Perselus Piton egészen tini kora óta, ténylegesen úgy hitte, hogy a csókolózás valami olyan úri hóbort, amit csak azok találtak ki, akiknek nem volt elég nagy farkuk, vagy kifogástalan technikájuk ahhoz, hogy megfelelően kielégítsék a partnerüket. Sosem szerette csinálni és nem is igazán volt igénye rá. Egészen mostanáig. Talán a fiú ízében lehet valami… valami amitől egészen megtébolyodnak az érzékei. Mert arra az ismeretlen zsibongásra amit a testében érzett, nem lehetett más magyarázat. De legalábbis nem engedhette meg magának jelenleg, hogy az egyéb válaszlehetőségeket számításba vegye. Pedig az a bizonyos jól bevált, veszélyt jelző vörös lámpa egyre intenzívebben kezdett el villogni valahol a tudata hátsó szegletében…
Igen, határozottan a fiú íze az, ami megrészegíti. Semmi más. Mert olyan, mint a friss mandarin, a keserű meggy és a mézédes, lédús barack tökéletes keveréke, egy csipetnyi fűszeres réteggel. Ugyan mindig is édesszájúbb volt, mint azt valaha is szerette volna bevallani magának, de a kölyök íze egyszerűen annyira tökéletes volt, hogy nem tudott betelni vele. Sokkal finomabbnak és édesebbnek érezte, mint bármely eddig kóstolt süteményt.
És Merlin szerelmére… annyira nagyon készséges volt! Bármennyire is agresszívan csókolta a kölyköt, folyamatosan idomult hozzá, és pontosan felvette a diktált ritmust, úgy, hogy teljesen átengedte neki az irányítást minden téren... Az érezhető volt, hogy a kölyök nem igazán jártas a csókolózásban, vagyis egészen biztosan nem ilyen szinten, de meglepően tanulékonynak bizonyult. Még akkor is, amikor már kapaszkodót kellett keresnie a karjaiban, és Perselus érezte, hogy a Griffendéles már alig bírja megtartani magát, rendíthetetlenül idomult hozzá. Így egy pillanatig sem tétovázott és még szorosabban vonta magához a kölyköt, majd mindkét karjával átfogta a vékony derekát, miközben óvatosan a rúdnak préselte a fiatal testet. És ahogy Harry háta a hideg fémnek simult, az ő farka pedig a puha, selymes bőrű hasfalnak, amitől mindketten egyszerre nyögtek fel, megtörve a csók heves intenzitását.

- Ez… elképesztően finom volt.

Harry hangja rekedt volt, és annyira halk, hogy azon aggódott, a másik vajon hallja – e őt. Minden erejét próbálta latba vetni, hogy normálisan tudjon beszélni, de hallhatóan nem igazán sikerült. De egy ilyen CSÓK után ez nem is csoda. Ahhoz képest, hogy eddig milyen csókokat váltottak, pláne, hogy milyen volt az első csókjuk – na nem mintha akkor lett volna oka panaszra a technikát illetően – ez teljesen más kaliberű volt. A Griffendáles most először érezte ezt, hogy a Bájitalmester ténylegesen akarta a csókot, és nem csupán szeretői figyelmesség volt a részéről, hogy neki a kedvére tegyen. És ha jobban belegondolt, ez volt az első alkalom, hogy a férfi kezdeményezte a csókot. Magától. Aminek meg is lett az eredménye: mégpedig két remegő térd és egy ismételten harcra kész állapot. Egy egészen kicsikét még el is szégyellte magát, hogy egy frenetikus orgazmus után elég volt neki csupán ennyi, egy szenvedélyes és túlfűtött csók, hogy újra felizguljon… de a Bájitalmester mindent megtett azért, hogy ez bekövetkezzen. Ráadásul most érezte meg csak igazán, hogy Professzorának milyen erőteljes nem csak az illata de az íze is, és ez a kettő nem csak egészen hasonló, de tökéletes ki is egészítik egymást. A férfi íze nagyon karakteres volt, de kissé édeskés, mint az erős keleti fűszerek és érzett benne némi kévé szerű kesernyésséget, egy csipetnyi csípősséggel. Egészen egyedi, és mámorító volt.

- Ennek örülök. Akarsz megkóstolni valamit, ami még a csókomnál is finomabb?

- Igen.

- Akkor térdelj le.

Az ifjú Griffendéles boldogan elvigyorodott, miközben teljesítette az utasítást, és a rúd biztosnak hitt támaszát kihasználva, óvatosan térdre ereszkedett tanára előtt. Gondosan szemügyre vette a mostanra már szemmagasságba került, vastag férfiasságot, majd felpillantott, engedelmesen várva a további utasításokat. Pontosan tudta, hogy mit vár tőle a férfi, és emiatt hirtelen elkezdte uralma alá hajtani az aggodalom kényelmetlenül szorító érzése. Pitonnak tudnia kellett, hogy ő még soha nem csinált ilyet. Hogy eddig csak nőkkel, egész pontosan egy nővel volt csak dolga, és az sem bizonyult túlságosan kalandokban gazdag kapcsolatnak. A férfiak kényeztetéséről jóformán semmit sem tudott, csak annyit, amit a saját magán megtanult. És azt sem csinálta éppen profi módon. Egészen egy héttel ezelőttig ő még teljességgel heterónak hitte magát, és most pedig itt térdel Piton előtt, aki éppen azt várja tőle, hogy földöntúli örömökben részesítse. Amit ő nagyon szívesen meg is adott volna a máiknak, sőt, mindennél jobban akarta is, de halvány gőze sem volt arról, hogy miként is kellene hozzáfognia az egészhez. Nem is amiatt aggódott igazán amit majd csinálnia kell, mert szentül hitte és eddig azt is tapasztalta, hogy meglepően gyorsan tanul, ami a szexuális dolgokat illeti. Csak félt attól, hogy csalódást fog okozni az idősebbnek, és nem lesz majd elégedett a teljesítményével. Mindennél jobban szerette volna elégedetté tenni Pitont, mert a férfi kiérdemelte, és nem utolsósorban szerette volna, ha ez a viszony mit még éppen csak elkezdtek, jó sokáig tartana. Ehhez pedig bizonyítania kell partnerének, hogy megéri az időt és a kockázatokat. De jobbnak látta először beismerni a hiányosságait, és segítséget kérni, mint tapasztalatlanságából kifolyólag valami olyat tenni, ami kellemetlen a férfinak. Így hát sóhajtott egy aprót, és összeszedte minden erejét, hogy a tanára szemébe mondja a nyilvánvaló igazságot a nem létező képességeit illetően.

- Én még soha ne…

- Nem mondod? Ne aggódj, megtanítalak.

A férfi hangja határozottan játékos volt, mint sem gúnyos. Perselus rendkívüli módon élvezte a fiú bájos zavarát, és azt a módot, ahogy ránézett. Természetesen tisztában volt a ténnyel, hogy a kölyök még életében nem szerzett senkinek sem orális örömeket – vagyis merte remélni – de szándékában állt erre megtanítani, mégpedig professzionális szinten.  

- Semmi bonyolult nincsen benne, nem kell aggódnod. Mivel te is férfi vagy, így kissé egyszerűbb a helyzet, hiszen már tudod, alapvetően mi esik jól magadnak. Na az nekem is jól fog esni. Csak hagyadkozz az ösztöneidre, vezetni fognak. Az, hogy nem tökéletes a technikád nem probléma, majd az idő és sok gyakorlás megoldja.

Harryt egyértelműen megnyugtatták a férfi szavai, és némi önbizalmat is kölcsönöztek neki a témát illetően. Mert ami azt illeti, a Bájitalmesternek igaza volt. Mivel ő is férfi, ezért sokkal könnyebb elképzelnie, mi eshet jól a másiknak, és csak elég kreatívnak és ügyesnek kell lennie a megvalósításhoz. A technikát pedig majd az idő kicsiszolja. És az a mondat, miszerint lehetősége lesz sokat gyakorolni a jövőben, határozottan örömmel töltötte el, mert ezek szerint a férfi is hosszú távra tervezi a kapcsolatukat. Ahogy ő is.

Az újdonsült önbizalmától fellelkesülve, jóval bátrabban rugaszkodott neki a feladatnak. Úgy döntött, hogy először is a kezével áll neki kényeztetni a férfit, mert abban van némi tapasztalata, és ha már kicsit belejött, akkor jöhet minden más is. Így hát nem is töprengett tovább ezen, hanem munkához látva, jobb kezével óvatosan körbefogta a férfi vastag büszkeségét, és döbbenten állapította meg, hogy már igen nedves, majd hogy nem csöpög az elő váladéktól.

- Hű, milyen síkos vagy!

- Ez csakis a te érdemed… Kibaszott gyönyörű vagy.

Harry érezte, amint az idősebbik szavainak hatására a forróság villámszerűen árad szét a testében, és rögtön vagy négy fokkal érezte melegebbnek a pince amúgy hűvös levegőjét. Pontosan tudta, hogy talán még életében soha nem volt ilyen lángolóan vörös, és a szíve is úgy meglódult a szavak hatására, mintha éppen most készülne versenyt futni egy Magyar Mennydörgővel… Elképesztő hatással volt rá az, ahogyan a férfi dicsérte, és már kezdett tudatosulni benne, hogy ez lesz a gyengéje. A bókok. Leírhatatlanul izgatja, ha tanára bókol neki, ha verbálisan is a tudtára adja, hogy mennyire szépnek és kívánatosnak tartja. És szerette volna mindezt partnere tudtára is adni, ezért ajkait széles mosolyba rendezve, hálásan felpillantott tanárára.

Ahogyan a Bájitalok mestere figyelte az előtte térdeplő fiú zavart, de boldog mosolyát, ahogyan néma áhítattal csodálja a farkát, nem tudott nem azon gondolkodni, hogy most éppen ő lehet a világon a legszerencsésebb varázsló. A kölyök a leges legcsodálatosabb dolog amit valaha is látott: kipirulva, felszabadultan… boldogan. És csak az övé. Imádta azt is, hogy Potternek ennyire tetszik az, ha megdicséri vagy elismeri. Látszott rajta, hogy a reakciói több mint őszinték, egyenesen ösztönösek, mert TÉNYLEG tetszik neki. És nem csupán a szokványos módon, hanem szexuális értelemben is izgatja a fiatalabbikat a bókolás. Ami tökéletesen kiegészítette a fiú alárendeltségét, és még tovább tüzelte az ő eddig sem éppen gyenge domináns énjét. Bele sem mert gondolni, hogy a jövőben még mit fog megtanítani a kölyöknek, és ez milyen hatással lesz majd a kapcsolatuk dinamikájára. Mert az világos volt, hogy a kölyöknek tetszik ez a felállás, és élvezi, ha van mellette egy domináns személy. Őt pedig mindennél jobban izgatja az, ha alázatos és engedelmes partnere van. És a Varázsvilág üdvöskéje ezt több mint tökéletesen testesítette meg. Ez meg is látszott a jelenlegi állapotán is. Ugyanis máris érezte, hogy bármit is csináljon majd a kölyök, ő nem fogja sokáig kihúzni élvezés nélkül.

- Én a helyedben igyekeznék azzal a gyakorlással, mielőtt még elveszítem a türelmem és megdugom a kis szádat.

Kedves Olvasóim!

Nagy valószínűséggel ezt a rörténetet a wattpad törölni fogja, irányelv sértés miatt.
(Öncélú szexuális tartalom)
Ezért arra kérek mindenkit, hogy aki olvasni szeretné a továbbiakban is, az vegye fel velem a kapcsolatot az alábbi platformok egyikén:

Instagramm: @Victoria_W_Knight

Email: [email protected]

Vagy WP privált üzenetben.

Ha elkülditek nekem az email címeteket, akkor tudlak titeket értesíteni, hogy mikor lesz kész az írói oldalam. Illetve ha ezt a könyvet letörlik, akkor addig lehetséges, hogy email formában folytatom a storyt, ha még nincs kész az oldal.

Üdv,
Victoria W. Knight