána hánytál, megszédültél, és a kezembe zuhantál.
- Uhm - sütöttem le a szemem.
- Reménykedj, hogy nem lesz semmi baja - mondta Cody. Értetlenül néztem rá.
- Kinek?
- A gyerekednek.
- A mimnek??
- A gyerekednek!
- Nincs is gyerekem!
- Még nincs, de pár hónap múlva boldogan fogod a kezedben tartani.
- Te is berúgtál az este?
- Nem.
- Akkor honnan veszed, hogy terhes vagyok?!
- Te mondtad, még múlthéten.
- Én nem! - pattantam fel hirtelen, de elvesztettem az egyensúlyomat. Cody elkapott.
- Jó... ohohohó - jött be Cody szobájába egy barna hajú srác.
- Megfektetted? - jött be a szobába Alex is.
- Te hülye! - csapkodtam Cody mellkasát.
- Hé, nyugi Jessi! - mondta Cody.
- Meg akartál fektetni?! Én meg majdnem elhittem, hogy segítettél!
- Tényleg segítettem! És ne hallgass Alexre, mert hülye! - szórt szikrákat a szeme.
- Bocs, tesó - mondta Alex.
- Öcskös, ki a csaj? - kérdezte vigyorogva a barna hajú srác.
- Öcskös? Tesód? - kérdeztem Codytól.
- Ja, ő Daniel a bátyám. Alex pedig az öcsém - mondta Cody.
- Hárman vagytok tesók? - kérdeztem.
- Nem, hatan - mondta Alex. Döbbenten néztem rá.
- Sorban elmondom oké? - kérdezte Alex. Bólintottam.
- Daniel, Hannah, Cody, én, Sarah és Avery - sorolta.
- Hű, de népes család - mondtam végül.
- Apának hat testvére van - mondta Daniel.
- Sejtettem - motyogtam. Bejött egy lány akinek a haja vége pirosra volt festve.
- Skac... Cody, már megint?! - kérdezte idegesen a lány.
- Mi van?! - kérdezte Cody idegesen.
- Már megint megfektettél valakit?? - kérdezte a lány. Mindenki Codyra nézett. Idegesen felálltam, és kimentem.
~ JESSICA, HOL A FÉSZKES FENÉBEN VAGY?! ~ hallottam Jake ordibálását. A fejemhez kaptam, és a földre rogytam.
- Úristen, Jessi! - rohant ki Cody a szobájából, egyszál alsóban. Letérdelt elém, és aggódva fürkészett.
- Mi a baj? - kérdezte Cody.
- A fe-jem nagy-on... - nem tudtam befejezni, mert ismét egy erősebb fejfájás jött.
- HANNAH! - kiáltott Cody. A lány kirohant, és rémülten nézett engem.
- Mi történt?!
- Hívd Xavot! Most! - mondta Cody.
- Oké - mondta, és gyorsan felhívta Xaviert. Gyorsabban vettem a levegőt. A fejem fájt. Lehet, hogy nem volt jó ötlet inni az este? Nem volt időm ezen agyalni, mert egy újjabb fejfájás jött.
- Jessi, nyugodj meg - nyugtatott Cody.
- Ne-hem mehgy - mondtam zihálva.
- Próbáld lassabban venni a levegőt - tanácsolta Daniel. Megpróbáltam, de nem igazán jött be.
- Siet, ahogy csak tud - mondta Hannah. Cody bólintott, és visszafordult hozzám.
~ JAKEE!!! ~ sikítottam telepatikusan a bátyámnak, amikor még jobban hasogatott a fejem.
- Jessi, nem lesz semmi baj - mondta Alex. A fájdalomtól megeredtek a könnyeim.
- Hol van már?! - kérdezte idegesen Cody öt perc múlva. Ebben a pillanatban valaki berobbant az ajtón.
- Itt vagyok! - mondta Xavier.
- Gyere gyorsan! - mondta Alex. Xavier odajött hozzánk. Letérdelt elém, és a két keze közé fogta az arcom.
- Mennyire fáj? - kérdezte Xavier.
- Nagyon!
- Feküdj le a kanapéra - mondta. Cody segített felállni, és oda kísért a kanapéhoz. Lefeküdtem, és vártam.
- Hunyd le a szemeid - kezdte Xavier. Tettem, amit kért. Lehunytam a szemeimet. Ekkor egy kezet éreztem a fejemen.
- Minden rendben van otthon?
- Igen.
- Tesóid?
- Velük is.
- Suli?
- Elmegy.
- Semmi stressz? - kérdezte. Csendben voltam.
- Jessi? Nem vagy stresszes?
- Nem.
- Biztos?
- Biztos - mondtam bizonytalanul, de ő nem fedezte fel a bizonytalanságot a hangomban.
- Oké. Eltudnád mondani, hogy miért lehetnek ezek a fájások? - kérdezte Xavier. Nagyot nyeltem.
- Nem - mondtam hosszas hallgatás után. Gyanakodva fürkészett.
- Skacok kikennétek? - kérte a többieket Xavier.
- Megyünk - mondta Hannah, és kimentek.
- Szóval? - nézett rám kérdőn Xavier.
- Szóval, mi?
- Ne játszd a hülyét. Na, ki vele - mondta Xavier.
- Ajh, oké. Az a helyzet, hogy savant vagyok - mondtam félve a reakciójától.
- Igen? Ennyi?
- Igen, ennyi.
- Hm, még nem láttam ilyet egy savantnál sem - vakargatta az állát.
- Lehet, hogy selejtes vagyok?
- Miért lennél az?
- Mert nekem ilyen rémes tüneteim vannak.
- Mi a képességed?
- Telekinézis - válaszoltam.
- Akkor azért lebegett a legutóbb a párna?
- Igen. Miattam.
- Értem. Szüleid tudnak erről?
- Hogy savant vagyok? Igen, tudnak róla.
- Nem arra gondoltam. A fejfájásokról tudnak?
- Nem.
- Nem szeretnéd elmondani nekik?
- Nem.
- Nehéz eset vagy.
- Megesik - vontam vállat. Hirtelen ismét egy óriási fájdalom nyilalt a fejembe. Xavier a kezét a homlokomra tette, de elnyelt a sötétség.