Lüktetett a fejem. Elzsibbadt a hátam. A fenekem is fájt. Amikor magamhoz tértem sötét volt. Megvoltam kötözve. Oldalra fordítottam a fejemet. Ha jól vettem ki a vonásait, akkor egy lány volt.
-  Hol vagyok? - kérdeztem halkan.
- Nem tudom - felelte a lány. Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó, és egy férfi lépett be rajta.
- Á, látom magához tért az új lány - mondta a férfi.
- Nevem is van - mondtam, mire felpofozott.
- Ne feleseljél! - üvöltötte. Rezegni kezdett a telefonom. A férfi kivette a táskámból, és elolvasta az üzenetet.
- Valakiért nagyon aggódnak - nézett rám, majd felém mutatta a kijelzőt.
Cody: Hol vagy?! Két órája várunk rád!!
Hm, szóval csak két órája vagyok itt.
- Hiányol a herceged? - kérdezte gúnyosan.
- Nem a hercegem - mondtam halkan.
- Ó, akkor talán egy viszonzatlan szerelem?
- Nem. Csak egy ismerős.
- Igen? Akkor nézzük, hogy reagál arra, ha váltság díjat kérnék érted - mondta, miközben valamit írni kezdett a telefonomon.
- Ééés, küldés - mondta a férfi. Összehúzott szemmel néztem rá.
- Á, már itt is az üzenet - mutatta felém a telefonom kijelzőjét.
Cody: Jessi, ne szórakozz! Halálra aggódjunk magunkat!
- Elolvastad? Rendben - írt megint valamit. Megint rezegni kezdett. Most hívott.
- Beszélj vele - emelte a fülemhez a telefonom.
- Jessi, hol vagy?! - kérdezte idegesen Cody.
- Nem tudom.
- Jessi, nem vagy vicces!
- Cody, komolyan beszélek! Elr... - nem tudtam befejezni, mert felpofozott.
- Jessi?
- Segíts! - kértem sírva.
- Hol vagy??
- Nem tudom, sötét van!
- Mondd, hogy adjanak kétmillió eurót, és elengedlek - mondta a férfi.
- Kétmillió eurót kérnek, és elengednek - mondtam.
- Mennyit?!
- Jól hallottad.
- Egymilliót is alig szedünk össze, nemhogy kettőt! Bocs, hármat! - számolt utána, mert Lolát is ki kell „váltani”, valahogy.
- Akkor ajánlom, hogy találjatok ki valamit, különben a barátnőtök alulról szagolja az ibolyát - mondta a férfi Codynak. A választ már nem hallottam.
- Ez nálam lesz - utalt a telefonomra, és kiment.
- Ez ki volt? - kérdeztem a lánytól.
- Carlos Gómez - mondta a lány. Beállt a néma csend, amit a lány tört meg először.
- Téged, hogy hívnak? - kérdezte a lány.
- Jessica, téged?
- Lola - mondta lehajtott fejjel.
- Lola García? - kérdeztem.
- Igen, de honnan tudod?
- Ismerem a lélektársadat - mondtam halvány mosollyal az arcomon.
- Tényleg? Hol van most?
- Itt van Barcelonában, és téged keres. Azaz mostmár minket - javítottam ki magam.
- Honnan tudsz a lélektársakról? - kérdezte egy idő után.
- Én is savant vagyok.
- Mi a képességed?
- Telekinézis, és 200 év után én vagyok az egyetlen plusz képességgel rendelkező savant.
- Wow! Mi a plusz képességed?
- Ha egy tárgyal érintkezek, és koncentrálok, akkor megtudom mondani, hogy mit élt át, és mit érez.
- Jól hangzik.
- Igen, csak ennek vannak árny oldalai is.
- Mi az?
- Valaki mindig megpróbál bejutni a fejembe, és általában sikerül is, ezért erősen fáj a fejem, vagy elájulok - mondtam.
- Aucs!
- Igen, aucs - értettem egyet. Megint kinyílt az ajtó.
- Édes Lolám - kezdte a férfi.
- Nenene! - kezdte a lány.
- Ez nem kívánság műsor - mondta a férfi, és eloldozta Lolát.
- Nem akarom! - kezdett pánikba esni.
- Azt csinálod, amit mondok! - mondta, aztán felpofozta. Lola könnyezve követte a férfit. Én pedig egyedül maradtam.