- Segítsetek! Kérlek! - ért oda hozzánk a lány.
- Mi a baj? - kérdezte Cody.
- Két fiú... - kezdte a szőke hajú lány, de ekkor két magas srác jött hozzánk.
- Hol van? - kérdezte a fekete hajú srác.
- Ki? - kérdezte Daniel.
- A lány - mondta a barna hajú.
- A testvérünkre gondol? - improvizáltam.
- A testvéreid? - kérdezte a fekete hajú a lánytól.
- Igen - mondta a lány. A két fiú végig nézett rajtunk.
- Ne hagyjátok el, és tanítsátok meg a tisztességre - mondta a barna hajú, és elmentek.
- Huh, ne haragudjatok! - mondta a lány.
- Semmi baj, de mit akarnak tőled? - kérdeztem.
- Azt hiszik, hogy loptam, de ez nem igaz! - mondta a lány.
- Hogy hívnak? - kérdezte Cody.
- Sofia García - mondta a lány, bocsánat Sofia.
- Nem rokonod véletlenül Lola García? - kérdezte Daniel.
- De, ő a nővérem - mondta Sofia.
- Nem tudod, hogy hol találjuk? - kérdeztem.
- Miért keresitek? - kérdezte gyanakodva. Bizalmasan a füléhez hajoltam.
- Megtaláltuk a lélektársát - suttogtam.
- Tényleg? Ez szuper! - lelkendezett.
- Elmondod, hogy hol találjuk? - kérdezte Daniel.
- Persze, kövessetek - intett, és elindult. Mi pedig követtük őt.
- Itt volnánk - állt meg egy lakás ajtó előtt. Sofia bekopogott az ajtón. Semmi.
- Lola, én vagyok az! - mondta Sofia miközben kopogott. Megint semmi. Elővette a telefonját, hogy felhívja a testvérét.
- Lola, nyisd ki az ajtót! - kezdte köszönés nélkül. Valaki beleszólt a telefonba, és Sofia döbbenten nézett maga elé. Eltette a telefonját a zsebébe.
- Mi az? - kérdezte Daniel.
- El... elrabolták - mondta Sofia.
- Mi?! - akadt ki Daniel.
- Váltság díjat kérnek tőlünk, különben... - itt elcsuklott a hangja. Nem kellett végig mondania, hogy különben mi lesz. Tudtuk anélkül is, hogy megölnék.
- Mennyit kérnek? - kérdeztem.
- Egymillió eurót - mondta könnyezve Sofia.
- Honnan szedünk ennyi pénzt? - kérdezte Cody.
- Ha elmennénk dolgozni, még az is kevés lenne - mondtam.
- Nem mondták el, hogy hol van? - kérdezte Daniel összetörten.
- Hülyék lettek volna elmondani, mert számítanak rá, hogy kiszabadítanánk - mondtam a halántékomat masszírozva. Kicsit lüktetett a fejem.
- Jól vagy? - kérdezte Cody.
- Igen, nincs semmi baj - mondtam csukott szemmel. Éreztem, hogy valaki megint beakar férkőzni a fejembe. Próbáltam felhúzni a mentális falamat, de késő volt. Bejutott. Hirtelen forogni kezdett velem a világ.
- Jessi, jól vagy? - hallottam tompán Cody hangját.
- Nem - mondtam, és össze estem.