Halkan lépkedek a nappali szőnyegén, majd a konyhában megpillantva Taehyung-ot mögé lépek. Karjaimmal át ölelem őt, kezeimet össze kulcsolom mellkasán, arcomat pedig vállába fúrom, pont mint régen amikor depis voltam, vagy éppen rosszat csináltam. Taehyung-nak hamar leesik a tantusz, hiszen ismer már, így egy sóhaj keretében óvatosan rákérdez;

-Akarsz róla beszélni?-Megrázom a fejem, majd elszakadok tőle és a hűtőhöz lépek, majd felhörpintem a kedvenc ivó joghurtom.

-Chim..ahm..kérdezhetek valamit?-Hangja bizonytalanul cseng és hallani lehet, hogy cseppet sem magabiztos. Kissé meg is ijedek miatta, majd felé fordulok.

-Bármit.-Vágtam rá, szinte azonnal. Le ültem vele szemben az asztalhoz, majd vártam, hogy bele kezdjen, de megszólalni sem bírt.-Szóval?

-Én, csak...Honnan tudod, hogy valaki iránt többet érzel mint barátság? Úgy értem...-Akadt el, majd megrázta a fejét és készült felállni.-Áh, mindegy, hülyeség!-Sietve állt fel az asztaltól, de gyorsan a keze után kaptam.

-Várj, várj! Te most kiről beszéltél? Talán Yoongi-ról?-Néztem rá komolyan. Mivel nem válaszolt, csak a kezére simítottam.-Figyelj, mondd el neki! Nincs veszíteni valód. Vagy csókold meg!-Mondom, miközben még bólogatok is mellé.-Akkor legalább tudni fogod, hogy ez tényleg az-e aminek gondolod. Ha meg nem, még akkor is elnézést kérhetsz. De mindenképp fontos, hogy légy őszinte. És ne csak vele, önmagaddal is!-Nézek bele szemébe, amiben egy kis félem bújik meg és meglepettség.

-Mióta vagy te ilyen rohadtul okos?-Kéredzi meglepve, mire csak fel nevetek.

-Csak..Ezeket én is át érzem, tesó.-Sóhajtok egy nagyot. Tae végül csak halványan bólintott egyet, majd ahogyan azt mindennap teszi elindul itthonról dolgozni.

Megint egyedül vagyok itthon, majd nagy nehezen ráveszem magam, hogy végre felöltözzek és elinduljak a tánc terembe. Ismét gyalog teszem meg azt a "rövid" kis távot, és mire oda érek teljesen átfagyok, de cseppet sem bánom. Furcsa mód senki sincsen a tánc teremben, Jungkook-on kívül. Értetlenül nézek körbe és egy sóhaj kíséretében teszem le a cuccomat.

-Többiek?-Néztem a fekete hajú fiúra, aki rám emelte gyönyörű sötét szemeit.

-Kai ma nem ér rá és nem kell be jönni. Nem kaptál SMS-t?-Néz rám értetlenül, mire elő veszem a készüléket, és az üzenetek között kezdek bogarászni. Valóban érkezett egy SMS-em, de nem vettem észre.

-Akkor most teljesen feleslegesen jöttem be?-Feküdtem le a parkettára, mire Jungkook felém kezdett tipegni és végül meg állt felettem.

-Nos, én ettől függetlenül táncolni fogok, szóval ha van kedved..-Nyújtotta felém a kezét, mire ránéztem, majd egy apró mosoly kíséretében az övébe csúsztattam a pici praclimat. Felrántott a földről, és szorosan hozzám préselődött, mire zavartan néztem fel rá. Mi van veled Jimin? Máskor egy szempillantás alatt fel szedek valakit a magabiztosságomnak köszönhetően, most meg zavarba jövök valakinek a közelsége végett? Egyáltalán miért vagyok zavarban?-Öhm..Akkor talán, kezdjük is el.-Lépett zavartan arrébb, majd elengedte a kezem és a hangszóró mellé lépett. Elindított rajta egy angol számot, majd rám nézett és a kezem fogva húzott a terem közepére.-Erre van egy táncom, amit egyedül csináltam. Utánzol?-Nézett rám egyik szemöldökét fel húzva.

-Persze.-Bólintottam zavartan, majd hagytam, hogy neki kezdjen a táncnak. Ámulattal figyeltem ahogyan gyengéden, de mégis oly határozottan lépked, vagy éppen szökken tánc közben. Iszonyúan finom mozdulatai vannak, kecsesen mozog és annyira bele éli magát, mintha egy versenyen lenne, és rajta múlna az iskola nyereménye. Jobban mozog mint bárki más akit egész eddigi életemben láttam. Egyszerűen hihetetlenül gyönyörű..

-Na? Menni fog?-Jungkook lihegve néz rám, én pedig megrázom a fejem és lassan bólintok egyet.

-I-igen. Menni fog.-Mellé álltam, és meg vártam míg ismét elkezdődik a zene, majd elkezdtem úgy mozogni, ahogyan ő is. Hozzá képest én nem mozogtam olyan jól, sőt, viszont boldog voltam, hogy vele táncoltam. Valamiért fel töltött energiával és úgy örültem a fejemnek, mintha egy gyermek lennék aki meg kapta a kedvenc játékát.

-Hé, ügyes vagy!-Mosolygott rám nehézkesen, miután lejárt a zene. Szaporán vette a levegőt, de még közel sem tűnt fáradtnak.-Nem is tudtam, hogy ilyen gyorsan tanulsz.

-Pedig régebben sem volt vele problémám.-Rántottam meg a vállamat, mire el gondolkodott.

-Igazad van, de azért közel sem voltál ilyen gyors.-Lépett a táskája mellé, majd elő vette az üvegét és inni kezdett. Ádámcsutkája sebesen járt le-fel, nekem pedig életemben először fordult meg a fejemben, hogy szívesen nyomnék rá pár csókot. Tiszta őrült vagyok.

-Igen, nos..Volt időm fejlődni amíg távol voltál.-Szólaltam végül meg. Talán nem így kellett volna ezt közölni vele, hiszen hirtelen állt meg a mozgásban, majd percekig csak csendben állt.

-Sajnálom.-Nézett végül rám, és közelebb lépett hozzám, mire fel néztem szinte már fekete szemeibe.-Nagyon sajnálom, hogy itt hagytalak, én csak...-Dadogott, de egyszerűen nem tudott rám nézni. Nagyon zavarban volt ami meg mosolyogtatott, így pici praclijaim arcára helyeztem.

-Jungkook, semmi baj. Cserébe most úgy táncolsz mintha egy Isten lennél.-Nevettem el magam halványan, ő pedig mosolyogni kezdett.-Örülök, hogy sikerült ott tanulnod. Csak az esett rosszul, hogy nem kerestél.-Rántottam meg a vállam, majd lassan elvettem a kezeim.

-Sajnálom.-Suttogta, majd felkapta a táskáját és ki viharzott a teremből. Értetlenül néztem utána, majd észbe kapva utána siettem, persze a cuccaimat nem hagytam itt.

-Jungkook, várj!-Kiabáltam utána, mire hirtelen megállt és meg is fordult.-Neh..Jaj, várj!-Tettem kezemet az oldalamra, ugyanis beszúrt az oldalam, hiszen elég messzire jutott az alatt az idő alatt amíg össze pakoltam és utána siettem..-Nem haragszom.-Egyenesedtem ki végül, majd a szemébe néztem.-Cseppet sem. Csak ne hagyj itt megint.-Néztem rá kissé megtörten, és majdnem be is könnyeztem, de igyekeztem magam türtőztetni. Most nem annak van itt az ideje.

Jungkook közelebb lépett, majd szorosan magához húzott és erős karjai közé zárt. Mellkasába fúrtam a fejem és beszippantottam férfias illatát, közben teljesen ellazultam ölelésében. Nem is tudom mennyi ideig állhattunk a hidegben, ölelkezve, de végül én váltam el tőle.

-Szét nézünk a városban?-Mosolyogtam rá, mire ő is elmosolyodott és bólogatni kezdett. Csak úgy mint tegnap;Össze kulcsolta kezeinket és egy random irányba kezdett húzni.-Mesélj egy kicsit magadról!-Kértem.-Milyen volt ez a pár év?

-Ahm, nem tudom mit mesélhetnék.-Nevetett zavartan.-Mint tudod táncot tanultam. Volt egy versenyem amin második lettem, és egy amin harmadik. Volt egy barátnőm Misha, de vele nem igazán működött a dolog, talán két évig voltunk együtt.-Gondolkodott, de végül meg rántotta a vállát, hogy jelezze;Nem is igazán fontos már.-Most egyedül élek.

-Értem.-Bólogattam.

-És te? Veled mi van?-Nézett rám.

-Én Taehyung-al élek egyenlőre. Igazából semmi érdekes nincs az életemben. Még tanulok táncot, viszont ez lesz az utolsó évem. Emelett pedig egy étteremben dolgozok egyenlőre és meglepően sokat keresek, ugyanis majdnem az egyik legjobb étterem.-Meséltem el neki.

-És gondoltál már arra, hogy külön költözöl?

-Egyenlőre még nem, de majd idővel.-Rántottam meg a vállamat.

-Értem. Ó, nézd! Forralt bor.-Villantotta meg nyuszi mosolyát, mire teljesen elolvadtam és a szívem is félre vert jó párat.-Kérsz?-Nézett rám már az árusnál, mire csak bólintottam egyet. Ki fizette a forralt borokat, majd egyiket a kezembe nyomta, másikat meg fogta és tovább sétált velem.

-Holnap lesz tánc szerinted?-Néztem rá.

-Biztosan.-Rántotta meg a vállát, majd megállt, ugyanis már a házunk előtt álltunk.-Holnap találkozunk.-Mosolyodott el, majd minden előjel nélkül ajkait homlokomra tapasztotta és egy mosoly kíséretében el is indult hazafelé. Én pedig ekkor döntöttem el;Az enyém lesz.