- És te mit szeretnél?

- Tessék?

- Azt mondtad, Miss Weasley profi quiddich játékosnak készül. Te mit szeretnél majd csinálni az iskola után?

Harry annyira megdöbbent az idősebb egyszerű, őszintén érdeklődő kérdését hallva, hogy még a száját is elfelejtette bezárni. Ám meglepettsége szinte azonnal el is szállt, mert a helyét átvette egy sokkal mélyebb, sokkal intenzívebb érzelem, ami olyan erősen tört fel belőle, hogy gyakorlatilag azonosítani sem igazán volt ideje, kontrollálni meg végképp nem. Szemébe váratlanul könnyek gyűltek és mielőtt meg tudta volna akadályozni, szabadon folyni kezdtek az arcán. Amilyen gyorsan csak tudta megpróbálta letörölni őket, de biztos volt benne, hogy nem tudta leplezni érzelemkitörését.

A férfi volt az első, aki ezt megkérdezte tőle és láthatóan őszintén érdekelte is őt a válasza. Senki, soha nem tette még fel neki ezt a kérdést, mert mindenki automatikusan feltételezte, hogy Auror lesz majd. És úgy kezelték, mintha ez már kőbe lenne vésve, mintha ez lenne a rendeltetése. Mert gyakorlatilag ez is volt a helyzet. Mindenki ezt várta tőle és meg sem fordult senki fejében hogy esetleg Harry nem akar Auror lenni, mert ez nem számított. Senkit sem érdekelt, hogy a varázsvilág Megmentője, a Fiú Aki Megölte Tudjukkit mit akar vagy mit nem, csak az számított, hogy mi a kötelessége.

- Lehetne, hogy erre a kérdésre ne most válaszoljak?

- Persze. Minden rendben?

A kérdés szinte nevetségesen hatott, és tulajdonképpen az is volt. Ha bármikor máskor ezt a beszélgetést kívülről látja, Perselus biztos volt benne, hogy kigúnyolta volna magát az ostoba megnyilvánulásáért. De a síró fiú látványa annyira meglepte, hogy hirtelen nem tudta hogyan kezelje a szituációt. Hiába vált nagyon profivá az emberek és szándékaik kiismerésében a kémkedéssel töltött évek alatt, most mégis fogalma sem volt, hogy mi okozta a kölyöknél ezt a hirtelen érzelemkitömést. Ebből adódóan pedig tanácstalan volt azzal kapcsolatban is, hogy mi lenne a helyes reakció részéről.

- Nem. De olya jó ez így most. Ne rontsuk el, kérlek.

- Rendben. Látom nem akarsz erről beszélni.

- Nem. De...

- De?

- Hálás vagyok, hogy megkérdezted.

Perselus elég valószínűtlennek tartotta, hogy a fiatalabb reakcióját a puszta érdeklődése váltotta ki, de jelen helyzetben minden jel erre mutatott. Ami valahogyan egészen... kényelmetlen volt számára. Egy ilyen egyszerű, mondhatni hétköznapi kérdésnek nem kéne ilyen nagy hatást kiváltania senkiből.

- Te vagy az első - a barátaimat leszámítva - aki ezt megkérdezte tőlem.

- Ó.

- Igen. Majd elmesélem valamikor. De nem most.

A Bájitalok mestere úgy döntött, hogy nem is feszegeti ennél jobban a témát és hagy egy kis teret a kölyöknek. Tenyereivel újra lágyan simogatni kezdték a feszes combok sima bőrét, remélve, hogy ettől majd kissé ellazul partnere, miközben belenézett a még mindig könnyfátyolos smaragd íriszekbe és egy apró bólintással biztosította a Griffendélest, hogy nem szükséges erről beszélnie, ha nem akar. Habár rendkívüli módon kíváncsivá tette ez a reakció, hogy vajon miért olyan érzékeny téma ez a kölyök számára, mi állhat az egész mögött, de ez a beszélgetés még ráért. Már így is bőven túl sokat lelkiztek. Sokkal többet, mint az számára kényelmes volna általában, de most mégis nem esett nehezére. Harryvel nem. Valahogy olyan szürreálisan könnyen jött minden, hogy mit mondjon vagy tegyen, holott finoman fogalmazva sincsen tapasztalata a szex utáni nos... összebújás terén. Mert valójában pontosan ez történt, amit eddig tulajdonképpen nem is azonosított.

Perselus úgy döntött, hogy a legjobb megoldás most az lesz, hogyha kicsit eltereli Harry figyelmét.

- Felpróbálod őket?

A férfi a kanapé karfáján pihenő dobozka felé biccent a fejével, miközben tenyereit kissé rászorította a még mindig kényeztetett combokra. Ajkain apró, játékos mosoly jelent meg remélve, hogy ezzel a kis incselkedéssel elvonhatja a fiú figyelmét a számára kellemetlen témáról.

És terve több mint tökéletesen működött is. A Griffelnéles szemei újra felragyogtak és a csillogásukat tompító könnyfátyol egycsapásra eltűnt. Ajkain hatalmas, boldog vigyor szalad körbe és orcáin pedig újra fellángolt az égővörös árnyalat.

- Felpróbáljam? Szeretnéd látni?

- Igen.

Harry eddig a pillanatig bele sem gondolt, hogy még soha nem tegezte le a férfit és önmagában ez az apró, szinte jelentéktelennek tűnő változás hatalmas hatást gyakorolt rá. Természetesen furcsa volt így szólítani az idősebbet, de mégis elmondhatatlanul jól érezte magát tőle... egy különös bizsergést érzett a mellkasában, amit nem igazán tudott hová tenni, és egyelőre nem is akart. Csak próbálta a lehető legjobban kiélvezni kivételezett helyzetét, és minél inkább az elméjébe vésni azt az égő tekintetet amivel a Bájitalmester ránézett. Imádta azt az érzést, hogy valami olyat engedhet meg magának Pitonnal szemben amit más nem, de még ennél is jobban imádta azt a tekintetet, amit a férfitől kapott. Tudta, hogy bármit megtenne csak azért, hogy a féri így nézzen rá mindig.

Amilyen kecsesen csak tudott feltápászkodott a férfi öléből, habár ez nem volt valami egyszerű művelet, mivel a combjai kissé zsibbadtak voltak, és úgy általánosságban még nagyon gyengének érezte magát. De a lehető leghatározottabban megállt hatalmas tűsarkain és egy laza mozdulattal magához intette a csinosan becsomagolt dobozkáját. Ám még mielőtt bármit is csinált volna, eszébe jutott valami, és ajkai cinkos kis mosolyra húzódtak. Megpróbálta a tőle telhető legártatlanabb kiskutya tekintetet produkálni és félig leeresztett szempillái alól egyenesen a Bájitalmester kútmély tekintetébe nézett.

- Levehetem a szoknyám?

Perselus minden mozdulatát élénken követte tekintetével, ám amikor meghallotta a fiú kérdését egy pillanatra lemerevedett a döbbenettől, ami úgy szaladt végig a testén mintha csak lefagyasztották volna egy átokkal. Harry olyan ártatlanul és olyan természetesen kérdezte ezt tőle, hogy már-már mocskosnak érezte magát tőle. Ajkai szinte azonnal ragadozókat megszégyenítő vigyorba húzódtak.

- Imádom, hogy ezt megkérdezted.

Ám a fiú apró, elégedett mosolya az elhangzottakra újra csak megdöbbentette. Harry ezt szándékosan csinálta, nem holmi ártatlanságból... teljesen direkt hadművelet volt tőle, annak reményében, hogy hatást tud rá gyakorolni. Ami még százszor izgatóbb volt, mintha csak egyszerűen ennyire engedelmes lenne. Perselus érezte, hogy valami, amit leginkább hálaként tudna elkönyvelni teljesen eluralkodik rajta. Volt egy szeretője, aki nem csupán a legszebb fiú akit valaha látott, de meglepően ravasz is volt, aki az eddigi tapasztalatival ellentétben nagyon is gyorsan tanult. Perselusnak ötlete sem volt, hogy miféle őrült mennyország talált rá, és mivel érdemelte ezt ki.

- Leveheted.

Az Aranyfiú amint megkapta az engedélyt, boldogan oldotta ki csodaszép szoknyájának zipzárját, ami megviselten hullott a padlóra bokái köré. Kiválasztotta a dobozból a legmegfelelőbb darabot - természetesen a vörös csipkéset - és a lehető leglassabban magára ügyeskedte, miközben izgatottan figyelte a férfi reakcióit. A bugyi tökéletesen passzolt rá és elképesztően puha is volt, egyáltalán nem annyira szúrós és érdes mint Ginnyé. Ráadásul legalább annyira kényelmes is volt, mint egy átlag fehérneműje, amiért több mint hálás volt. Szinte biztos volt benne, hogy a férfi megbűvölte őket a kényelme érdekében.

- Tökéletesek. Remek a szemmértéked. Honnan szerezted őket?

- Nézzd csak meg jobban a dobozt.

Harry kíváncsian vette kézbe a dobozkát és az alján egy kis üdvözlőkártyát talált amit eddig észre sem vett. Kivette a dobozból hogy jobban megvizsgálja. Piton nem hagyott neki üzenetet, csak egy kígyót rajzolt és egy dátumot írt. Ez a papírdarab pedig nem csak azt árulta el Harry számára hogy a férfi nem is olyan meglepő módon, jó kézügyességgel rendelkezik, hanem azt is, hogy a fehérneműk egy Londoni boltból származnak, mégpedig feltehetően a mugli Harrods áruházból. Nem bírta megállni, hogy el ne képzelje, ahogy a férfi bemegy és gondosan kiválasztja mit szeretne neki megvenni, majd pedig előadja azt az ott dolgozó - bizonyára igen fiatal és csinos - eladó hölgyeknek. Annyira élénken játszódott le a jelenet a képzeletében hogy nem bírta ki nevetés nélkül.

- Talán mulatságosnak találja az ajándékát, Miss Potter?

- Elbűvölőnek találom, Mr. Piton. Csak elképzeltem, ahogy beszambázol a Harrods luxus fehérnemű butikjába és előadod az ott dolgozó lányoknak, hogy mit is szeretnél. Ez volt olyan mulatságos.

- Hm... meg kell jegyeznem, kimondottan irigyelték a barátnőmet.

- Oh igen?

- Bizony. Fordítsd csak meg a kártyát.

Harry kíváncsian tette amit az idősebb mondott és amikor meglátta mi van a kis üdvözlő kártya hátoldalára írva, méginkább elfogta a nevetés... De ha őszinte akart lenni, ez már jóval kevésbé volt felhőtlen, mint az előző. A kártya hátoldalán egy láthatóan nőtől származó írás volt látható:
"Nagyon szerencsés csaj vagy, hogy ilyen párod van Harri. Viseld egészséggel! Jó szórakozást Nektek!"

- Harri, mint Harriett?

- Ühüm.

- Hm... és nem javítottad ki őket.

- Úgy oda meg vissza voltak amikor megmondtam, milyen meglepetést szeretnék, hogy még nekem sem volt szívem összetörni a lelkesedésüket, hogy Harriett valójában tényleg Harry.

- Milyen mázli, hogy nincs telefonszámod... Jó hogy fel nem ajánlkoztak neked azonnal, ott helyben.

- Uhúhúúú... jól hallom? Csak nem féltékenyek vagyunk máris, Kisasszony?

- Természetesen nem.

Harry persze jól tudta, hogy mennyire nem hat meggyőzően a válasza, sőt, éppen ellenkezőleg. De még is meglepődött, hogy mennyire hatalmába kerítette a féltékenység, ha arra gondolt, hogy esetleg ezek a számára teljesen ismeretlen mugli lányok komolyan érdeklődhettek a Bájitalmester iránt. Persze józan ésszel tisztában volt vele, hogy még a feltételezés is nevetséges lenne, hogy Pitonnak pont mugli eladó cicababák kellenek, konkrétan kizártnak tartotta. De akkor is képtelen volt még megbirkózni a túlságosan birtoklónak ható érzéseivel. Piton mostmár az övé volt és csak az övé. Legszívesebben a prófétával hirdettette volna ki, ha megtehetné, annyira büszke és boldog volt ettől a ténytől.

- Harry... remélem ne...

- Persze, hogy nem! És esküszöm, hogy próbálok nem hisztis picsának tűnni... Alapjáraton nem vagyok féltékeny típus.

- Látom... csak éppen majdnem megsértődtél, mert beszélgetnem kellett néhány csinos hölggyel, miközben megvettem az ajándékodat.

- Oké, akkor fogalmazzunk úgy, hogy eddig nem tudtam, hogy féltékeny típus vagyok. Sajnálom. És ami azt illeti, ezek lélegzetelállítóak.

- Hmm... akkor jövő héten remélem ebben jössz majd.

- Természetesen... de nem lesz ez így nagyon feltűnő? Mármint hogy ennyit járkálok le ide a pincébe...

- Ezt csak bízd rám, már van egy tervem.

A következő rész tartalmából:

III./1. - Folytatás várható: 2024.11.03

A második felvonás eznnel lezárult. Bátran mondhatom, hogy nekem ez a történet a szívem csücske. De mint ahogy instagramon megszavaztátok, most egy kicsit átadja a terepet az új storyknak.

De nem kell aggódni, várható folytatás, még idén!

Terveim szerint ősztől, az idei kinktober után érkezik majd a III. része a Külcsínynek.

Elöljáróban annyit, hogy a III. - IV. és V. részekben már lesz némi ugrás az időben, nem csupán egy-egy találkozás alkalmára fog fókuszálni.
Úgy éreztem, ennek a történetnek kijár hogy méltó, kerek történetet és lezárást kapjon.

Remélem velemtartotok majd ősztől újra!

Addig is pedig bőven lesz olvasnivaló az oldalamon, amihhez jó szórakozást kívánok!

Ha tetszett, és szeretnél még tőlem exkluzív - Wattpadon nem elérhető - tartalmat olvasni a jövőben, dobj egy emailt és felveszlek a VIP listámrra!

Email cím: [email protected]

Tárgy: VIP lista jelentkezés

Feltételek: betöltötted a 16 életévedet

Mivel fogsz találkozni VIP Email listán, ha jelentkezel?

• Exkluzív, máshol nem olvasható novellák és könyvek.

• Információk és kulisszatitkok a készülő és folyamatban lévő könyveimről.

• Extra fejezetek és kiegészítések a Wattpadon is olvasható történetekhez.

• Fanartok, illetve illusztrációk a könyveimhez.

Ha pedig szeretnél hamar értesülni a hírekről, csatlakozz az instagram közösségünkhöz!

Instagram: victoria_w_knight

Mit találsz instán?

• Extra információkat és tartalmak at érhetsz el a jelenlegi és a jövőbeli a könyveimről.

• Betekinthetsz a háttérmunkálatokba és részt vehetsz a szavazásokon

• Edukációs posztokat olvashatsz az erotikus regényekkel és az LMBTQ közösséggel kapcsolatban.

• Megismerheted az írói lét minden szépségét és nehézségét.

• Része lehetsz egy biztonságos közösségnek, ahol mindenki szabadon lehet önmaga.