A fiatal Griffendéles meg volt arról győződve, hogy zavarban kéne lennie, de mégsem volt. Egész furcsa módon, imádta ezt a helyzetet és megdöbbentően ösztönösen jött az is, hogy mit csináljon. Egyszerűen szerette azt a forró, lüktető érzést amit az váltott ki belőle, hogy a másik megőrül tőle. Bolondult a férfi elismerő és vággyalnteli vad tekintetéért magán. Élőnek, tüzesnek és erősnek érezte magát tőle. Annyi energiával töltötte el, mint még soha semmi se. És egyre inkább vágyott arra, hogy Piton szóban is kifejezze irányába azt, amit a szemei sugalltak neki. Ehhez mérten pedig, meg is próbálta kellőképen lenyűgözni Tanárát, hogy ezt kiérdemelje.

A következő gyakorlat amit végrehajtott az a kalsszikus „vonaglás" de az Aranyfiú inkább lovaglásnak nevezte el magában, ugyanis nagyon hasonlított arra a bizonyos pozícióra, amit egyszer ő is szívesen kipróbálna. A rúd mögé állva, bal kezével megfogta a rudat és a testével nagy hullámokat kezdett leírni. Hasonlóképpen kezdett el hullámozni mintha éppen meg akarná dugni azt a szerencsétlen fémdarabot. Közben hátrafeszítette a fejét, és jobb kezét lassan végigfuttatta a saját nyakán először lágyan, és játékosan csak két ujjával ingerelve a torkát, fel-le simogatva, majd egyszer csak ráfektette teljes tenyerét, és kissé erősebben rászorított, minek következtében egy apró szusszanás és egy nyögés keveréke hagyta el az ajkait. Ez határozottan jól esett neki. Mindig is ki akarta próbálni az ilyen játékokat... de nos, nem igazán volt rá megfelelő alkalma. Elvégre a Roxfortban nem sok magánélete van diákként az embernek. És persze eddig alkalmas partnere sem volt. Most viszont a sejtése beigazolódni látszik, mert úgy tűnt számára, hogy ez egy olyan dolog, ami izgatja. Persze sokkalta jobban élvezte volna, ha Professzora hosszú, kecses ujjai tekerednek a nyakára jó szorosan, de bizonyára lesz még alkalma ezt átélni. Vagyis merte azt remélni. Az eddig történtekből arra a következtetésre jutott, bizonyára a férfinek is nagyon tetszenének ezek a játékok. Habár nem volt otthon az ennyire... perverz szexuális szokásokban, de szent meggyőződése volt, hogy partnere nagyon is ért az ilyen praktikákhoz, és több mint megfelelő mennyiségű tudás és tapasztalat áll rendelkezésére ahhoz, hogy megismertesse ezzel a világgal. De addig is maradt a kíváncsisága, és a saját ötleteinek, meg fantáziaképeinek óvatos tesztelése. Így hát nem állt meg a nyakán, hanem jobb keze tovább kezdett kalandozni a saját testén, fokozva a műsor színvonalát.

Ujjai ezúttal lecsúsztak a mellkasára, majd némi gyengéd bemelegítő simogatás után, szinte azonnal a mellbimbókat vették célba. Először a bal mellbimbó udvara körül kezdett el körözni a mutató ujjával, lassan, egészen addig még az meg nem merevedett. Miután ez megtörtént, óvatosan megcsípte a bimbót, amitől elégedett remegés szaladt rajta végig. Ezt követően morzsolgatni kezdte óvatosan a két ujja között egészen addig, amíg a testrésze hiperérzékennyé nem vált. Aztán áttért a másik oldalra, és azt is ugyan olyan gondossággal vette kezelésbe. A bimbós mutatványa után úgy döntött, ideje feljebb emelni a szintet, és rátérhet egy ici-picit az eddig igen sajnálatos módon elhanyagolt farkára. A csípője mozgását megállította, de csak annyi ideig, hogy ritmust és pózt tudjon váltani. Ezúttal mindkét kezével megragadta a rudat, és közelebb állt hozzá, annyira, hogy a két lába közé tudja azt venni. A szoknyáján keresztül is érezte a farkával a hideg fémdarabot, ami kellemes enyhülést hozott az eszméletlenül forró teste számára. Egy pillanatig élvezte a hűsítő élményt, majd újra mozgásba lendült, mégpedig úgy, mintha meg akarná lovagolni a rudat. Közben hangosan és igen profánul nyöszörögni, és sóhajtozni kezdett. Mintha csak már a férfin lovagolna. Legalábbis ezt képzelte maga elé, és ezt is szerette volna érzékeltetni.

Ekkor vette csak észre, hogy annyira el volt foglalva magával, annyira élvezte a szabad felfedező útját a saját testén, hogy egész elfeledkezett valamiről.

A kanapén ülő Pitonról.

Gondolatban erősen bokánrúgta magát azért, amiért nem fordított kellő figyelmet Professzorára. Ami baromi nagy hibának számított részéről... elvégre a férfi a műsor kedvezményezettje. Ő kérte, és neki, miatta csinálja ezt az egészet, nem a saját élvezetére. Nem is habozott soká, és gyorsan nekiállt kiküszöbölni a csorbát, amit ejtett. Habár a férfi nem éppen úgy nézett ki, mint aki elégedetlen a teljesítményével, de ő maga nem igazán volt az. Úgyhogy eljött az ideje, hogy bevesse az egyik szuperfegyverét a kettő közül. Gyorsan megkereste Tanára tekintetét, és a lassú rúdon való lovaglást folytatva, egyenesen a szemébe nézett. Megpróbálta a lehető legártatlanabb és legcsábosabb pillantását hozni. Hosszú, sűrű fekete szempilláit párszor megrebegtette, majd szégyenlősen de mégis kissé kacéran a másikra mosolygott.

Ez egyértelműen betalált Pitonnál mert hirtelen egy nagyon hangos, és rekedt nyögést hallatott, majd szuszogva fújta ki az eddig benntartott levegőt. Láthatóan lejjebb is csúszott a kanapén és kissé megemelte a csípőjét. Harryt annyira hívogatta ez a pozíció, hogy egészen elpirult a látványtól. Ahogy a férfi teljesen felöltözve ül előtte a kanapén, és csak a csodás szerszáma van kiszabadítva, ami csak rá vár, csak miatta olyan kemény... Azt kívánta, bárcsak csak úgy odamehetne minden kérdést vagy habozást nélkülözve, és beleülhetne a férfi kemény szerszámába. Megborzongott még a gondolattól is, és közben felidézte magában, mennyire élvezte amikor a Piton kefélte őt. De sajnos annyira még nem profi - és nem is bátor - de talán eljön az az idő is, amikor már ezt könnyedén megengedheti magának. Ő mindent meg fog ezért tenni, ami csak hatalmában és módjában áll.

Az emlékek hatására egy váratlan és kéjes sóhaj szalad ki a száján, és a farka fájón kezdett el szivárogni. Félő volt, hogy a mostanra már igen bőséges előváladéka átüt a szoknya finom selyemanyagán.

Ám a saját szüksége, és problémái egy másodperc alatt váltak lényegtelenné, amikor is észrevette, hogy Professzora mit csinál. A férfi elvette a még mindig bal térdén heverő vörös bugyit, majd aprólékos óvatossággal a keménységére helyezte, és körbefogta rajta. A műveletet követően pedig rekedten felsóhajtott, és újra mozgatni kezdte a kezét a farkén, de ezúttal a bugyi érdes, izgató csipkés anyagát használva eszközként, az extra izgalom reményében. Harry olyan szinten elalélt a látványtól, hogy egy pillanatra teljesen felhagyott minden mozgással, és csak megbabonázva figyelte a tangával maszturbáló Pitont. Soha nem volt még része még ennél erotikusabb látványban...

Perselus eddig is igen szégyenletesen élvezte a Potter fiú produkcióját, mert meg kell hagyni, baromi jó munkát végzett a műsorral. Amiért természetesen meg is lesz a jutalma. A kreativitása és a kis felfedező simogatása megmutatta számára, mit élvezne a kölyök, és mi az amire kíváncsi. Az elméje egyik hátsó részében fel is jegyezte ezeket magának, és persze azt is, hogy dicsérje meg érte a kölyköt.

Szóban is, ha alkalma van rá. És persze mindenhogy máshogy is, ahogy kedve tartja vagy a fiú szeretné...

Már eszméletlen szinten kívánta a kölyköt, olyannyira, hogy tudta, közel jár az orgazmushoz. Nem tudta levenni a szemét a Griffendéles tökéletes testéről, és néha kissé esetlen, de mégis igen csábító és már- már kacér mozdulatairól. De ez a kis újítás részéről még jobban megtette a hatását, és hozzájárult ahhoz, hogy úgy érezze, másodperceken belül el fog sülni, annyira a határon táncol már. Egyértelműen több újdonságot kéne kipróbálnia. Határozottan imádta a csipke kissé érdes anyagát a mostanra már kellően érzékeny hímtagja körül... ráadásul a kellően hűvös fémgyűrűi is hozzáadtak valami olyan extrát amitől csak még kielégítőbb lett az élmény. Lassan dolgozott magán, fel-le mozgatva a bugyit miközben néha megcsavarta a csuklóját. Gyakorlatilag csak simogatta magát, de ez is pont elég volt. Ki akarta nyújtani az élvezetett annyira, amennyire csak tudta.

És persze az sem kerülte el a figyelmét, hogy Pottert konkrétan lebénította a látványa. Ez pedig olyan bizsergést idézett elő a gerincén, amin maga is meglepődött. Habár ő adott utasítást a műsorra, most mégis minden vadászösztöne egyszerre üvöltött fel benne. Legszívesebben csak odament volna a kölyökhöz, és minden tétovázás vagy magyarázat nélkül felhúzta volna magára, és közben élvezte volna ahogy meglepetten sikongat és nyög a kíméletlen tempójától. Ennek gondolatára elvigyorodott magában, és úgy döntött, ki fog próbálni valami nagyon hasonlót. A kölyök még csak nem is sejtheti, mi vár rá...

De addig is, ideje bevetni ellene a saját fegyverét, hátha kiugrasztja a nyulat a bokorból, és lesz mersze a nagy, bátor Griffendélesnek maga megtenni az első lépést, és elvenni azt amit akar. Így tehát gyorsabb tempóra váltott a farkán, és közben belenézett azokba a lehetetlenül élénkzöld szemekbe, és a lehető leginkább ragadozó vigyorát villantotta a srácra. És a hatás nem marad el. Potter annyira kétségbeesetten bámulta őt, teljesen lefagyva, és mellkasig kivörösödve, remegő térdekkel, hogy majdnem megsajnálta.

Imádnivaló volt.

Harrynek elképzelése sem volt, miként nem állt még meg a szíve, mert olyan gyorsan vert, hogy attól tartott, Piton is hallja. Mert láthatóan most fordult a kocka, és inkább a férfi adott műsort neki... nem is akármilyen színvonalút. Gyakorlatilag majd elélvezett attól, ahogy Tanárát nézte amint játszik magával. Amit egy csöppet sem bánt, de mint minden jó Griffendélesnek, a versenyszelleme nem hagyta nyugodni. Elvégre ez az Ő MŰSORA. És bármennyire is tapasztalt partnere, akkor is ő fogja előbb elérni, hogy a Professzora elélvezzen.

Ettől az elhatározástól fellelkesedve, némileg összeszedte magát, és újra megmarkolta a rudat, hogy kicsit erőt gyűjtsön. Következzék hát a legjobb dobása. Látta, hogy Piton már közel van a csúcshoz, így úgy remélte, ha belead mindent, könnyen győzelmet arathat. Határozott és kecses léptekkel a rúd elé sétált, majd felhúzva szoknyáját, két farpofája köze támasztotta a rudat. Kis terpeszbe helyezkedett, majd bal kezével lenyúlt és a két lába között megfogta a fémdarabot, ám mellkasát és fejét felemelte, egyenesen a férfi irányába. Áldotta a sok quiddicset, hogy ennyire hajlékony és ezt meg tudta csinálni. Így pont úgy nézett ki mint akit hátulról dugnak, vagy épp kiszolgáltatottan a behatolásra vár. A szempilláit ismételten kissé leeresztette, hogy ártatlanabb hatást keltse, majd megkereste a az idősebb éjsötét íriszeit amik már gyakorlatilag nem is igen látszottak, mivel a férfi pupillái akkorára voltak tágulva az izgalomtól. Amikor úgy ítélte meg, hogy elég ideje tart a szemokntaktus, és a férfi minden energiájával rá fókuszál, jobb kezének mutatóujját a szájába vette és hangosan, kissé remegő hangon de határozottan KÖNYÖRGŐEN nyöszörögni kezdett.

-Perseluuusss... kérlek... Perselus... csinálj meg! A tied vagyok, csak a tied, szükségem van rá!

Harry sejtette, hogy ez lesz a győzelmének a kulcsa, de arra nem gondolt, hogy ilyen egyszerű lesz... valahol gondolta, hogy ez bizonyosan izgatja a férfit, és kevés szerencsével a gyengéjére tapint, na de, hogy ennyire...

Amint a férfi meghallotta a könyörgő szavait, az eddigi leghangosabban kezdett el nyögni, és harsánysága láthatóan bosszantotta is a férfit, de Harry boldog volt, hogy nem tudja visszafogni magát. Aztán amint a mondandója végéhez ért, a férfi valami, a fiú számára teljesen ismeretlen nyelven kezdett el mormogni, majd valószínűsíthetően - legalábbis a hangsúlyból nagyon úgy tűnt - káromkodva teleélvezte a bugyit.

Harry pedig leplezetlen csodálattal és a mellkasában szétáradó kellemes megelégedéssel figyelte, ahogy a férfi minden izma megfeszült, aztán újra és újra kilövellt a bugyi anyagába, majd elégedetten sóhajtva hátraejtette a fejét, támaszt keresve a kanapé hátulján.

Kedves Olvasóim!

Nagy valószínűséggel ezt a rörténetet a wattpad törölni fogja, irányelv sértés miatt.
(Öncélú szexuális tartalom)
Ezért arra kérek mindenkit, hogy aki olvasni szeretné a továbbiakban is, az vegye fel velem a kapcsolatot az alábbi platformok egyikén:

Instagramm: @Victoria_W_Knight

Email: [email protected]

Ha elkülditek nekem az email címeteket, akkor tudlak titeket értesíteni, hogy mikor lesz kész az írói oldalam. Illetve amíg ez nem történik meg, addig lehetséges, ilyen formában folytatom a storyt.

Üdv,
Victoria W. Knight