Hosszú órák óta várok a szobámban. Zed épp apát beszéli rá a „küldetésemre”. Türelmetlenül járkálok fel s alá a szobámban. Apa nyitott be a szobámba. Érdeklődve néztem rá.
- Csomagolj. Holnap mész spanyolországba - mondta apa. Boldogan ugrottam a nyakába, de utána szomorúan néztem rá.
- Nem baj? Szerinted helyes, ha ebben a nehéz időszakban elmegyek?
- Jessi, szükséged van a környezet változásra.
- És a fiúk? És te?
- Ne aggódj. Mi is elmegyünk, csak nem spanyolországba. Elmegyünk egy régi barátomhoz - mondta apa.
- Értem.
- Csomagolj össze - adott egy puszit a fejem búbjára, és kiment a szobámból. Elővettem a fekete bőröndömet, és belepakoltam néhány ruhámat. Nem tudtam, hogy pontosan mennyi időre megyek, ezért telepakoltam a bőröndömet. Ruhák, cipők, és a töltőm. Elkészítettem az ajtóhoz a bőröndömet, és elmentem fürdeni. Felkötöttem a hajamat, és elmerültem a habokban. Nyugtató fürdőnek indult, de görcsös fürdő lett belőle. Szétgörcsöltem magam. Helyes, hogy elmegyek? Helyes, hogy itt hagyom a családom, akár rövid időre is? A gondolataimból az ajtón valkó dörömbölés rántott ki.
- JESSICA, SIESS! - hallottam Cameron hangját az ajtón túl.
- OKÉ, MEGYEK MÁR! - üvöltöttem ki. Kiszálltam a kádból, és egy törölközőt tekertem magam köré. Átrohantam a fürdőből a szobámba. Felvettem a pizsimet, ami egy fekete pólóból, és egy szürke rövid nadrágból állt. Befeküdtem az ágyba, és azon nyomban elnyelt az álomvilág.

<másnap>

Reggel felöltöztem utána fogtam a bőröndömet, és kimentem a nappaliba. Zed már várt.
- Mehetünk?
- Igen - mondtam szomorúan. Még elköszöntem a családomtól, és beszálltam hátra. Daniel elől ült, míg Cody hátul a bal oldalon. Én beültem a jobb oldalra.
- Jó reggelt, Jessi - fordult hátra Daniel.
- Nektek is - mondtam. Zed beszállt a volán mögé, és elvitt minket a reptérre.
- Megvan minden iratotok? Útlevél? Személyi? - kérdezte Zed a reptéren állva.
- Igen - mondtuk. Feltettük a csomagjainkat a futószalagra. Miután becsekkoltunk, beszálltunk a gépbe. Az ablakon bámultam ki. Néztem a felhőket, az óceánt.
- Kérjük kedves utasainkat, hogy csatolják be a biztonsági öveket, mert hamarosan megkezdjük a landolást - a stewardess hangjára keltem. Becsatoltam az övemet, és kinéztem az ablakon. A repülő biztonságosan landolt a reptéren. A fiúkkal elmentünk a csomagjainkért utána elmentünk az egyik hotelba. Daniel és Cody szobája az enyém mellett volt (természetesen külön szobát kaptunk). Kinéztem az ablakon. Gyönyörű hely Barcelona. Valaki kopogott.
- Jessi, gyere velünk - mondta Daniel.
- Oké - mondtam. Bezártam az ajtót, és elindultunk.
- Mit tudunk a lányról? - kérdeztem séta közben.
- Lola Garcíanak hívják - mondta Daniel.
- Aham. Crystal nem mondta, hogy hol lakik?
- Csak annyit mondott, hogy a La Barceloneta egyik lakásában él. Egyedül - mondta Cody.
- Abból pedig sok van - mondta Daniel.
- Hát igen - értettem egyet. Egy szőke hajú lány rohant felénk.