Amikor már a légzése nagyjából visszaállt a normálisnak mondható tempóra, és a szíve sem fenyegetett azzal, hogy ilyen fiatalon máris beadja az unalmast, Harry elégedetten sóhajtott egyet. Az elmúlt alig öt perc volt élete legélvezetesebb öt perce... egyszerűen... kurvára tökéletes volt. Pontosan azt kapta, amit akart, pontosan úgy, ahogy akarta. És tudta, vagy legalábbis remélte, hogy még ennél is többet kaphat majd. De ez örökre emlékezetes marad, abban teljesen biztos volt. Igyekezett elraktározni magában ennek a nem mindennapi élménynek minden egyes mozzanatát, hogy majd a későbbiekben akármikor a lehető legpontosabban tudja felidézni. Közben pedig azon töprengett, hogy vajon miként kelhet fel az asztalról úgy, hogy az ne egy újszülött zsiráfborjú eleganciájával érjen fel, és megőrizze legalább egy csepp önbecsülését és némi tartását is. Bár, ha jobban belegondolt, már igazán mindegy volt. Elvégre itt feküdt egy szál szoknyában és combfixben annak a férfinek a lábai előtt, aki éppen most okozta neki élete legmámorítóbb élményét.

És aki történetesen a Professzora volt.

Picsába az önbecsüléssel.

A Griffendéles úgy gondolta, hogy tulajdonképpen még imponálhat is a másiknak, ha a segítségét kéri. Úgy sem lesz más választása, mert az orgazmus utóhatásaként még így, pár perc elteltével is harmatgyengének érezte magát és nem merte volna megkockáztatni, hogy egyedül tápászkodjon fel. Ezért hát óvatosan megfordult és a hátára feküd, majd a tőle telhető legbájosabb módon felpillantott a felette állóra. Ekkor konstatálta, hogy amíg ő kábultan, kéjmámorban úszva pihegett, Piton az ezalatt elmúlt pár percben mozdulatlanul, egyhelyben állt, és csak nézte őt. És Harryt meglepte az, hogy mindezt milyen gyengédséggel és áhítattal tette. Majdnem el is pirult - ha ugyan lett volna még hova - attól a módtól, ahogy az idősebb most rá nézett. Értékesnek érezte magát, egy különleges, nagy becsben tartott drágakőnek és ami még őt magát is meglepte: gyönyörűnek. Soha, senki nem nézett még így rá. Pedig kapott már sok rajongótól csodáló, és néha - néha még szerelmes vagy vágyódó tekintetet is.

De ilyet még soha.

Nem is egészen tudta megállapítani, milyen érzelmek kavarognak abban a végtelenül sötét tekintetben, csak azt tudta biztosan, hogy különlegesek. És hogy ő ettől elképesztően érzi magát... mintha egy hatalmas lufi akarná szétfeszíteni belülről a mellkasát. Ráadásul nagyon úgy tűnt, hogy Piton valahogy szavak nélkül is megérti. Ugyanis még mielőtt bármi módon jelezhetett volna a férfinak, hogy a segítségét kérje a felkelésben, a Professzora előhúzta a bal nadrágzsebéből a pálcáját majd egy tisztító és frissítő varázst végzett el rajta. Ezt követően pedig lehajolt, és óvatosan felsegítette a padlóról, gyengésen de mégis határozottan talpra állítva őt.

És ami ezek után történt, azt Harry a legvadabb álmaiban sem tudta volna soha elképzelni. Pedig igazán nem gondolt úgy magára - pláne az elmúlt hét után - hogy szegényes fantáziával rendelkezne. De mint sokadszor volt kénytelen megállapítani, hogy Piton bizony a meglepetések embere. És jócskán túltesz a kreativitása a megszokott szinteken. Vagy épp azon a szinten amit ő maga képes lett volna prezentálni.

Ugyanis amint megfelelően stabilnak érezte magát ahhoz hogy megálljon a lábain, és a férfi ezt érzékelte, azonnal elengedte őt, és habozás nélkül térdre ereszkedett előtte. Majd a másik zsebéből előhúzta az előzőleg már igencsak használatba vett vörös csipke bugyit, és óvatosan először az egyik, majd a másik lábát felemelve és átbújtatva rajta, meglepő óvatossággal ráadta a nem mindennapi ruhadarabot. Az Aranyfiú pedig ezen művelet közben tökéletesen érezte, ahogy a csipke anyaga csiklandozza a combjait és ahogy a mostanra kissé hideg sperma nedves nyomot hagy rajtuk, miközben a férfi egyre feljebb és feljebb ügyeskedte rajta a fehérneműt. Megborzongott, amint a nedves és ragacsos anyag körbeölelte a fenekét és egy halk cuppanással rátapadt a bőrére. Valahogyan ez egész furcsa módon volt intim. És erotikus. Sosem hitte volna, hogy egyszer hagyni fogja - sőt élvezni is - hogy valaki ilyen nyíltan a birtoklását, majdhogynem tulajdonjogát fejezze ki felette. Mert ez a gesztus egyértelműen az volt... Különös módon ettől egészen bizseregni kezdett, úgy, ahogy eddig még soha. Nem is igazán izgatottságnak, hanem egyfajta meghatározhatatlan, belső remegésnek írta volna le az érzést, ami elöntötte. De mindeközben meg is nyugodott. Vagy legalábbis elégedettséggel töltötte el a helyzet... mert a férfi éppen az előbb adta félreérthetetlenül tudtára, hogy ő innentől kezdve csakis hozzá tartozik.

És senki máshoz.

Ezt a gesztus még ha karja is, igen nehezen tudta volna másképp értelmezni. Hiszen a Bájitalok mestere az ő barátnőjének - és itt a Griffendélesnek nagyon kellett töprengenie, hogy miért is létezik még ez a titulus - ruhadarabját egyértelműen megrongálva, mitöbb, megpecsételve használta a területének kijelölésére. És Harry Potter ettől oda meg vissza volt örömében.

Amikor a férfi végzett az Aranyfiú bugyijával, gondosan megigazgatta a mostanra némileg elcsavarodott combfixeit és elrendezte a smaragdszín szoknyáját is, ezt követően pedig egy játékos, puha csókot nyomott a köldöke fölé. Majd mintha csak elégedett lett volna a tapasztalt eredménnyel, tenyerét felcsúsztatta a fiú csípőjének két oldalán, és még párszor megismételte tettét, apró csókokkal kezdte ellátni a puha bőrű has minden négyzetcentijét. A Griffendélesnek pedig ettől konkrétan sírhatnékja támadt, de olyan szinten, hogy nagyon nagy erőfeszítésbe került számára, hogy ne törjön el a mécses. És még maga sem értette igazán, vagy nem volt képes szavakba önteni, hogy ennek mi volt az oka. Egyszerűen csak annyira megérintette ez az apró gesztus, hogy a mellkasában növekvő érzelemlufi azzal fenyegetett, hogy hamarosan kidurran. Valószínüleg az orgazmus által termelt tonnányi hormon is hozzájárult ehhez a szokottnál jóval érzékenyebb lelkiállapothoz, de ez akkor sem volt éppen normálisnak mondható, hogy elbőgje magát egy ilyen apróságtól. Most mégis, úgy érezte, hogy nem tud mit tenni, valahogyan a férfi tudtára kell adnia, hogy ha nem hagyja abba a hasa puszilgatását, annak beláthatatlan következményei lesznek. Vagy legalábbis roppant mód kínosak. Nem akart egy érzékeny kislánynak tűnni a partnere előtt. De ahogy a férfi forró ajkai újra és újra a bőrét érintették, szinte lepkeszárny finomságúan, teljesen kikészült. Így hát óvatosan a férfi szénfekete tincsei közé simította a jobb tenyerét, és óvatosan, nehogy fájdalmat okozzon, meghúzta azokat. A várt reakció nem is maradt el. Piton azonnal felfüggesztette a csókok gyártását, és felpillantott rá. Ám amint a tekintetük találkozott, Harry rájött, hogy Tanára tökéletesen tisztában volt azzal, hogy a cselekedete minként hat rá. Azok a fekete íriszek elégedettségtől, vágytól és büszkeségtől csillogtak. De szerencsére a férfi megkönyörült rajta, és egy győzelmes mosollyal az arcán, lassan felkelt az eddigi térdelő pozíciójából és újra felé magasodott.

Perselus roppant mód elégedett volt a kis kísérlete eredményével. A fiú tökéletesen reagált azokra az ingerekre amelyekkel bombázta őt, és láthatóan megértett mindent, amit íly módon szándékozott közölni vele. De ez a szokatlan gyengédség őt magát is egészen csapdába ejtette. Habár előzőekben elhatározta, hogy hagyja magát szabadon megélni a pillanatot és kedve szerint cselekedni, most mégis néhány percre eltöprengett, hogy vajon mennyire helyes, vagy éppen érdemes, ennyire... érzelmesnek lennie a kölyökkel. De akárhogyan is próbálta tagadni, kibaszottul jól esett neki az ilyesfajta érzelmi gyengeség. És minden egyes porcikája azt üvöltötte az agyának, hogy kényeztesse a fiút úgy és addig, ameddig és ahogy csak kívánja. Valahol legbelül tartott attól, hogy ez már valami olyasmi, amit nem kéne megengednie magának, és ez bizony innentől játszi könnyedséggel átfordulhat valami veszélyessé... valami számára ismeretlenné, amit meg se volt hajlandó nevezni még. De hiába kezdett el villogni a fejében a vörös lámpa, mégis úgy döntött, hogy nem foglalkozik vele. Ma egészen biztosan nem, még akkor sem, ha meg fogja bánni. Most túlságosan izgatott és elégedett volt. Csak az járt a fejében, hogy még többet akar abból a lenyűgöző és magávalragadó érzésből, ami akkor kerítette hatalmába, amikor újra a kölyök szemébe nézett. Így hát szinte gondolkodás nélkül hajtotta le a fejét, és tapadt rá a fiú elképesztően puha, dús ajkaira.

Kedves Olvasóim!

Nagy valószínűséggel ezt a rörténetet a wattpad törölni fogja, irányelv sértés miatt.
(Öncélú szexuális tartalom)
Ezért arra kérek mindenkit, hogy aki olvasni szeretné a továbbiakban is, az vegye fel velem a kapcsolatot az alábbi platformok egyikén:

Instagramm: @Victoria_W_Knight

Email: [email protected]

Ha elkülditek nekem az email címeteket, akkor tudlak titeket értesíteni, hogy mikor lesz kész az írói oldalam. Illetve amíg ez nem történik meg, addig lehetséges, ilyen formában folytatom a storyt.

Üdv,
Victoria W. Knight