Inkább nem akartam tudni. Felálltam a székről, és átmentem a szobámba.
- Hova mész? - kérdezte Lola.
- Csörög a telefonom - hazudtam. Vajon mikor esik le nekik, hogy nincs telefonom? Becsuktam magam mögött az ajtót (még be is zártam), és leültem a földre. Mi bajom van? Örülnöm kéne, hogy tudják kicsoda Cody lélektársa. Miért nem örülök ennek? Valaki kopogott az ajtón.
- Ki az? - kérdeztem halkan.
- Én vagyok az, engedj be - mondta Cody.
- Nem lehet, mert nem érzem jól magam - részben igaz volt. Nem éreztem jól magam.
- Rosszul vagy?
- Igen, menj el kérlek!
- Engedj be!
- Nem! Kérlek menj el!
- Jessi, ha rosszul vagy akkor engedj be! - próbálta kinyitni az ajtót.
- Jessi! Nyisd ki!
- Nem! Egyedül akarok lenni!
- Jessica! Nyisd ki ezt a terves ajtót!
- Nem! Ha nem mész el, akkor...
- Mi lesz akkor?
- Öngyilkos leszek! - mondtam dühösen.
- Elmegyek, csak ne csinálj hülyeséget! - mondta. Ezután már nem mondott semmit. Halkan elsírtam magam. Talán nem is mondtam akkora hülyeséget? Ha öngyilkos lennék, akkor nem lenne több problémám. Az éjjeli szekrényemen volt egy üvegpohár. Hirtelen felindulásból a falhoz vágtam. Több szilánkra tört.
- Jessi! Nehogy öngyilkos legyél! - mondta Cody. Felvettem egy szilánkot a földről. Megforgattam a kezemben.
- Jessica! - rángatta az ajtót Cody. Lassan a csuklómhoz emeltem a szilánkot.
- Nyisd ki! Jessica! Nyisd ki! - rángatta tovább az ajtót Cody. A szilánk lassan a csuklómhoz ért. Egy apróbb vágást ejtettem a bőrömön. Még élek. Újra próbáltam, de most mélyebb vágást ejtettem. Néztem, ahogy a vércseppek a földre érkeznek. Valakinek sikerült betörni az ajtót.
- Ég veled - mondtam Codynak, és a karjaiba estem.
- Jessica! Ne! - mondta könnyes szemmel Cody.
- Mondd meg a családomnak, hogy szerettem őket - mondtam halkan.
- Nem halsz meg! Nem halhatsz meg!
- Mégis miért? Mi értelme van a szerencsétlen életemnek? - kérdeztem én is könnyezve.
- A lélektársadért se éri meg élni? - kérdezte Cody.
- Azt se tudom, hogy ki a lélektársam - csóváltam meg a fejem.
- De megérné élni érte?
- Van más választásom? Ha nem élek, akkor egy lelki roncs lesz a másik felem - mondtam könnyezve.
- És te azt akarod? Hogy egy lelki roncs legyen?
- Nem, de nem bírom tovább.
- Jessica, neked élned kell! Ha értem nem is magadért! 17 éves vagy, előtted az egész élet!
- Nem akarok bunkónak tűnni, de neked mi közöd van hozzám?
- Csupán annyi, hogy én vagyok a lélektársad - mondta Cody.