A fejezet előtt szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy ha esetleg találtok benne furcsa/értelmetlen mondatokat, vagy helyesírási hibát, akkor nyugodtan jelezzétek felém, mivel a wattpad random kicserélgeti a szavakat egy-két helyen, sőt a címet is megváltoztatta, amit már javítottam!

Köszönöm szépen! Jó olvasást! <3

2025.02.09; UPDATE: Elvileg már javítottam őket, de nem bízok a wattpadban, szóval nyugodtan jelezzétek, ha maradt még benne. Köszönöm! <3

*****

Végül nem hívtam fel Ruby-t. Miután elolvastam Mary nagymama két mondatos üzenetét minden szertefoszlott, amit eddig terveztem. Ki akartam írtani a toxikus embereket a listámról, de nemhogy csökkentettem inkább kettővel növeltem.

Engedtem, hogy áttörjenek az ingatag várfalon, ami a szívemet védte, amiről eddig azt hittem, sok lakat és fém öleli körbe. De mekkorát tévedtem! A katonák erősebbnek bizonyultak, mint a védelmem, és ez lett a vége: vörösbort iszok, mert inkább az folyjék a pohárba, mintsem a könnyem az arcomon.

Elbuktam, legyőztek, és inkább az alkoholt választottam, mintsem a felépülést.

De majd holnap... – gondolom magamban. Holnap minden jobb lesz, mikor a fájdalomtól szétszakad a fejem.

A kínnal tisztán tudok gondolkodni, mert az hozza még a valóság tükrét. A tükröt, amiben meglátom az összetört önmagam, ami miatt ismét a tökéletes lányt akarok formálni.

Vajon hányadik próbálkozás után fogok sikerrel járni?

Mikor temetem magam a föld alá?

Mikor leszek ismét normális?

Mégis mi kell ahhoz, hogy ne legyek elcseszett?

A boros pohár talpát az asztalhoz koccintom, miután egy húzásra kiiszom. Emily-nek jelzem, hogy töltősön még egy pohárral, aki kikerekedett szemekkel nézte végig, ahogy megittam az édes italt. A finom, lágy bor, könnyen csúszik, ami nem hagyott maga után gyomorégést. Lágy textúrája, mint a selyem, a legjobb dolog, mivel ettől csak boldogabb leszek, nem émelygek. Habár egy hétszáz dolláros italtól elvárom, hogy ne legyek rosszul.

Nyögve Emily felé hajolok, és kikapom a kezéből az üveget, mikor látom, hogy nem folyik az belőle semmi. Én is megpróbálkozok tölteni magamnak, de csak pár csepp vörös nedű csöppen a pohárba. Csöpp-csöpp-csöpp.

– Elfogyott – szomorodok el, aztán nevetve az asztalra hajtom a fejem.

Szőke hajam csiklandozza az arcom és a nyakam, amire még jobban nevetek, mint egy őrült. Talán az is vagyok; egy őrült a szánalmasan nevetséges életével. Hirtelen felkapom a fejem, ami miatt szédelgek egy kicsit, de hamar elmúlik. A tincseket hátradobom az arcomból, mint egy topmodell. Annyira elhiszem magamról, hogy ilyen jól nézek ki, miközben ez egy óriási hazugság.

Emily az asztalnál fogva feltápászkodik, hogy hozzon még egy üveggel. Kivételesen nem foglalkozok vele, hogy az ujjlenyomatát ott hagyja a fekete dohányzóasztalon, mert jó barátnőhöz híven tölti nekem alkoholt.

Amióta megkaptam azt az üzenetet, mellettem volt, szinte még vécére se akart egyedül elengedni. Nem hagyta, hogy sokat töltsek egyedül a gondolataimmal, miután elmeséltem neki a nagyanyámmal lévő igen borzalmas kapcsolatot, amin az a csúnya bírósági ügy se javított.

Mert a drágalátos Mary nagyi a szentlelket akart játszani, mikor Bridget és Lorenzo meghalt. Azt hitte, mindent helyre tud hozni azzal, hogy hirtelen magához vesz. Azt hitte, egy törött pohár vagyok, amit celluxszal összeragasztva még használható. Az elhasznált ragasztószalaggal már nem lehet semmit helyre hozni. Ezt az üveget már nem lehet összeragasztani, mert porrá formálódott, aztán a széllel szállt.

A temetés után... Vagyis nem volt semmiféle temetés, mert a megmaradt testdarabkák is odavesztek az óceánba. Felrobbantak, mint egy tűzijáték, ami az égben tündökölt, ami azért halt meg, hogy az emberek örvendezzenek. Ebben nincs semmi öröm, nevetek fel kínomban, és a számhoz emelem a borospoharat, ami... Ami már rég kifogyott!

Emily felé fordulok, aki az italos polc előtt áll. A méregdrága alkoholos üvegek csillogóan tündökölnek, mint egy kiállítási darab. Végül is azok... Takarítás közben feltétlenül ügyelek, hogy még véletlenül se koccanjanak össze, mert akkor jaj nekem. Habár amilyen szerencsétlen vagyok egyszer biztosan leverek egyet a buta remegő kezem miatt.

Vajon ha kiszedem az idegeket onnét, akkor többet nem fog remegni?

– Ti meg mit csináltok?! – Ben túlkiáltja a zenét, aminek a hangerejét lejjebb veszi, aztán Emily-hez siet. – Ti meg akartok halni?! Gyorsan tedd vissza, de a pontos helyére!

Elmosolyodok. Botladozva, de felállok a földről. Majd később visszamegyek simogatni a szőnyeget, aki nagyon szomorú, mivel nem porszívóztam fel ma délután.

– Benny baba! – kiáltom neki.

Ben hirtelen fordul hátra, a polcról majdnem leveri az egyik rohadt drága bort, amiért Oliver biztosan kinyírna minket. Viszont szerencsére nem törte össze, mert akkor irgum-burgum lenne Bennek. Az arcom majdnem begörcsölt, mivel a mosoly nem konyul le. Úgy érzem, ha egyre többet iszok a vörös folyadékból, annál boldogabb leszek. Ideje felbontani még egy üveggel!

Oda akarok szaladni Benhez, hogy megölelgessem, viszont félrelépek, és a kanapéra zuhanok. Harsány nevetés elkeveredik a hangszóróból jövő zenével, de én addig nem tudok nevetni, míg meg nem bizonyosodok, hogy nem tört ki a cipőm sarka. Mivel ezt a világosrózsaszín Mach and Mach cipőt már nem lehet kapni, és ha kitörném a sarkát, akkor Oliver egész borgyűjteménye se lenne elég, hogy újra nevetni tudjak.

Fel se ülök, azonnal felemelem a lábam, hogy megnézzem a cipőmet, a csillogós szoknyám teljesen felcsúszik, de a cipőm fontosabb. A levegőt kifújom, minden rendben van, nem ment tönkre.

– Jézusom, Aliyah! – kiáltja Ben, amire nevetve leengedem a lábacskáimat, amik nagyon dögösen csillognak a harisnyám miatt. Úgy csillogok, mint egy diszkógomb, ami körül mindenki jól érzi magát. Többet kellene innom, hiszen az alkoholtól boldog vagyok.

– Oh, jaj! – ülök fel. A hajamat visszaigazítom a vállam mögé. – Bajban vagyunk, ha a nevemen szólítasz – kuncogok fel Emily-vel együtt, aki ügyesen elcseni a Ben mögött lévő polcról az italt.

Ben, aki eddig eltakarta a szemét, lassan kikukucskál mögüle. Mikor megbizonyosodik róla, hogy nem látszik már ki a fenekem, akkor végleg leereszti a kezét. Rövid, barna hajába idegesen beletúr, mintha tényleg valami világ rengető dolog történt volna, pedig nem. Marha jól érzem magam a sok rossz mellett, amiket kizárok az elmémből. Ma jól akarom érezni magam, szóval majd holnap gondolkozok el azon, hogy Ben látta a fehérneműmet.

– Naaa – kapom ki Emily kezéből a bort, aki időközben visszasettenkedett hozzám. – Ne legyél már ennyire zavarba! Vagy még nem láttál meztelen női testet?

– Dehogynem! – dobja vissza a kezét az oldalához. – És férfiét is.

– És egyszerre a kettőt? – kérdezi meg Emily, hangjába mintha némi incselkedést vélnék felfedezni, viszont a dugóhúzó keresése jobban foglalkoztat, minthogy a legjobb barátnőm flörtöl a legjobb barátommal.

– Kettőt, hármat, négyet. – A fejemet felkapom a fiú válaszára, aki immár elmosolyodva néz felénk. – Oh, jaj! – kap a szívéhez. – Megrontottam az ártatlan lelketeket?

A húzót megtalálom a kupiban, amit majd el ne felejtsek elpakolni mielőtt elmegyünk a Deviantba.

– Szerintem Emily nem akar hallani a pajzán történeteidről – sóhajtok, és kibontom az üveget.

– Pedig némelyik igazán tanulságosak – állítja Ben magabiztosan, aki közelebb lépked hozzánk, aztán leül elénk.

Csak ne most kezdje el, mormolom magamban, mert Ben tanulságos sztorijai inkább egy túlfűtött paprikás történet, mintsem oktató jellegű. Bár váltig állítja, hogy igencsak sok mindent eltanulhatnék tőle, ha egyszer meghallgatnám, de ahhoz még az alkohol se lenne elég, hogy Bentől tanuljam meg, hogyan elégítsek ki férfit, például C-... Bárkit, akinek C betűvel kezdődik a neve. Vagy M-mel, F-fel, esetleg B-vel.

Meg se várom, hogy kitöltsek magamnak egy újabb pohárral nagyot húzok az üvegből. Nem tudom, hogy magamba vagy tényleg felsóhajtok, miután megérzem a nyelvemen a bor mámorító ízét. Az ízlelőbimbóim felrobbannak, ahogy az elsőként száraz, kesernyés íz átmegy, bizsergető édes utóízbe. Ez valami isteni finom!

Az asztalra rakás helyett a poharamba öntök. Ben krágok egyet, akire kérdőn felpillantok. A kezem és az arcom között járatja a tekintetét, ezért én is azt teszem. A fejem szédül egy kicsit, de gyorsan észbe kapok, mikor már túltöltöm az illemszabály szerinti mennyiséget.

– Hoppá! – hagyom abba. – Ti is kértek? – mutogatok az üveg szájával a barátim közt.

Bennel ellentétbe, aki még mindig gyanúsan méreget, Emily egyből odanyújtja a poharát nekem. A varázslatos nedű ugyanolyan színű, mint Emily ruhája, amit én adtam kölcsön. Egyszer véletlenül egy számmal nagyobbat rendeltem, így rá tökéletesen passzolt, főként a hullámos hajával, amit most az egyszer engedett, hogy begöndörítsek. Egyenes hajjal is észvesztően szokott kinézni, viszont hullámos hajjal minden szemet magára fog vonni, ami miatt próbálok nem féltékeny lenni, de ez az aprócska érzés nem tud nyugton hagyni.

Engem nem szokott zavarni, ha nem én vagyok a középpontba, sőt szeretem is, viszont ma este én akarok lenni a buliközepe, akire úgy fognak visszaemlékezni, hogy ez az a lány, aki miatt jól éreztem magam. És ezzel a hercegnős színnel csak egy kislány leszek, aki még semmit se tud. Aki még tapasztalatlan és mindenkiben a jót látja, de ez nem így van. Az élet sok mindent az utamba sodort, amit nem lett volna szabad. Túl hamar véget ért az ártatlan gyerek- és tinédzserkorom, aminek nem szabadott volna megtörténnie.

Még bőszen élnem kellett volna, ahogy manapság teszik a velem egykorúak, ahogy Emily is. Nem a számlákkal és a háztartással kellene foglalkoznom, hanem élnem az életemet. Olyannak kellene lennem, mint Emily, aki ma este simán hazamenne valakivel, mert ő képes meglépni ezt a lépcsőfokot, míg én még mindig lent toporgok, és meghátrálok, ha valami jó történik.

Ebből elég, döntöm el, aztán iszok, pontosabban fél pohárnyit. Ebből még nagy gond lesz, főként, hogy már nem tudok szédülés nélkül hirtelen megmozdulni, viszont tartom magam. Mert ma este dögös leszek és össze fogok jönni egy pasival!

*****

Amikor hirtelen felálltam, és otthagytam a barátaimat, azzal a mondattal, hogy „– Cuki vagyok, átöltözök." még nem is tudták az őrült elméletemet, hogy ma este pasikra fogok vadászni. Ám amikor elmondtam a tervemet, Emily azonnal visszakérdezett, hogy puskával vagy átvitt értelembe; Ben pedig a szekrényembe ment egy másik ruháért, és egy feketével tért vissza egy strasszkövekkel kirakott Jimmy Choo cipővel, hogy passzoljon a ruhához.

Egy biztos, férfi létére ért a divathoz, bár állítása szerint férfi szemmel választott, hogy felszedhető legyek. Köszönettül cuppanós puszit adtam neki, mert jó barátként támogatta a tervemet.

Azután minden esemény összefolyt. Az egyik pillanatban még Ben tölti nekem egy kupicáspohár valamit, amitől majdnem elhánytam magam, aztán már a szobájába nevetgélek valamin Emily-vel, miközben a színes LED fényével szórakozva vakuk villannak.

Az se tudom, hogyan vagy mikor indultunk el otthon, de immáron Ben a derekamat átkarolva vezet a tömeg felé. Az egyik mélyedésbe belelépek, és ha Ben nem fogna, akkor szépen elestem volna. A végén azt hiszik rólam, hogy részeg vagyok, pedig ez nem így van, csak egy picit becsiccsentett. Viszont a barátaim miatt nem tehetem meg, hogy hazamegyek, mert ők velem akarnak bulizni, ezért nem okozhatok nekik csalódást. Bután mosolyogva és mindenen nevetgélve kell kibírnom az estét, hogy azt lássák, nagyon boldog vagyok. Nem mint, aki mindjárt elsírja magát; a bánatommal nem ronthatom el az estét.

– Akkor se vagytok normálisak – mondja Ben, mikor odaértünk a Deviant elé. A biztonságiőrrel lepacsiz, aki egy biccentés után beenged minket. Mintha valamilyen megasztárok lennénk, aki simán bemehet egy elit szórakozóhelyre, viszont csak a klub az enyém, vagyis egy része. – És még a srácokat is kínoznátok vele, ha megcsókolnátok. Vagy ha mást csinálnátok vele... – Összerezzenve elborzad.

Kérdőn Emily felé nézek, hogy miről is van szó, mert teljesen elvesztettem a fonalat, viszont a lány nevetgélve elrakja a csípős szájfényt, amit szerintem tőlem nyúlt le, mert asszem nekem már nem fért a táskámban.

– Legalább felpaprikázzuk a dolgokat – nevet fel gonoszan, ami következtében belőlem is kirobban a kacagás.

Valami rémlik, hogy Ben kipróbálta otthon, sőt szerintem meg is nyalhatta, mert aztán gyorsan megitta a poharában lévő valamit. A fiú fejét megragadom és lehúzom magamhoz, aki azonnal hátrálni kezd.

– Te meg mit csinálsz?

A szája nemhogy nincs felduzzadva, de még csak nem is fényes, vagyis biztosan lemosta, pedig kár érte. Olyan szexi ajkakat tud csinálni.

– Lemostad – engedem el a fejét.

– Még szép! Marhára csípett, de bezzeg ti jót röhögtetek rajta. – Ismét elmosolyodok, mert könnyfakasztóan vicces látvány lehetett. – Inkább figyelmeztetem a két hülyét, mielőtt őket is megkínoznátok. – A derekamat elengedi, aztán a telefonját keresgéli a zsebében. – Basszus, elvesztettem a telóm!

– Haha, így jártál! De legalább nem rontod el a szórakozásomat, Benny baba.

– Na álljunk már meg egy pillanatra! – dermed le Ben a bulirész bejárata előtt. – Te le akarsz feküdni vele?! Coltennel?

Talán igen, talán nem.

Képtelen vagyok dönteni, így Emily felé fordulok, akik végig mellettem áll, miután Ben elengedett.

– Akarok huncutkodni veled? Vagyis... – nevetgélek a nyelvbotláson. – Amit ő mondott – mutatok Ben fele. – Vele?

Mi van? Most én komolyan azt mondtam, hogy-...

– Aha, én vele is akarok huncutkodni – szakítja félbe a gondolataimat, és átnéz a vállam felett azzal a tipikus kacér Emily tekintetével, aztán nevetve átölel, amit kicsit összezavarodva viszonzok.

Ben felvonja a szemöldökét, ahogy Emily-vel ketten, karöltve igyekszünk megtámaszkodni egymás segítségével, de biztosan nevetséges látványt nyújthatunk. A fiú a fejét rázza, aztán a sötétbarna hajába széles mosollyal beletúr.

– Velem mindenki akar huncutkodni – kacsint ránk. – De most Coltenről beszélek, butus.

– Nem tudom – vonok vállat, és egy hirtelen ötletből vezérelve előveszem a telefonomat a táskámból. – Megkérdezem tőle, hogy huncutkodhatok-e vele.

Ben elsőként nem szól semmit se, aztán mintha most józanodott volna ki felénk siet, hogy megakadályozzon az őrült ötletemben, viszont Emily blokkolja a támadását. Ilyen egy legjobb barát, aki támogat és megvéd a hülyeségeimtől.

Béna módon nem érzékeli be a telefonom az ujjlenyomatomat, a kódomat állandóan félre ütöm. Ben valahogy kiveszi a telót a kezemből, ami azonnal feloldóik. Győzelemtől telve felkiált, aztán váratlanul visszaadja.

– Tudtam, hogy egy kicseszett varázsló vagyok, és anya eldugta a roxforti levelemet!

Emily annyira röhög, hogy majdnem megbotlik, de Ben elkapja a karját, mielőtt ez bekövetkezne. Ő a mi őrangyalunk, aki olykor ördögként ront meg minket.

Az egyik üzenetküldő felületet megnyitom, amit elsőként látok, és gépelni kezdek.

Én
Huncutkodhatok veled?

A válaszra nem kell sokat várni, hamar érkezik.

Hülye #2
Mi a fasz, Ben?!
Mit szívtál?
Várj...
Ugye nem???

Értelenkedve nézem a sötétkék tokú telefont, és aztán rájövök, hogy megtaláltam Ben telefonját. A számat összepréselve kirobban belőlem a hangos nevetés. Hát ennél jobban nem is alakulhat már az este.

Én
Aliyah vagyok
Tudtad, hogy Ben varázsló?
Csak az anyja eldugta előle a roxforti levelét.
A szemét!

Pedig nagyon jó varázsló lett volna belőle.

Szerinted is?

A három pötty csak pattog, mint az labda, aztán eltűnik, mert biztos elgurult. De egy idő után ismét visszatért, amit újabb üzenet követ.

Hülye #2
...
Hol vagytok?

Lefotózom neki a „Holy fuck You are SEXY" vörös neon feliratot, amit kisebb-nagyobb sikerrel elküldök neki.

Én
Komolyan gondolom 😉

Hülye #2

Oliverrel mindjárt indulunk értetek.

Én
Üzenem neki, hogy Emily huncutkodni akar majd vele.
És Bennel is
De ezt NEEEE mondd el neki!!!

Hülye #2
Csak vizet igyál.

Én
Vagyis ami átlátszó?

Oké
Várlak ❤️

Bennek visszaadom a telefonját, amiért nagyon hálás, hogy megtaláltam neki, pedig a táskámba lehetett, csak azt nem tudom, hogyan kerülhetett oda. Nem értem, viszont nem foglalkoztat tovább a kérdés, mivel Colten értem fog jönni, amitől nagyon boldog vagyok.

– Colten azt mondta, olyat igyunk, ami átlátszó – kiáltom a fiú fülébe a hangos zene miatt, aminek a basszusa megegyezik a mellkasomban lévő dobogással.

Ben mosolyogva átkarolja a vállunkat, és egyből a pulthoz vezet. Azt se tudom mit iszok, de átlátszó, aminek örülök, mert Colten azt mondta, hogy csak ilyet ihatok, és én nem akarok csalódást okozni. Már így is csalódtak bennem páran, aminek a gondolatat még egy és még több röviddel felejtek el, míg megragadják a kezem és elhúznak a pulttól.

Neki megyek az embereknek, ahogy minél beljebb húznak a tömegbe, míg végül megállunk. Hátulról belém jön valaki, aki gyorsan megkapaszkodik a vállamba. Ahogy közelebb hajol a fülemhez, úgy gyorsul fel a szívverésem is, mert ez egy idegen férfi, és én nem akarom ezt. A hirtelen felismerésre előrébb lépek, hogy meneküljek, mert ez hülye ötlet volt részemről. Mégis hogyan gondoltam, hogy képes leszek minden gondolkozás nélkül belemenni bármibe egy ismeretlennel? Hülye, hülye, Aliyah!

– Csak én vagyok, Hamupipőke – kiáltja Ben a fülembe.

Kiengedem a bennem tartott levegőt. Óriási megkönnyebbülést érzek, hogy nem egy idegen akart letapizni, hanem csak Ben, aki véletlenül nekem jött. Elnézve, hogy ma este milyen sokan vannak, egy percre se bánom, hogy itt van és megvéd minket. Mert a mai világban sosem lehet tudni, hogy az ártatlan mosoly mögött milyen beteg elme rejtőzik, aki olyan dolgokat akar veled művelni, ami egy traumává fog változni.

De szerencsére Ben itt van, és megvéd minket a részeges hülyeségeinktől, mint a herceg a hercegnőt. És ha már hercegek...

Hol van Colten? – nézek körül, de a sötétben és a színes fényekben nem látok mást csak fejeket, amik össze-vissza mozognak a zene ütemére.

Ködös szemeimmel keresni kezdem, mintha bármelyik pillanatba feltűnhetne, és akkor megáll a világ, minden megszűnik, csak mi ketten fogunk létezni, akik lassan közelednek egymás felé, mint azokban a nyáltól csöpögő romantikus filmekben.

Ez nem egy film, ahol minden boldog véget ér. Ez a kicseszett valóság, ahol a remény lesz egyszer a halálunk.

És én már nem reménykedek.

Már nem reménykedek, hogy egyszer Colten lesz az a férfi, aki egyszer viszont fog szeretni, akivel meg fogok öregedni és az utolsó perceimben arra gondolok vissza, hogy vele éltem meg azt az epikus szerelmet, ami életünkben csak egyszer létezik. Ez a valóság, ahol bármikor bármi bekövetkezhet és romba dönti az álmaidat, ami elvesz tőled minden reményt.

Ez a kicseszett valóság, amit élned kell.

Ben kezéből kiveszem a poharat, aminek a tartalmát nagy kortyokban megiszom. A gyomrom és torkom ég, nem tudom mi ez, de nagyon keserű, aminek az utóíze még borzalmasabb. A nyelvem zsibbad, a fejemben van az a furcsa érzés, hogy milyen jó vagyok most, milyen jól nézek ki, mintha nem lenne rajtam ezer hiba. Felemelő és egyben idegesítő. Soha többet nem iszok, döntöm el már nem is tudom hányadszorra.

Bennek visszaadom a poharat. Csak bámul engem, mintha fel se ismerne, vagy valami illuminált állapotban lenne. A kezemet meglegyezem előtte, viszont nem célzok rendesen, ezért véletlenül megcsapom az orrát.

Ben hátrahőköl, ahogy hirtelen a nyakába ugrok, mert muszáj megölelnem. Ma mindenkit ölelgetni akarok, hogy érezzék a szeretetemet. A fiú körém kulcsolja a kezeit, hallom ahogy nevet, ami szerint nem sértődött meg az orrba csapás miatt.

Lábammal ide-oda lépegetek, igyekezve megtartani az egyensúlyom, viszont a fiú nem hagyja, hogy elessek. A kezei közt tart, nem enged el, mintha attól félne, hogy akkor leesek a gödörbe, amit saját magamnak vájtam ki. Már így is a peremén lépkedek azt játszva, vagyok elég ügyes, hogy ne zuhanjak a mélybe, de ez nem így van. Hamarosan nagyon meg fogom ütni a bokám, viszont mielőtt ez megtörténik szeretnék egy éjszakát, ahol eljátszatom, hogy minden rendben van.

Ezért megemberelem magam, hogy ne zuhanjak le, és próbálom úgy élni ezt az estét, mintha az utolsó lenne. Egy emlékezetes éjszakát, amire melankolikusan gondolok a jövőben, hogy egyszer boldog voltam, még ha csak pár órácskára is.

Ez lesz a pillanatnyi boldogság éjszakája, ahol elengedem egy kicsit magam, tudva, hogy van, aki vigyáz ránk. Elsőként csak a vállam mozog a zene ütemére, aztán már az egész testemmel átadom magam a muzsikáló vonzásnak, ami arra késztet, hogy csak rá koncentráljak. Ne érdekeljen, hogy néha ide-oda dülöngélek, inkább nevessek az ügyetlenségen. Csak én és a barátaim vagyunk ezen a tömött helyen, mert ők számítanak igazán.

Emily, akivel karöltve táncolunk, mikor egy olyan szám jön, amit mindketten szeretünk. Ben, aki átkarolva azt kiabálja a fülünkbe, hogy mi vagyunk a csajai. Nevetve adok neki egy arcra puszit, válaszul megborzolja a hajam, amit kivételes nem kezdek igazgatni.

A sötétben villódzanak a fények, ami sokkal jobbá varázsolja az arcunkat, feljavít mindent. A sötét olykor jól szokott jönni, amikor el akarunk bújni a világ elől. Most senki se lát, rejtve vagyunk a kis világunkba. A hangunk elveszik a zenébe, míg végül mi is elveszünk a füstben, amit a gép nyom ki.

A szürkeség először a lábunkat, aztán az arcunkat teríti be, végül elhomályosítja a látásunkat. Egy kicsit nehezen veszem a levegőt, de mégis olyan felemelő az egész dolog. Mintha láthatatlan lennék, és csak annyit látok, ahogy a színes fények váltakoznak.

A szememet lehunyom, a kezemet felemelve táncolok, mint még sohase. Több ilyet akarok, több ilyen szabadságot, ahol nem figyelnek, de mégis mindenki lát. Ahol önmagam lehetek minden gátlás nélkül.

Ez nagyon jó – gondolom magamban, míg valaki a kezem megragadva magához ránt.

A vörös fény felvillan az agyban, és nem a helység fényei miatt. Vissza akarok menekülni Benhez, aki mindjárt kidobatja ezt a tuskót, aki képes megragadni egy ártatlan, részeg lányt a füst kellős közepén.

Hátrálni szeretnék, de nem enged. Kezét a hátamra teszi, és még közelebb húz magához, hogy szinte már kellemetlenül tapadok hozzá. Mikor oszlik már el ez a füst? Vegyék már észre, hogy egy perverz tapogat! El akarom lökni magamtól, de a gyenge erőmmel mit sem érek egy férfi ellen. A szemem szúr, és azt kívánom legyen már vége ennek a borzalomnak.

– Csak én vagyok, hercegnő – mondja a fülembe.

Egy pillanatra megkönnyebbülök, de aztán eszembe jut, hogy képzelődhetek. Mi van, ha csak beképzeltem Colten hangját, mert azt akarom, hogy megmentsen?

A füst kezd végre oszlani, amit most már átkozok; biztosan be fogom tiltani, hogy még egyszer ezt használják. Az arca végre kivehető lesz, amire még jobban körbe ölel a nyugalom. Ő Colten, és nem egy idegen, aki most tervezi az elrablásom vagy megerőszakolásom.

Azonnal a nyakába csimpaszkodok, mert kell ez most nekem. Kell a védelme, a nyugtató simogatása, minden, amit Colten nyújtani tud. Ő kell most nekem. Ő, és senki más.

– Itt vagy – mondom ki az első gondolatomat, amit lehet, nem is hallott.

Másik keze is a hátamra csúszik, úgy szorít magához, mintha nem lenne holnap.

– Megígértem – nyom egy puszit a fülem alá –, szóval itt vagyok.

Elmosolyodok, a pillangók elszabadulnak; ennek ellenére a gyomrom olyan szinten kavarog, hogy mindjárt kidobom a taccsot. Viszont Colten kezei még a Földön tartanak, nem enged fel a felhők közé, ahol úszhatok a mámor rózsaszín tengerében. Elhúzom a fejem a nyakától csak annyira, hogy a szemébe tudjak nézni. Abban a gyönyörű zöldes kék szemében, amit most megszínez a piros LED.

– Akkor ígérj meg még valamit! – kiabálom neki. Colten mosolyogva felvonja a szemöldökét. – Marad mellettem egész este – mondom neki közelebb hajolva hozzá, hogy ő is hallja.

Fejét előre dönti, a homlokunk összeér. Azonnal a szájára téved a tekintetem, figyelem, ahogy megformálja a szavakat:

– Amíg a Nap fel nem kel és utána is.

Hangjára libabőrös leszek. A világ megszűnik, csak ő létezik, miközben arra gondolok, hogy az övé akarok lenni. Az érzéseimet, amit a szívemet nyomják, egyre nehezebb eltitkolni ebben az állapotban.

A testem jólesően zsibbad és görcsöl; csak akkor nem fáj, amikor Coltenhez érek vagy ő hozzám. Teljesen mindegy, hogy az egy ártatlan vállsimogatás, vagy egy merész oldaltapogatás; akkor csillapodik bennem a sóvárgás, mikor egymáshoz értünk.

Kell, megszédít, azt akarom, hogy én legyek az fénye, ami körül kering. Hogy szüksége legyen rám az életbe maradáshoz, mert csak én adhatom meg neki ezt. Hozzásimulok tánc közben, kezével átkarolja a derekam. Magához láncol, hogy ne szaladjak el, de eszem ágába sincs. Éppen annyira akarom közel tudni magamhoz, mint ő engem.

Megfordít, hátammal a mellkasához simulok úgy, hogy neki is kényelmesebb legyen átölelni a hasam. Teste melegséget áraszt, felfűt, mint a vágyakozás tüze egy magányos, hideg éjszakan. Ő is így lobbantja lángra testem, ami egyre jobban kezd a tetőfokra érni, aztán tovább a csillagok közé.

Hideget akarok, ahol az izzadt testünket hűti le a sötét éjszaka szele, ahol biztonságban vagyunk. Egy menedék, ahol nem látja senki se, hogy mit csinálunk a titkok függönye mögött. Ahol senki se veszi észre, hogy Colten az orrával megcirógatja a nyakam, majd nagyot szív az illatomból.

A világ megfordul, amikor szembe fordulok vele. Az álmok tükrét, hamar összetöri a valóság vasökle. Colten vállába kapaszkodok, hogy ne szédüljek meg, majd essek a padlóra. Közel hajol hozzám.

– Jól vagy?

A fejem rázom, mert hirtelen megcsap a fülledtség, és az se segít, hogy a füstgép újra beindult.

– Gyere, hercegnő, üljünk le egy kicsit – vezet ki a tömegből a derekamnál fogva.

– Ne hívj így! – mondom a fülébe hangosan a zene miatt.

– Miért?

– Mert a végén elhiszem, hogy együtt vagyunk.

Megáll egy pillanatra a VIP szektor bejáratánál. Szája mosolyra fakad, ami által a gödröcskéi előjönnek.

– Gyere, hercegnő!

Leül a burgundi kanapéra, aztán egy könnyed mozdulattal az ölébe húz. Fel akarnék állni, hiszen nagyon nehéz lehetek, viszont gyenge vagyok megmozdulni. Ha felállnék az rontana, mintsem segítene a helyzeten, mind ez ellenére nem bánom. Colten ölébe ülök, aki a hátam köré helyezi a kezét, hogy még véletlenül se zuhanjak le.

Többször kellene rámásznom – sóhajtok a gondolatra. Olyan kényelmes és komfortos ilyen közel lenni hozzá, hogy szinte a fellegekben érzem magam. Vele vagyok, nem érdekel semmi más, nem akarom kilyukasztani a buborékot, amit magunk köré formáltunk.

– Tessék – ad nekem egy üveg vizet, amit gyorsan a számhoz emelek.

Nagy kortyokba iszok, ami egyszerre fáj és esik jól a száraz torkomnak. Attól félek, hogy kiejtem a nedves üveget a kezemből, vagy összetöröm, miközben visszateszem az asztalra. De szerencsére egyik se történik meg, így mosolyogva fordítom vissza a figyelmem felé.

– Már jobban vagyok.

Szemöldökét felvonja.

– Csak ugyan?

Hevesen bólogatni kezdek, ám hamar abbahagyom. Talán mégsem vagyok százszázalékosan jól, de annak érzem magam. Mintha nem az a lány lennék, akinek épp most hullik darabokra az élete.

– Szerintem jobb lenne, ha itt maradnánk még egy kicsit – simít végig a hátamon.

A kezem libabőrözik, pont a légkondi alatt ülünk, ami nyomja ránk a hideget, de legalább már kapok levegőt.

– De... Itt maradsz velem? Ugye? – döntöm oldalra a fejem, hogy még ellenállhatatlanabb legyek számára.

– Mégis hova mennék, hercegnő? – tűr el egy tincset a fülem mögé.

Ujjával végigsimít az arcélemen, amit még azután is érzek, miután visszahúzza a kezét. Miért vannak ilyen érzéseim a közelébe? Miért vágyom rá ennyire? Biztosan a részegség az oka, mert józanul nem gondolkoznék ilyenen, hogy mikor ragad meg és csókol meg úgy igazán.

Ajkát a sajátamon akarom tudni, érezni akarom, hogy szeretve vagyok. Miért ennyire nehéz ellenállni a sóvárgásnak? Bármilyen árat hajlandó lennék megfizetni ezért a pillanatért, hogy végre megtapasztaljam, milyen a csókja íze. Ahogy a szánk és nyelvünk szinkronban jár még többért könyörögve... Mint egy sötét lény, akinek sohase csillapodik az étvágya, mindig többet és többet akar.

– Min jár az okos fejed, hercegnő?

Enyhén fejet rázok. Jobb, ha nem tudja, hogy gondolatban, már félig levetkőztettem őt.

– Mondtam, hogy ne hívj így! – dőlök neki oldalasan és morcosan.

Colten nevetve a hajamba puszil, aminek köszönhetően már bután mosolygok, mint azok a lányok, akiket a szerelmük puszilt meg.

– Akkor hogyan hívjalak, hm? – Az orrát és arcát közel tartja a halántékomhoz. – Édesem? Kicsim? Kedvesem? Kis angyal? – Érzem, hogy ég az arcom, amikor felsorolja a lehetséges becenevek, mindeközben mégis mosolygok. – Szerelmem? – suttogja a fülembe az utolsó opciót, amire a vállába fúrom a fejem.

– Fogd be! – motyogom neki nevetve kínossággal vegyítve.

Egy mély levegőt véve akarom lenyugtatni a hevesen dobogó szívem, de miután az illata bekúszik az orromba elveszik a maradék eszem is. Colten szájából hallva a szerelmem szót, olyan megdöbbentő. Mintha egy rég őrzött titkot árult volna el, de ez nem így van. Őt még nem láttam szerelmesnek, ő mindig csak Colten, akivel jól érzem magam, aki mindig mellettem áll.

Arcomat megragadja, az államat felszegi, hogy csak ránézzek. Mozdulata gyengéd, de egy kis féktelenséget vélek felfedezni benne. Hogy ráfigyeljek, ne bújjak el előle, fedjem fel önmagam.

– Vegyél rá.

Ösztönösen a szájára nézek. A vörös fény megcsillan rajta, mintha az is azt sugallaná, hogy borítsam be sötétséggel. Jó lesz, nem fogod megbánni, súgja egy bűnös élvezet. Be akarok hódolni a vágynak, ami közelebb és közelebb lök Coltenhez, az egyetlen biztos ponthoz.

Akarom, de mi van, ha ő nem? Mi van, hacsak egy újabb ártatlan megjegyzés volt a részéről, amit én értek félre?

A szemében nézek, ami egész végig engem bámul. A gyomrom összeszorul, mintha attól félnek, hogy életem legnagyobb hibáját fogom elkövetni, amit mindenáron meg akarok akadályozni.

Colten még mindig az államat fogja. Melegem van, egyszerre akarok hideget és égni abban a tűzben, amit ő fog lángra lobbantani. Akarom, de nem tehetem meg. Közelebb hajolok hozzá, de egy ponton mégis megállok. A bizonytalanság bekúszik a bőröm alá, az izmaimmal vetekszenek, akik olyan közel akarják húzni Coltent, amennyire csak lehetséges.

Ujja lassan simogatja az állam, végül lassan felfedezi a nyakam ívét. Mit gondolhat most? Vajon ő is azon gondolkozik, hogy megcsókoljon, vagy hagyja elillanni a pillanatot?

Szeme megcsillan. Ő is akarja, gondolom magamban. A szemek sohase hazudnak. Befurakszik és megigéz, hogy én is akarjam. És akarom...

– Csessze meg! – mormogja.

A tarkómat hirtelen átfogja, aztán magához ránt egy édes, tiltott csókra.

A világ megfordul, mintha minden most billent volna normálisra, ami Colten csókjának köszönhető. Mint egy szerencsétlen úgy változok mozdulatlanná.

Ez most tényleg megtörténik? – teszem fel magamnak a kérdést, de Colten nyelve, ami most ízleli meg az ajkam alkohollal borított ízét, helyeslően válaszol a kérdésre.

A combján feljebb húz, legszívesebben teljesen beleülnék az ölébe, de ahhoz meg kellene szakítani a csókot, amit nem akarok. A legtovább kell, hogy tartson, amíg már nem bírjuk szusszal, ezért is választom el az ajkaimat, hogy életem legjobb csókját kapjam tőle. Egyik kezemmel átkarolom a nyakát, a másikkal még közelebb húzom az arcát, ami már lehetetlenség, viszont én mindent akarok.

Az elektromosságot, ami végigszáguld a testemen, mikor a nyelvünk összeér, a szikrákat, amikkel képesek vagyunk felgyújtani a bennünk lévő vágyat, és őt, aki miatt mindenre hajlandó lennék.

Ha még ezer csókot kér, én megadom neki, ha azt akarja, hogy vessünk véget neki, akkor álmosollyal az arcomon bólintok, hogy rendben. A vonzása alá kerülök, ahonnét nincs kiút; fogva tart, magához láncol, én pedig még jobban vágyok rá. Kivetkőztet abból a bőrből, amit magamra húztam, felfedi minden apró gyenge pontomat, amit eddig rejtegettem. És ezt egy percig se bánom.

Colten még akkor se engedi el a tarkómat, mikor már nem bírom tovább. Zihálásunk összekeveredik, mintha az is azt tudatná velünk, hogy egyek vagyunk. Egymásra pillantunk, nem bírom ki, rámosolygok, amit boldogan viszonoz.

Nem bánta meg, látom rajta, és ez olyan erővel és magabiztossággal tölt el, amit még nem tapasztaltam. A legjobb döntést hoztam, amit egy percig se fogok bánni, ezért még egyszer megcsókolom, amit rögvest viszonoz.

Nem bírok betelni az alkoholtól mámoros csókkal; több és több kell, amit ma este meg fogok szerezni.

*****

Sziasztok! <3

EZ A NAP IS ELJÖTT!!!

Végre megtörtént az első csók, boldogan fognak élni, míg CENSORED, szóval igen. :D

Hogy tetszett?

És a mai posztomba említettem egy nagyobb projektet, ami nem lesz más, mint a FLUFFTOBER!!! És idén eldöntöttem, hogy mind a 31 napot meg fogom írni, nem mással, a Különleges szereplőivel. Nagyon szeretném az összes napot teljesíteni, és rengeteg időm van még rá készülni, viszont ez azt jelenti, hogy egy picit lelassul a főprojekt vagyis ez. :(

De kárpótlású 31 rövidebb-hosszabb (500-2000+ szó) novellákat olvashattok október minden napjában. Szóval bármilyen reakcióval jelezzétek felém, hogy szívesen olvasnátok-e. Előre is köszi! <3

A KÖVETKEZŐ FEJEZETBŐL...
Szerintetek mi történt a többiekkel, amíg Aliyah és Colten csókolózott?

Szép estét/reggelt/napot kívánok! <3