👉17👈
Ha jól tudom egy hete vagyok itt. Egy hete raboltak el. Gyengének érzem magam. Egy hete csak vizet kapok, és két naponta kapok két szelet kenyeret. Mintha valami börtöntöltelék lennék.
- Valaki segítsen! - mondtam halkan. Hirtelen kattant a zár. Nem bírnám mégegyszer elviselni Carlost! Nem bírnám elviselni az érintését! Undorodom magamtól! Anya biztos csalódott lenne, ha most látna. Lassan kinyílt az ajtó. Félve néztem fel.
- Nem akarom! Kérlek, ne! - mondtam félve. A férfi beljebb jött. A sötét miatt nem tudtam kivenni, hogy ki jött be. Féltem. Kezdtem pánikba esni. Mi lesz, ha megint megteszi? Megfogta a karom.
- NE! NEM AKAROM! - sikítottam. Felállított a földről, de ebben a pillanatban elvesztettem minden energiámat, és össze estem.
< 3 nappal később >
Valami puhán feküdtem. Szokatlan volt. Már megszoktam a kemény földet.
- Mikor kel fel? - hallottam Cody tompa hangját.
- Nem tudom - mondta Daniel. Lassan kinyitottam a szemeimet.
- Jessi, végre felkeltél - fogta meg a kezem Cody. Rémülten néztem rá.
- Ne nyúlj hozzám! Kérlek, ne! - mondtam félve. Cody azonnal elengedte a kezem.
- Jól vagy? - kérdezte aggódva Cody.
- Nem! Nem vagyok jól! Mocskosnak érzem magam! - mondtam, és kitört belőlem a sírás. Cody óvatosan átölelt.
- Ne! - mondtam ösztönből.
- Nyugi, Jessi - mondta lágyan Cody.
- Nem téged erőszakoltak meg többször is!
- Többször is?! - kérdezte Cody.
- Igen!
- Lolát is? - kérdezte Daniel.
- Igen, őt is - mondtam könnyezve.
- Sajnálom, ha aznap nem válunk szét, akkor most nem lennél ilyen állapotban - mondta Cody.
- Lola hol van? - kérdeztem.
- A másik szobában alszik - mondta Daniel.
- Ha aznap nem válunk szét, akkor Lola se lenne köztünk - mondtam Codynak.
- Igaz - ismerte be.
- ÁÁÁ! - sikított Lola. Daniel átrohant a másik szobába. Cody mellettem maradt. Megint megpróbálta megfogni a kezem.
- Kérlek ne - néztem rá könyörgően.
- Rendben - mondta halkan.
- Carlossal mi van? - kérdeztem félve.
- Ne aggódj, már nem tud bántani titeket - mondta Cody.
- Biztos?
- Biztos. Próbálj meg pihenni - mondta Cody.
- Oké - mondtam, és lehunytam a szemeimet.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro