Harry nem egészen volt biztos abban, hogy pontosan milyen műsort is fog előadni perceken belül, de arról egészen határozottan meg volt győződve, hogy le akarja vele nyűgözni a férfit. És ez az elhatározása olyan erős volt, hogy azonnal beindította az agyában a fogaskerekeket, amik szinte megszállottan próbálták kitalálni, mi is volna a megfelelő előadás részéről. Tetszett neki ez a kis játék, amit a Bájitalok mestere kezdeményezett, valahogy sokkal... intimebbé és izgalmasabbá tette az egész estét, mintha csak egyből egymásnak estek volna. Habár az sem lett volna ellenére. Dehát Piton mindig is stílusos volt, és igen jól értett a körítéshez... mi mást is várhatott volna tőle. Kedvelte az idősebb kreativitását, és merte remélni, hogy nem ez az egy ötlet van még a tarsolyában. Bár volt egy erős sejtése arról, hogy koránt sem, és ez csupán bemelegítés az elkövetkezendőkre. Miközben lassan feltápászkodott az eddigi térdelő pozíciójából és kinyújtóztatta elzsibbadt végtagjait, folyamatosan azon volt, hogy előszedje az agyában tárolt, némileg hiányos információkat a különböző mugli bárokról, ahol a lányok és ritkábban fiúk, különböző műsorokkal szórakoztatják a vendégeket. A vetkőzés gondolatát hamar elvetette, hiszen az öltözéke koránt sem volt mondható rétegesnek vagy éppen soknak. Nem igen lenne mit levennie. Úgyhogy kizárásos alapon marad a tánc, amihez a férfi hatalmas, diófa dohányzóasztala tökéletes színpadot nyújtott. Már csak az volt a kérdés, hogy milyen fajta. Habár mindig is elképesztően szépnek tartotta - és nagyon érdekelték is - a keleties hastáncok, nem érzett magában kellő tehetséget, meg persze képzetséget sem egy ilyen műsorhoz. De azért az agya egy hátsó szegletében feljegyezte, hogy sürgősen pótolnia kell a hiányosságot és meg kell tanulnia hastáncolni. Aztán persze meglepni vele Tanárát... a Griffendéles biztos volt benne, hogy a férfi odáig meg vissza lenne egy jól kivitelezett, csábító produkcióból. De ez a jövő Harry dolga volt, és most be kellett érnie a jelen tehetségével, ami nem volt kifejezetten széleskörű, ami a táncokat illeti. De valószínű a klasszikus, és egy kissé elcsépelt rudas megoldás működhet. Talán egy kis odafigyeléssel kiküszöbölheti a csorbát, amit a kiszámíthatósága fog okozni a férfinek. Azokban a mugli bárokban, ahol ő megfordult - nyilvánvalóan teljes titokban - gyönyörűen arányos testű, magas, hosszú lábú lányok táncoltak a rudaknál, de úgy gondolta, hogy ez jó kiindulási alap lehet, és talán számára sem megvalósíthatatlan még itt a Roxfort pincéjében sem. Ugyanis ellesett pár igen hatásos mozdulatot a profi táncosoktól. Bár akkor még nem sejtette, hogy valaha ilyen szinten - és ilyen izgató módon - lesznek ezek a hasznára. Már akkor is úgy vélte, hogy érdekli ez a dolog és irigyelte azt a könnyedséget és elképesztő csáberőt, amivel a lányok mozogtak a színpadon. Irigylésre méltó volt látni azt a magabiztosságot ami belőlük áradt... Tisztában voltak vele, hogy szépek, hogy kívánatosak és egzotikusak. Meg persze tehetségesek. Ő sose volt ilyen szinten magabiztos. Egészen idáig. Most szokatlanul elégedettnek és eltökéltnek érezte magát és habozás nélkül neki is látott megvalósítani a kigondolt tervet. A tőle telhető leggyorsabban megkereste az eddig mellőzött pálcáját, majd amint a kezébe fogta nekilátott kialakítani magának a tökéletes színpadot. Rámutatott az asztalon lévő kis tükörre, ami egy jól kivitelezett átalakító bűbájnak köszönhetően egy a plafontól az asztal lapjába ágyazott ezüst rúddá változott, majd némileg megnövelte az asztal szélességét, hogy kényelmesen elférjen rajta.

A fiú úgy gondolta, zene most nem lesz szükséges. Csak elterelné mindkettőjük figyelmét a lényegről és számára is egyszerűbb volt így elsőre, hiszem így majd kedve szerint mozoghat, nem kell a zenéhez igazodnia. A gyors átalakítások után már minden készen állt arra, hogy a móka kezdetét vegye. De még mielőtt bármit is tett volna, egy gyors pillantást vetett az idősebbre, hogy megbizonyosodjon arról, tetszik-e neki a kis rendezkedése. És Pitonnak láthatóan nagyon is kedvére volt az ötlete, ugyanis a férfi várakozó állásba helyezkedett, minden figyelmét neki szentelve. A koromfekete íriszek lesték minden rezdülését, és Harry azt is észrevette, hogy Tanára pupillái máris kitágultak az izgatottságtól, habár semmit sem lehetett leolvasni az arckifejezéséről.

A férfi néma megerősítésétől kellően megnyugodva, a Griffendéles felléptet hát a rögtönzött színpadra és némi gondolkodás után, a férfinak először hátat fordítva kezdte meg a produkcióját. Óvatosan mindkét kezét a rúdra helyezte és pici terpeszbe állt, hogy a feneke tökéletes kereksége megfelelő hangsúlyt kapjon, majd nekikezdett a sebtiben kitalált koreográfiájának. Megfontoltan és precízen lassú nyolcasokat kezdett írni a csípőjével a levegőben, közben ügyelt arra, hogy kellően pucsitson és a nyolcasok is elég szélesek legyenek, így némiképp szélesebbnek láttatva csípőjét. Nagyjából egy perc lassú, ingerlő mozgás után idejét látta volt pózt váltani, így tehát jobb kezével elengedve a rudat, bal kezét rúdon tartva az óramutató járásával ellentétesen lassan körözni kezdett a rúd körül. Megpróbálta utánozni azokat a szexi, lassú, de igen precíz lépteket amit a lányoktól látott a bárokban. Habár ők minden bizonnyal többet hordtak platformos magas sarkút, mint ő, de azért nem volt olyan bonyolult, már egészen kezdett hozzászokni a számára eddig szokatlan viselethez. Azt viszont baromira sajnálta, hogy nem rendelkezik legalább egy kicsit hosszabb hajkoronával, mert ez a művelet a hajdobálással lett volna az igazi. De sose késő még megnöveszteni! Nagyjából három ilyen lassú kört tett meg miközben a szemét le sem vette a kanapén - most már némiképp szélesebb - terpeszben ülő férfiről. Piton tekintete mindenhol rajta volt, a férfi úgy mustrálta, mintha életében először látná. Úgy nézett rá, mint egy kiéhezett oroszlán a gazellára, aki ingereli a ragadozót kecses mozdulataival. Még nem mozdult meg de Harry érzékelte, hogy Professzora teljesen meg van feszülve, és a légzése is észrevehetően felgyorsult. Látta, ahogyan egyre gyorsabb tempóban emelkedik és süllyed a mellkasa, és örömmel töltötte el a látvány és egyben bíztatta is a folytatásra. Még több reakciót akart kiváltani a másikból, még inkább ingerelni szerette volna. Azt akarta, hogy a Bájitalok mester elveszítse a kontrolt, és csak miatta - csak neki - maszturbálni kezdjen. Azt akarta, hogy arra élvezzen el, ahogy ő neki táncol.

Így tehát új küldetését megvalósítandó, megfordult és a háta mögé nyúlva fogta meg a hideg fémdarabot, majd a hátát és fenekét teljesen neki nyomva, sarkait összezárva lassan leereszkedett a rúd mentén, ennek következményeként pedig a térdei automatikusan szétnyíltak az idősebb előtt. A szoknyája persze ennek hatására értelemszerűen felcsúszott, és premier- plánban látni engedte a már álló hímtagját. Mindezt a látványos pózt - és a férfi számára előnyös kilátást - kihasználva, jobb kezével lenyúlt, és a combjait kezdte el simogatni lágyan, visszafogottan ott, ahol előzőleg a férfi liláskékre szívta a bőrét. Amiből néhány folt még mindig látszott halványan... Csak éppen hogy érintette újbegyeivel a bőrét, picike köröket, és hullámos vonalakat rajzolva rá. De a farkához direkt nem ért hozzá. Úgy gondolta, hogy az jelen felállásban a csak a férfi engedélyével vagy külön kérésére lenne helyes. Meg volt győződve róla, hogy ha így tesz, azzal instant nyert ügye van, és a Piton imádja majd az alávetett megnyilvánulását.

Mindent beleadott a műsorba, ami csak tőle telt, és baromi boldog volt, amikor is végre megtörtént az, amire várt. Egyszeriben ugyanis azt vette észre, amint Piton egy villámgyors mozdulattal kioldotta az övét, lehúzta nadrágjának cipzárját és kiszabadította szerszámát, majd szinte azonnal végig is simított rajta párszor, megkönnyebbülten felsóhajtva. És Piton hímtagja pont olyan tökéletesen ereztt és vastag volt, mint amire emlékezett egy héttel azelőttről. Bár most talán méginkább volt alkalma megcsodálni a szinte irigylésre méltó szabályosságát na meg a nem mindennapi méretét. Tulajdonképpen a férfi testméreteihez viszonyítva nem is számított extrém méretnek, hiszen a férfi igen magas volt, de ezt nem is bánta. Így is figyelemre méltó példány és ráadásul így sokkal jobban passzoltak össze, mert hát ő pont nem a magasságáról volt híres. A korához képest mindig is alacsonynak és soványnak számított. Persze Harry tisztában volt vele, hogy - vele ellentétben - Piton már felnőtt férfi, de akkor is lenyűgözte a látvány. Másodszorra is.

Perselus nem egészen így tervezte a dolgot, de amint a fiú magához ért, és látni engedte a még előző menetükből megmaradt, általa hagyott halványlila bélyegeket, pontosan tudta, hogy ezt a műsort nem fogja kibírni elélvezés nélkül. Azt pedig jobban szerette volna inkább nem a nadrágjában megtenni. A Potter kölyök átkozottul gyönyörű volt, és túlságosan nagy hatást váltott ki belőle, amit félig szégyellt, félig pedig csodált. Nem hitte volna, hogy ennyire elszabadul majd a vágya - ha már eddig vissza tudta tartani - de azért neki is vannak határai! És egy Mardekárzöld szoknyában rúdtáncoló Varázsvilág megmentő határozottan túl volt ezen a határon. De talán ez elnézhető gyengeség részéről... elvégre, melyik varázsló ne akarná magának azt a látványt, amiben most neki van része. A smaragd tekintetű Merlincsapása újfent ráérzett az egyik gyenge pontjára, és túlságosan, már - már ijesztően jól nyomkodta vágyának gombjait. Ötlete sem volt, hogy honnan vette, vagy hol tanulta ezeket a mozdulatokat, de kétségtelenül betaláltak nála. Mégpedig végzetesen. Eleve, ez a szemei ragyogását tökéletesen kiemelő smaragd szoknya, a kígyómintás nyakörve és a magassarkú a fiún is bőven elég inger lett volna már számára. Nem véletlen választotta ezeket a kiegészítőket ma estére a Griffendélesnek. De az, hogy a kölyök ilyen eltökélt és kreatív volt a feladatát illetően, méginkább felizgatta. Persze tudta, hogy az Aranyfiú nem véletlenül jött vissza, és azt is tudta, hogy vissza fog jönni, de ez a lelkesedés amivel a helyzetet megoldotta, őszintén lenyűgözte. Az pedig, hogy mennyire sugárzóan kívánatos volt, méginkább. Imádta a fiú minden egyes porcikáját. Persze ezt nem szándékozott neki egyhamar bevallani. De magának már kénytelen volt beismerni, hogy teljesen megbabonázta a Kölyök, és rajong érte. Bármennyire is bizarrul hangozzék ez, a múltjukat tekintve. De most már csak a jövőjük számít, és az hogy Harry Potter csak az övé. És meg fog neki tanítani mindent. Megmutat majd neki bármit, amire csak kíváncsi, vagy nyitott. Persze jól tudta, hogy ebből még igen könnyen baj is lehet, és ez már régen nem az alkalmi kefélés kategória, sőt nem is a pusztán szexpartneri kapcsolat. Ez, amit éppen csinálnak, amibe belesodorta magukat, határozottan egy hosszútávú szeretői viszony kezdete. Még akkor is, ha nem pontosan ez volt a cél. Nem mintha lett volna pontos célja, amikor múlthéten a rá kicsit sem jellemző módon, a farkával kezdett gondolkodni az agya helyett. De már biztos volt abban, ő nem fog tudni ennyinél megállni, és nem hajlandó beérni ezentúl kevesebbel. A fiú innentől az övé volt. És senki másé.

Most pedig látványosan élvezni fogja a neki rendezett vérpezsdítő különszámot, aztán pedig jutalom gyanánt megtanítja a kölyköt, hogyan is kell jófiúk módjára szopni.

Kedves Olvasóim!

Nagy valószínűséggel ezt a rörténetet a wattpad törölni fogja, irányelv sértés miatt.
(Öncélú szexuális tartalom)
Ezért arra kérek mindenkit, hogy aki olvasni szeretné a továbbiakban is, az vegye fel velem a kapcsolatot az alábbi platformok egyikén:

Instagramm: @Victoria_W_Knight

Email: [email protected]

Ha elkülditek nekem az email címeteket, akkor tudlak titeket értesíteni, hogy mikor lesz kész az írói oldalam. Illetve amíg ez nem történik meg, addig lehetséges, ilyen formában folytatom a storyt.

Üdv,
Victoria W. Knight