Perselus Piton talán még soha életében nem volt olyan elégedett, és olyan izgatott se, mint abban a pillanatban, amikor helyet foglalt a saját bőrkanapéján. Úgy érezte, hogy a vére már most, csupán az elé táruló látványtól tűzcsóvaként kezdett közlekedni az ereiben, és tökéletesen tisztában volt azzal is, hogy a nadrágjának feszülő farka körvonalai egyértelműen kivehetőek a vékony fekete szöveten keresztül.
De ez egy cseppet sem zavarta, ugyanis egy egész hete tartó szorongása és frusztrációja most végre feloldódott benne...
Bájitalok mestere őszintén, szívből jövően elmosolyodott.
Harry kibaszott Potter, ott térdelt centikkel előtte, szoknyában és tűsarkúban, olyan áhítatos, izzó tekintettel, amit még soha senkitől nem látott. És mindez miatta van. Mindez csak érte van. Pontosan tudta, hogy senki más nem láthatta még így a fiút. Pedig rengetegen szeretnék...

Mégis, a Fiú aki Túlélte, az egész varázsvilág üdvöskéje most ő előtte térdepelt, és a legnagyobb engedelmességgel viseli a számára kijelölt ruhadarabokat miközben a lehető legártatlanabb tekintettel pislog rá a hosszú fekete szempillái alól. Nem tudta megállni, hogy ne töprengjen el azon, hogy a fiú mennyire rohadtul tökéletes... nem csupán gyönyörű - hiszen ez vitathatatlan - hanem van benne valami más, valami vadítóan egzotikus báj, ami őt magát is teljesen megrészegítette. A kölyök pedig fel sem fogja igazán, mekkora hatalma van az emberek felett. Egész álló héten azon töprengett, hogy mégis mi a Merlin szakálláért kefélt Potterrel. Hiszen soha nem kedvelte igazán... mégis, amint alkalma nyílt azonnal ágyba vitte. Mert igen, Harry ifjú volt, kívánatos és körbelengte egy magmagyarázhatatlan aura. De ez még nem indok arra, hogy ő maga feladja a saját elveit, vagy kiforduljon önmagából. Perselusnak az elmúlt héten rá kellett jönnie, hogy ő maga is belesétált abba a csapdába amibe a komplett varázsvilág. Ráadásul önként és dalolva tette mindezt. Rabul ejtette a zöldszemű Merlincsapása, és ebből a csapdából nem csak hogy nem szándékozik kiszabadulni de tervei szerint éppen most készül a lehető legmélyebbre süllyedni benne.

Harry figyelte a férfi reakcióit, és alig hitte el, amit lát. Professzora testéből eszméletlen forróság áradt, még a pince jeges hidege ellenére is, és a szemei csak úgy lángoltak, miközben őt fürkészték. Ráadásul az idősebb most valahogy sokkalta... élénkebbnek, fiatalabbnak tűnt. Harry nem egészen tudta eldönteni, hogy ez az izgatottsága, vagy az öltözéke miatt van - e, mindenesetre határozottan tetszett neki. De aminek még ennél is jobban örült, az az, hogy a férfi máris fel volt izgulva, mégpedig nem csekély mértékben... a mindig olyan sápadt bőre most halvány pírban úszott az orcáin és hímtagja jelentékeny méretű dudort eredményezett a nadrágján. És ez a kis szín a férfi arcán Harryt elképesztően boldoggá tette. Még csupán ismerkedett azzal a gondolattal, hogy hatni tud a másikra, és most is meglepte ennek nyílt bizonyítéka. Továbbra is kissé bizonytalan volt az este kimenetelét tekintve, de az, hogy ennyire nyíltan kívánja őt a másik, határozottan megnyugtatta. Ám Tanára még mindig egyetlen szót sem szólt hozzá, és ami még ennél is fájóbb volt a kölyök számára, nem is érintette meg. Pedig Harry már alig bírt magával, és komoly erőre volt szüksége ahhoz, hogy tűrtőztesse vágyait. Legszívesebben fogta volna magát és beleült volna az idősebbik ölébe, hogy megcsókolja. De tudta jól, hogy ezzel nagy valószínűséggel csak az ellenkezőjét érné el annak, amit oly nagyon szeretne. A férfi nem tűri az engedetlenséget... sem a tanteremben, sem az ágyában. Mégis, az ifjú Griffendéles biztos volt benne, hogy a férfi az ő reakciójára vár, és arra, hogy kezdeményezzen. Hogy kimutassa vágyakozását. Így hát összeszedve minden erejét és fantáziáját, az eddigi ülő pozíciójából négykézlábra ereszkedett, majd alig pár centit haladva így, a férfi lábai elé mászott, és óvatosan elhelyezkedett az idősebbik lábai közt. Állát pedig gyengéden Tanára jobb térdére támasztotta, enyhén oldalra biccentve fejét hogy jól láthassa a férfi arcát.

- A kurva életbe, Potter!

Perselus tüdejébe fájdalmasan beszorult a levegő, amikor megpróbált elfojtani egy igen hangosnak ígérkező nyögést, ám nem sikerült neki. A kéjsóvár, profán hang úgy tört fel belőle, hogy képtelen volt kontrollálni vagy megálljt parancsolni neki. Farka pedig olyan mértékig megfeszült, hogy szüksége volt pár hosszú, mély levegőre, amivel vissza tudta tartani a hirtelen elszabadulni készülő orgazmusát. Nem lett volna szerencsés, ha csupán ennyitől a nadrágjába élvez, sosem mosta volna le magáról azt a szégyent. De a fiú zavarba ejtő pontossággal érzett rá a gyenge pontjára és a lehető legtökéletesebb dolgot tette, amit csak lehetett. Olyan bájosan és ártatlanul adta tudtára engedelmességét, amitől a Bájitalok mestere még csak nem is álmodott soha. Mindig is izgatta az, ha a partnere tudatosan alázatos vele szemben, de gyakran mindez nem volt őszinte. A fiú pedig olyan természetességgel hódolt be neki, amitől még a szíve is fájdalmasan szorítani kezdett a mellkasában.
Csupán egy hajszálon múlt, hogy sikerült uralkodnia magán. Az előtörő előváladéka így is hatalmas, jól látható foltot eredményezett a nadrágján...

Az Aranyfiú kaján, majdhogynem Mardekáros vigyorral az ajkain és tomboló pillangótánccal a gyomrában figyelte az idősebbet. Oda meg vissza volt az örömtől, amit a másik reakciói váltottak ki benne. Ahogy a férfi szempillái megrebbentek, és ajkai közül feltört egy mély, kéjes nyögés, Harry tudta, hogy küzdenie kellett, hogy uralkodjon magán, és ez eszméletlenül feltüzelte. Látta Piton nadrágján a sötét foltot, és mivel olyan közel volt, máris érezte a férfi mély, pézsmás illatát amitől egész testében megborzongott.
Lehet, hogy ő volt az, aki jelen helyzetben behódolt a férfinek, de ez mégis valahogy hatalomnak érződött. Engedelmessége játékszerré, fegyverré vált. Már múlt héten is feltűnt neki, hogy Tanárát izgatja ha készséges, de ugyanakkor találékony.

- Gondolom, ezért jöttél.

Miután összeszedte magát annyira, hogy meg tudjon biztonsággal szólalni, a Bájitalok mestere óvatosan előhúzta jobb zsebéből azt az ominózus, vörös csipkés alsóneműt, ami most kifejezetten jobb állapotúnak tűnt, mint amilyenben előző héten hagyták és letette a bal térdére, figyelve a fiatalabb reakcióit. A kölyök még mindig jobb térdén támasztotta az állát, ám amint meglátta a csipkés fehérneműt, picit megemelte a fejét és smaragd íriszeit elszakítva az idősebb arcáról, a bugyit kezdte tanulmányozni, majd pár másodperc után újra a férfire fókuszálva egy aprót bólintott, és állát visszahelyezte az idősebbik jobb térdére.

A férfi természetesen tisztában volt vele, hogy a kölyök koránt sem a bugyi miatt jött vissza hozzá... hanem miatta. Egy újabb szenvedélyes este reményében, a játékuk folytatásáért. Amit természetesen meg is fog kapni, de feltett szándéka volt, hogy előbb rendesen megdolgoztatja a Griffendéles aranyi fiút, hogy kiszórakozhassa magát.

- Nem jár ingyen.

- Nem a magáé.

- A tied se.

- Ez igaz.

- Mit mondtál a barátnődnek, hol van a bugyija?

A Mardekár ház vezetője erre őszintén kíváncsi volt. Vajon milyen ostoba magyarázattal ált elő a fiú? Mit mondott a barátnőjének, amivel kimentette magát?

- Megmondtam neki az igazat.

- Megmondtad neki, hogy megdöngettelek? Az igen.

Perselus jobb szemöldöke rögvest a homlokára szalad meglepetésében. Az esztelen Griffendéles vajon tényleg elkotyogta az igazat? Határozottan nem örült ennek a lehetőségnek, és meg is jegyezte magában, hogy a szórakozásuk végeztével erről komolyan el kell beszélgetnie Potterrel. De mindenesetre, valóban Griffendélesen bátor lenne a fiutól, annyi szent.

- Neeemmm, khm... azt a részletet kihagytam a történetből. Megmondtam neki az igazat, miszerint magánál van.

- Azért kíváncsi lennék, ezt mégis hogyan adtad elő.

- Úgy tudja, hogy amikor múlthéten ideértem, maga teljesen kiakadt, és rám parancsolt, hogy azonnal öltözzek át normális egyenruhába, miközben elővarázsolt nekem egyet. Én átöltöztem, de amikor a cuccaimat elpakoltam, akkor véletlenül itt hagytam a bugyit. És már nem mertem visszajönni érte. Megértette...

A Bájitalok mestere némileg megkönnyebbülve, halvány mosolyra húzta ajkait. Nagyon is elégedett volt azzal, amit a fiú magyarázatként tálalt a fehérnemű hollétére. A fél igazság, mindig a legjobb hazugság. A Potter kölyök alán nem is volt olyan ostoba, mint aminek általában tetteti magát. Perselus még egészen bizarr módon, kissé büszke is volt rá, ezért lágyan, mintegy dicséretként párszor végig futtatta ujjait a fiú holló hajában, még jobban összeborzolva az így is rakoncátlan, kócos fürtöket.

- Nocsak Potter... ez egészen kreatív. Több eszed van, mint elsőre látszik.

Kedves Olvasóim!

Nagy valószínűséggel ezt a rörténetet a wattpad törölni fogja, irányelv sértés miatt.
(Öncélú szexuális tartalom)
Ezért arra kérek mindenkit, hogy aki olvasni szeretné a továbbiakban is, az vegye fel velem a kapcsolatot az alábbi platformok egyikén:

Instagramm: @Victoria_W_Knight

Email: [email protected]

Ha elkülditek nekem az email címeteket, akkor tudlak titeket értesíteni, hogy mikor lesz kész az írói oldalam. Illetve amíg ez nem történik meg, addig lehetséges, ilyen formában folytatom a storyt.

Üdv,
Victoria W. Knight