- Vizet hoztam - mondta egy nő, de amikor meglátott minket, elejtette a két üveget.
- Carlos engedett el titeket? - kérdezte a nő.
- Igen! - mondtam gyanúmentesen.
- Akkor jó - mondta, és felvette a földről a két üveget.
- Parancsoljatok - adta a kezünkbe a vizet.
- Köszönjük - mondta Lola megkönnyebbülten, és bele ivott a vízbe. Követtem a példáját. Kellemesen hatott a hideg víz. A nő kiment a sötét szobából.
- Már azt hittem, hogy Carlos jött vissza - mondtam a földön ülve.
- Én is megijedtem - ismerte be Lola. Hirtelen valami füst szivárgott be az ajtón keresztül.
- Tűz van? - kérdeztem értetlenül.
- Nem. Altató gáz - mondta, majd hanyatt dőlt. Még szétnéztem, majd én is kidőltem.

<miután magamhoz tértem>

A földön feküdtem. Nagyon meleg volt a sötét szobában. Lola még nem volt magánál. Lassan felé kúsztam.
- Lola, ébredj - suttogtam. Nem reagált, de láttam, hogy lélegzik.
- Lola! - gyengéden megráztam a vállát. Lassan kinyitotta a szemét.
- Fent vagyok - mondta miközben felült.
- Szerinted mennyi idő telt el mióta kiütött minket a gáz? - kérdeztem.
- Nem tudom. Ez mindig változó. Volt már olyan is, hogy két napig nem voltam magamnál.
- Jézusom - mondtam halkan. Megint kattant a zár. Rémülten néztünk az ajtó irányába.
- Remélem jól aludtatok - mondta nyájasan Carlos.
- Meddig voltunk kiütve? - kérdeztem.
- Kerek három napig - mondta Carlos.
- Mikor akar elengedni minket? - kérdeztem.
- Majd, ha megkapom a pénzemet! - üvöltötte Carlos.
- Szóval itt rohadunk meg - összegeztem a hallottakat. Carlos felpofozott engem. Olyan erős volt, hogy a fejem oldalra bicsaklott.
- A barátaidon múlik, hogy mikor szabadulsz - mondta, mintha mi sem történt volna. Mikor rám nézett valami csillogást véltem felfedezni a tekintetében.
- Gyere szépen, most megnézzük, hogy mennyire vagy tüzes - mondta egy perverz mosoly kíséretében.
- Nem akarom! Nem! - kúsztam hátrébb.
- Nem kívánság műsor aranyom - ragadta meg a kezem, és elkezdett kihúzni az ajtón. Mikor elege lett az ellenkezésemből, egyszerűen a vállára dobott, mint egy krumplis zsákot. Hiába ütöttem a hátát, meg se kottyant neki. Benyitott egy szobába. Volt egy kis éjjeli szekrény, és egy... egy francia ágy. Ledobott az ágyra. Félve néztem fel rá, de a fénynek köszönhetően láttam az arcát.
- Te? - kérdeztem döbbenten.