Harry imádta azt a furcsa bizsergést a bensőjében, amit a férfi forró ujjain lévő hűvös ezüstgyűrűk okoztak, miközben újra és újra végigszántottak a hajában, lágyan simogatva és megborzolva az így is kócos fürtjeit. Határozottan meglepte az a gyengédség, amivel ebben a helyzetben a másik hozzáért. Na nem mintha eddigi tapasztalati nem azt igazolnák, hogy Piton kifejezetten figyelmes szerető, de ez valami egészen más jelentésű simogatás volt, mint amit az előző alkalommal tapasztalt. Semmi provokatív nem volt benne, egyszerűen csak szeretetteljes volt. Ami önmagában nem is adna csodálkozásra okot, de a Griffendéles még a történtek ellenére sem felejtette el, hogy ki előtt is térdepel éppen. Éppen ezért érezte ezt a pillanatot valami egészen különlegesnek... valami olyasmi érzése volt, mint amikor átszakad egy hatalmas gát, és a kiömlő víz égtelen robajjal nekiindul elpusztítani mindent, ami csak az útjába kerül. Olyan megmagyarázhatatlan gondolatai támadtak, miszerint a férfi most eldöntött magában valamit. Valamit, ami hatással lesz rá is... a kapcsolatukra. Ám annak ellenére, hogy ebben nem lehetett biztos, Harry még sem aggódott egy másodpercig sem. Dacára mindannak a bizonytalanságának amit az elmúlt héten érzett, már amikor megérkezett a férfi ajtajához, akkor eldöntötte, hogy az ösztöneire fog hallgatni, bármi is történjék majd ebben a szobában. És most az ösztönei határozottan ezt súgták neki, hogy a férfi egy olyan döntést hozott, ami neki is el fogja nyerni a tetszését. Éppen ezért a tőle telhető legjobb módon megpróbálta jelezni az idősebbnek, hogy nagyon is kedvére van a szokatlan kedvesség... amennyire csak tudott a férfi kezei fele törekedett a fejével, mint egy hálás kiscica amikor simogatást kap, és baromira sajnálta, hogy nem képes dorombolni. Ugyanis ha megtehetné, legszívesebben dorombolna elégedettségében. Közben pedig megkereste azt a lenyűgöző, éjfekete tekintet, amiben most rengeteg érzelem csillogott egyszerre de egyiket sem tudta beazonosítani teljes bizonyossággal.

- Láttalak ám.

A férfi hangja lágy tónusú volt, selymes, de mégis egész karcos a vágytól. Ujjai pedig egyetlen percre sem hagyták abba a simogatást, sőt, egyre szertelenebbül játszottak a hajában, néha letévedve a füle vonalára, amitől Harry minden alkalommal egész testében megborzongott.

- Tessék?

Az Arany ifjú megpróbált minden erejével koncentrálni, de ez finoman szólva sem bizonyult egyszerű feladatnak, pláne annak fényében hogy fogalma sem volt róla, hogy miről beszél a másik.

- Láttam, hogy néztél rám az órákon.

- Oh...

Perselus Piton ritkán mondhatta el az életében azt, hogy valamit őszintén tesz. A munkája nem éppen a spontaneitásról, vagy az őszinte pillanatokról szólt. A magánélete pedig a munkája bonyolultsága miatt tulajdonképpen nem is létezett soha. Egyáltalán nem bízott meg senkiben, és nem engedett közel magához senkit, a legminimálisabb mértékben sem. Túlságosan nagy kockázatott jelentett volna. Az érzelmek gyengítik az ítélőképességet... ezt jó régen megtanulta, és egyszerűen nem engedhette meg magának. Most mégis azon kapta magát, hogy gyakorlatilag szeretgeti Harry Pottert. Harry kibaszott Pottert! Persze eddig is meg volt arról győződve, hogy a Potter fiú remek szórakozása lesz majd, de nem egészen számított arra, hogy így fog reagálni a közelségére. Egyáltalán nem így tervezte ezt a mai estét... egész álló héten arról fantáziált, hogy hogyan, hányszor és milyen gyorsan fogja megkefélni ismételten az Aranyfiút. De a terveiben a kedveskedés vagy a gyengédség egyáltalán nem szerepelt. Ráadásul a fiú egyértelműen észre is vette a váratlanul megmutatkozó gyengeségét. De akármennyire is megpróbált magában minden észérvet felsorakoztatni, nem tudta nem élvezni ezt a bensőséges szituációt ami kialakult közöttük. Sokkal jobban tetszett neki, mint azt be akarta volna ismerni magának... és tőle roppant furcsa módon ennek ellenére mégis úgy határozott, hogy ezegyszer nem fogja érdekelni mindez. Nem fog kockázatelemzést csinálni, sem túlagyalni mindennek a jelentősségét a jövőjére, csak életében talán először hagyja, hogy megtörténjenek vele a dolgok, minden megkötés nélkül és közben szégyentelenül fogja élvezni.

- És azt is láttam, hogy fel voltál izgulva. Egész órán állt a farkad. Miattam.

Harry ezen szavak hallatán mélyen elpirult, ahogy visszaemlékezett az elmúlt heti bájitaltan órákra. Nem is gondolta volna, hogy ENNYIRE nyilvánvaló lett volna a viselkedése. Természetesen nem volt idióta - a híresztelésekkel ellentétben - és tudta, hogy a férfi minden bizonnyal érzékeli majd a fokozott figyelmet amit az órákon neki szentelt, de azt azért nem gondolta volna, hogy ennyire jól olvassa őt. Hogy csupán a testbeszédéből rájön arra, hogy mennyire irányíthatatlanul vágyott a másikra, és hogy nem volt képes nem kívánni Professzorát az órája kellős közepén is. Ami persze azt eredményezte, hogy semmire sem tudott koncentrálni, csak arra, hogy valahogy kiűzze az erotikus vágyálmokat és a még erotikusabb emlékképeket az agyából, és végeláthatatlan sziszifuszi harcot vívjon a folyamatos óra közbeni merevedés ellen. És mindezeken az sem segített, hogy a Tanára egész héten levegőnek nézte, és az óráin is vagy teljességgel ignorálta, vagy úgy viselkedett vele, mint bármikor máskor. Ami egészséges körülmények között nem zavarta volna fiatal Griffendélest, de a köztük történtek után mégis, ostoba mód reménykedett valamiféle... jelben. De nem kapott semmit, csak közönyt. Egészen mostanáig. Persze jól tudta, hogy ezt nem várhatta el, és nem is kérhette számon a másikon, de most mégis kirobbant belőle az egy hétig gyülemlett frusztrációja.

- Mégsem nézett rám, vagy szólt hozzám egyszer sem! Nemért hozzám! Még csak a közelembe sem jött!!! Úgy tett, mintha semmi sem történt volna.

Perselust roppant mód szórakoztatta, és egyben elégedettséggel is töltötte el, hogy a kölyök ilyen hevesen rótta fel számára azt, hogy nem szentelt neki kitüntetett figyelmet, holott normális esetben pont az ellenkezőjét szokta kifogásolni. Imádta azt a tudatot, miszerint a kölyök egész álló héten nem bírt másra gondolni, csak az ő farkára. Milyen gyorsan változnak az idők... Viszont a vádjai lényegében nem voltak igazak, hiszen ő maga is egész álló héten róla - és kettőjükről - gondolkodott, még az óráin is, mire sikerült elhatározásra jutnia. De érthető okokból, mindebből semmit sem mutatott a fiatalabbik felé, pláne nem a tanórán. És természetesen ez az önérzetes Griffendélesnek ez csöppet se volt ínyére.

- Mert nem is történt semmi. Legalábbis semmi olyan, ami másokra is tartozna. Te is tudod jól, ha másképp viselkedek veled, az igen gyanús lett volna. És ha hozzád érek, akkor pedig ott helyben élveztél volna a nadrágodba, úgy fel voltál ajzva. Azt kimagyarázni megint csak igen komplikált lett volna.

- Igen, tudom...

Harry tisztában volt vele, hogy roppant mód gyermetegen viselkedett, és azzal is, hogy a férfinek teljesen igaza van. De emellett hálás volt az idősebbnek, hogy nem tette szóvá az ostoba magatartását... viszont - talán mintegy megrováskánt - abbahagyta a hajával való játékot, ami miatt a fiú már meg is bánta a nem megfelelő hangnem használatát. És nem volt mersze megkérni a férfit, hogy folytassa amit abbahagyott, ezért csak csendben szidta magát a saját hülyeségéért és gondolatban feljegyezte, hogy soha ne szegüljön ellent a másiknak akkor, amikor éppen kényeztetést kap.

- De tetszett, hogy ennyire kívántál. És meg is őrjített.

- Nem csak magát.

- Elképzelted, ugye?

- Mit?

- Ezt a ma estét. Erről fantáziáltál az óráimon.

Harry mostmár teljesen felemelte a fejét Tanára térdéről, és némileg elmosolyodott, mivel a férfi nagyrészt fején találta a szöget, de nem teljesen. A fantáziái ugyanis nem korlátozódtak kizárólag a ma estére vagy a pincebeli dolgozószobára. Az ő képzeletében ugyanis gyakorlatilag a Roxfort összes helyiségében szexeltek már... beleértve a Nagytermet és Dumbledore irodáját is. És ahogy egyre inkább feltörtek belőle fantáziálásának emlékképei, nem bírta visszafojtani a jókedvű kuncogását.

- Erről is...

- És még miről?

- Sokmindenről...

- Ahogy én is. De mielőtt nekilátnánk megvalósítani a fantáziáinkat, kérdeznék valamit.

- Igen?

- Mit tennél meg azért, hogy ezt visszakapd?

A Bájitalok mestere bal kezének mutató ujjával felemelte az eddig a bal térdén pihenő vörös csipkebugyit, és jól láthatóan a levegőbe tartva lassan lóbálni kezdte a kölyök orra előtt, miközben ajkain fokozatosan egyre szélesebbé váló mosollyal figyelte, amint a Griffendélesnek leesik, hogy a játék újra elkezdődött.

- Mit kell tennem érte, Uram? Bármire készen állok, amit csak kíván tőlem...

A választ hallva Piton ajkai megrándultak, és egy elégedett morranás hagyta el a torkát. Annyira jól csinálta a kölyök! És mindezt ösztönösen... Kétségtelenül van tehetsége az ilyesfajta játékokhoz. És még milyen jól lesz idomítva a jövőben... beleborzongott már csak a gondolatba is.

- Meg kell érte dolgozz keményen! Először is, talán kezdjük azzal, hogy légy jó fiú és adj nekem egy műsort!

- Műsort?

- Igen. Mutasd meg nekem, mikről is fantáziáltál. Had lássam, milyen kreatív vagy!

- Azt akarja, hogy... táncoljak? Vagy vetkőzzek?

- Rád bízom, mit csinálsz. Izgass fel! Ha elégedett vagyok a produkcióval, akkor jár érte jutalom.

Kedves Olvasóim!

Nagy valószínűséggel ezt a rörténetet a wattpad törölni fogja, irányelv sértés miatt.
(Öncélú szexuális tartalom)
Ezért arra kérek mindenkit, hogy aki olvasni szeretné a továbbiakban is, az vegye fel velem a kapcsolatot az alábbi platformok egyikén:

Instagramm: @Victoria_W_Knight

Email: [email protected]

Ha elkülditek nekem az email címeteket, akkor tudlak titeket értesíteni, hogy mikor lesz kész az írói oldalam. Illetve amíg ez nem történik meg, addig lehetséges, ilyen formában folytatom a storyt.

Üdv,
Victoria W. Knight