Reggel az ébresztőm szakította meg az édes álmomat.
- Jessi! - rontott be a szobámba Cameron.
- Mi van? - kérdeztem álmosan.
- Csinálsz reggelit?
- Miért én? Nagy fiú vagy már - néztem rá.
- Argh - ment ki a szobámból. 1:0 ide. Lassan kikeltem az ágyamból, és felöltöztem. A konyhában a két fiú szerencsétlenkedett.
- Segíts! - kérlelt Cameron.
- Anyáék? - léptem beljebb a konyhába.
- Dolgoznak. Baleset volt, és anyát behívták. Apát pedig azért hívták be, hogy kinyissa a boltot - mondta Jake.
- Aham - mondtam, és kivettem a hűtőből őt darab tojást.
- Álljatok félre - mondtam tojással a kezemben.
- Omlett Jessi módra? - kérdezte vigyorogva Cameron.
- Talált - mondtam, és elkezdtem csinálni a reggelit. A reggeli miatt kicsit (nagyon) késésben voltunk. Rohantunk a suliba. Lihegve estem be matekra.
- El-hnézést - mondtam lihegve.
- El van nézve - mondta unottan Mrs. Robert. Mindenki tudja, hogy nem én vagyok a kedvenc tanítványa, de az érzés kölcsönös. Az unalmas matek után jött a fizika.
- Miért késtél? - kérdezte a szünetben Maya.
- Kicsit elhúzódott a reggeli.
- Jessi féle omlett? - kérdezte Zack.
- Az - mondtam. Fizika könyvel a kezemben indultunk el a fizika terembe. Valaki hirtelen nekem jött, én pedig elestem.
- Normális vagy? - kérdeztem a földön fekve.
- Az vagyok - mondta Cody. A kezét nyújtotta, hogy felsegítsen, de nem fogadtam el.
- Mi bajod van? - kérdezte a fiú.
- Most löktél fel?!
- És tegnap mi volt a bajod?
- Tegnap hozzád se szóltam.
- „Anyád a hercegnő” - mutatott idézőjeleket, miközben a hangomat utánozta. Kikerekedett szemekkel néztem rá.
- Disznó! - mondtam, és elviharzottam. Egész nap dühös voltam. Codyra voltam dühös.
- Hímsoviniszta! - mondta Maya miután elmondtam az egész sztorit. Mi ketten maximálisan is feministák vagyunk.
- Ha szeretnél beolvasni neki, akkor hajrá - mondta Zack. Három motoros srác volt a suli előtt. Határozott léptekkel megindultam feléjük.
- Itt a hercegnő - mondta a szőkésbarna hajú srác.
- Nem vagyok hercegnő, te hímsoviniszta bunkó! - mondtam dühösen. Cody és a másik srác „húúú”-ztak egy sort. A szőkésbarna hajú, drámaian a szívéhez kapott.
- Ez fájt - mondta.
- Ne drámázz, Alex! - szólt rá Cody.
- Nyugi, tesó - mondta ezekszerint Alex.
- Miattad ledisznózott - árulkodott Cody.
- Mindketten megérdemlitek - mondtam, és elmentem.
- Holnap találkozunk - mondtam a barátaimnak, és haza mentem. Otthon Jake és Cameron hoki meccset néztek a tévében.
- Mi van, húgi? - kérdezte Jake.
- Semmi, sőt! Minden rendben! - mondtam dühösen, és becsaptam az ajtómat. Bekapcsoltam a gépemet, és max hangerőn hallgattam a zenéimet. Valaki kopogott.
- Mi van?! - kiáltottam az asztalomtól, mert lusta voltam felállni.
- Nyisd ki! - hallottam Jake hangját. Telekinézissel kinyitottam az ajtót. Hah, fejlődök.
- Mesélj mi volt a suliban - huppant le az ágyamra.
- Cody egy hímsoviniszta disznó! - mondtam karba tett kézzel.
- Ki az a Cody?
- A tipik rossz fiú, aki nem az esetem - válaszoltam a kérdésére.
- Jaa, most már értem. Mi a teljes neve?
- Pfu, asszem' Cody Benedict - mondtam némi gondolkodás után. Jake meglepve nézett rám.
- Mi van?
- Cody Benedict? Az a bizonyos Cody Benedict?
- Mi ebben a meglepő? Ez a neve, és?
- És? És?! - akadt ki a bátyám.
- Mondd már el, hogy mi van vele!
- Csupán annyi, hogy az apja Zed Benedict.
- És?
- Savant vagy te egyáltalán? - kérdezte Jake. Telekinézisell hozzávágtam egy párnát.
- Ki vele, ki az a Zed Benedict?
- Cody apja.
- És?
- A Savant Hálózat egyik legbefolyásosabb savantja, a testvéreivel együtt - világosított fel a bátyám.
- Akkor ez azt jelenti, hogy ő is savant?
- Annak kell lennie.
- Aham. Mennyire baj, ha még sose hallottam róluk?
- Minden savant legalább hallomásból ismeri a Benedict klánt.
- Neked hála mostmár én is hallottam róluk.
- Csak Zedről. Ő a hetedik testvér, szóval neki is jutott a hat bátyja képességéből egy kicsi, de a fő képessége a jövőbe látás.
- Aham. Hogy hívják a testvéreit?
- Victor, Uriel, Will, Trace, Xavier és Yves - sorolta Jake.
- Hű.
- Igen, hű - mondta Jake.
- Van olyan, hogy a szülők savantok, de az egyik gyerek nem? - kérdeztem hosszas hallgatás után.
- Általában, csak akkor, ha az egyik szülő savant. De még nem hallottam olyanról, hogy a szülők savantok a gyerek nem. Miért érdekelt?
- Semmi, csak kérdeztem.
- Rendben. Megyek meccset nézni, ha akarsz gyere - indult ki a szobámból.
- Oké - mondtam mosolyogva. Még visszanézett utána becsukta az ajtót. Ha igaz amit Jake mondott (ritkán hazudik) akkor Cody is savant. De, ha mégse? Inkább hagyom a francba, és nem mondok neki semmit erről a savant dologról.
~ Jessi! ~ hallottam Cameron hangját a fejemben.
~ Mi van? ~ kérdeztem telepatikus úton.
~ Mennyire szereted a tesóidat? ~ kérdezte Cam.
~ Semennyire! ~ válaszoltam.
~ Akkor én se szeretlek! ~ a hangján érezni lehetett, hogy most bedurcizott. Érett 16 éves.
~ Túlélem valahogy ~ válaszoltam.
- Jessi! - szólt anya. Sóhajtva mentem ki a nappaliba.
- Igen?
- Kivinnéd a szemetet? Köszönöm - mondta anya.
- Miért nem a fiúk viszik ki?
- Mert meccset néznek - forgatta unottan a szemeit anya.
- Ezzel mindent megmagyaráztál - fogtam meg a szemetes zsákot, és kivittem.
- Helló, kukás lány - köszönt valaki a hátam mögül.
- Nem akarsz békén hagyni? - kérdeztem unottan.
- Te vagy mindig ott ahol én! - mondta Cody.
- Aha, persze. Még jó, hogy itt lakom - mondtam karba tett kézzel. Csendben volt.
- Na, szia - mentem vissza a házba. Felmentem a szobámba, és befeküdtem az ágyba. Gondolkodtam. Mindenen.
~ Min agyalsz? ~ kérdezte Jake.
~ Semmin ~ válaszoltam. Néha jó telepátiával kommunikálni, csak hosszú távon erős fejfájást okoz.
~ Tuti?
~ Tuti ~ erre már nem jött válasz. Biztos elaludt.
~ Jó éjt, Jake.
~ Jó éjt, Jessi.