Amikor percekkel később a csóknak vége szakadt, a fiatal Griffendéles újra feltornázta magát ülő pozícióba tanára ölében, ám tenyerei nem engedték el a férfi mellkasát. Hiába volt egyértelmű mindkettőjük számára, szerette volna szóban is kifejezni örömét az idősebb felé.

- Köszönöm.

- Szóval tetszik?

- IMÁDOM mindet! Remek az ízlése, Uram.

- Tudom. És had gratuláljak, Mr.Potter!

- Mihez is?

- Ahhoz, hogy hivatalosan is a szeretőm lettél.

Az Aranyfiú ajkai olyan széles, boldog vigyorba rendeződtek a Bájitalmester szavainak hatására, ami már majdhogynem fájdalmas volt. Legszívesebben azon nyomban felpattant volna és kisgyerekeket megszégyenítő módon ugrándozni kezdett volna a szobában örömében, annyira izgatott lett Piton szavait hallva. Semmi másra nem vágyott, amikor idejött jó néhány órával ezelőtt, csak arra, hogy ezek a szavak elhagyják a férfi száját. És alig merte elhinni, hogy mindez most valóság és tökéletesen azt kapta, amit szeretett volna. Ráadásul anélkül, hogy kifejezetten kérnie kellene.
Piton hivatalosan is a szeretője! Nem... Perselus a szeretője. Még határozottan szoknia kellett a tényt hogy innentől kezdve már nem csak Piton Professzor van, hanem Perselus. Harry néhány percig ízlelgette a nyelvén a Bájitalmester keresztnevét, és közben élvezte a testében szétáradó elégedettség csiklandozó érzését. Ez valami olyasmi volt, ami egyelőre szavakkal leírhatatlan érzéseket keltett benne.

- Oh. És hadd kérdezzem meg Uram, ezzel a státusszal járnak előjogok?

- Mármint a farkamon kívül?

Harry élénk, csilingelő nevetése úgy töltötte be a szobát, mint a déli harangszó az üres templomtornyot. A fiú meg is jegyezte magában, hogy el kell kezdenie lejegyezni a férfi ilyen jellegű megnyilvánulásait, mert hosszú távon igazán mulatságos lesz visszaolvasni. Nagyon szerette a közvetlen és szabadszájú Pitont, meg persze élvezte a tudatot, hogy a férfinek ezt az oldalát rajta kívül szinte senki sem ismeri. Vagyis Harry nagyon remélte, hogy ez az igazság.

- Igen.

- Heti egy nap kényeztetés.

- Csak egy?

- Milyen kis telhetetlen valaki. Ejnye!

Perselus most már minden kétséget kizáróan meg volt győződve arról, hogy jó döntés volt odaadni a hirtelen felindulásból beszerzett ajándékot. Az az önfeledt, boldog kacaj, amit a fiú hallatott a meglepetése láttán, örökre az elmepalotájának tróntermében kap majd helyet, hogy bármikor fel tudja idézni. Sosem akarta elfelejteni azt a puha, könnyed melegséget a mellkasában, amit a kölyök reakciója váltott ki belőle. Már nagyon régen nem érezte magát ennyire... élőnek, ennyire teljesnek. Még azt is meg merte kockáztatni, hogy ez valami olyasmi, amit még sohasem érzett. Még akkor sem, amikor egyszer életében azt hitte szerelmes... még nagyon sok évvel ezelőtt. De mostmár jól tudja, hogy az nem volt valódi szerelem, hiszen nem lehetett az. Mert ha az volt, akkor ő most igen nagy bajban van... Ugyanis amit Harry iránt már most érez, az meg sem közelíti azt, amit fiatalon szerelemként azonosított. És ennek minden bizonnyal ijesztően kellett volna hatnia, annak tudatában, hogy a kapcsolatuk jelenleg mennyire inkonvencionális és potenciális veszélyforrás, mindkettőjük számára... De talán még túl sok boldogsághormon lejtett örömtáncot a vérében ahhoz, hogy ezen kezdjen el aggódni. De biztos volt benne, hogy hamarosan eljön annak az ideje is, így most megpróbált a jelenre koncentrálni, és életében talán először, teljesen jelen lenni és átélni minden pillanatot.

- Igen tudoooom. De esetleg felemelhetnék a korrepetálásom heti két napra.

Harry minden eddig működőnek tűnő csábítási technikáját hajlandó volt latba vetni, csak hogy megvalósíthassa tervét, mégpedig, hogy minél gyakrabban lássa a Bájitalmestert év közben. Pontosan tisztában volt vele, hogy nagyon meg lesz nehezítve a dolgok, és biztos volt abban is, hogy nem mindig fognak úgy alakulni a hetek, hogy az nekik kedvező legyen. ezért minél több lehetséges alkalmat kívánt kiharcolni arra, amikor együtt legyenek az idősebbel.

- Végülis, valamikor tanulnod is kell.

- Ah, nem így értettem!

A Bájitalok mesterének arcára egy kaján, mindent tudó vigyor kúszott fel. Már most imádott játszani a kölyökkel annak ellenére is, hogy ez a fajta kapcsolódás kettőjük között csak még tovább bonyolíthatja az így sem éppen kristálytiszta helyzetüket hosszútávon. De most úgy határozott, hogy nem lesz rendes a jövőbeli énjével és a felmerülő nehézségekkel csak akkor foglalkozik majd, ha azok az útjában állnak. Annyi év életveszélyes kettősügynöki lét után igazán megérdemel már annyit, hogy legalább egy egész kicsit felszabadultabb legyen és ne mindenben csak a lehetséges rosszat, kockázatokat lássa. Legalább a kölyökkel akkor, amikor kettesben vannak. Harry is megérdemli, hogy lássa őt olyannak, amilyen valójában, még akkor is, ha ez a gondolat félelmetesebb volt számára, mint eddig bármi a világon, beleértve a Sötét Nagyúrnál kémkedést és a Varázsháborút is. Eddigi életében a Griffendélessel bimbózó kapcsolata egyszerre a legjobb és a legrémisztőbb dolog is, ami történt vele.

- Alkudozz. Mit ajánlasz fel, heti két napért?

Természetesen a férfinek esze ágában sem volt lebeszélni a fiút a gyakoribb találkozások ötletéről, de azért kicsit szándékozott megizzasztani. Ha túl lelkesen mondana igent, az még számára is árulkodó volna, pedig jelenleg nem kívánt mást a sorstól, csak azt, hogy bezárhassa magukat a lakosztályába örökre, hogy elrejtse kettőjüket a világ kíváncsi szeme elől és ne kelljen semmi mással sem törődniük, csak egymással. Persze racionális énje tudta, hogy ez lehetetlen, sőt még az is kétséges, hogyan tudják majd megszervezni a rendszeres találkozókat, pláne heti többször. Éppen ezért máris elkezdett körvonalazódni a fejében néhány lehetséges forgatókönyv ennek a problémának a megoldására. És ha szerencséjük van, talán még működni is fog valamelyik.

- Mondjuk megígérem, hogy én leszek a legszorgalmasabb és odaadóbb tanítvány valaha. Akármit megtanulok.

- Akármit?

- Igen.

- Rendben. Legyen heti kettő, de feltételekkel. Egyelőre legalább egy nap tanulnunk is kell, és nem anatómiát, hanem bájitaltant. Ha megígéred nekem, hogy minden órámra felkészülten jössz, és javítasz a jegyeden akkor lehet szó a heti kettőről, bájitaltanulás nélkül is. Alku?

Harry maga sem hitte volna, hogy a férfi tud még egy lapáttal rátenni a mai meglepetésekre, de kétségtelen, hogy ez az ajánlata most annyira megdöbbentette a fiatal Griffendélest, hogy még a szája is tátva maradt egy pillanatra. Aztán a hirtelen döbbenetből halk és édes kuncogás váltotta fel. Pito... Perselus törődött vele, ez több, mint egyértelmű volt mostanra. És nem csak azzal, hogy hogy néz ki, vagy mit visel, hanem azzal is, hogy hogyan alakul majd a jövője. Ami ugye nagyban függött a tanulmányi eredményétől és az egyre csak közeledő RAVASZ-tól. Ez a fajta törődés pedig nagyon szívmelengető volt, de egyben kifejezetten mulatságos is. Tekintve, hogy mivel is akarja rávenni őt a jobb jegyek szerzésére tulajdon Professzora. Hiába próbálta, egyszerűen képtelen volt visszafogni feltörő nevetését, pedig tudta, hogy a férfi nagyon is komolyan gondolja, amit mondott és szándékai nagyon őszinték. De mégis, ez volt a lehető legmocskosabb és egyben mégis a legtisztességesebb dolog, amit valaha hallott.

- Megtudhatnám mi olyan vicces?

- Te.

- Igen?

- Olyan komolyan veszed. Mármint a bájitaltant. De tetszik az új motiváló módszered... nagyon kedves tőled. És ami azt illeti, roppant mód hatásos is.

- Az, hogy szexért cserébe kizsarolom hogy tanulj, kedvességnek számít manapság?

- Az számít kedvesnek, hogy valóban törődsz azzal, hogy megtanuljam, és jó jegyem legyen a RAVASZ-on. Köszönöm.

- Szóval akkor áll az alku?

- Mit a cövek.

- Helyes.

Ezen a ponton Harry nem volt benne teljesen biztos, hogy felhozza-e azt a témát ami a szívét a leginkább nyomta, ráadásul ilyen hamar, de a férfi viselkedése miatt úgy döntött, hogy tesz egy próbát, és megkockáztatja szóbahozni. Nem is számított arra, hogy ennyire nyitott lesz Professzora, és úgy gondolta, hogy érdemes addig ütni a vasat amíg meleg. Habár tudta, hogy az idősebb nagylelkűsége igen véges, és már talán így is pengeélen táncol, de mégis volt valami, ami miatt nem tudott volna nyugodtan aludni, ha nem beszél róla a férfival őszintén. Muszáj volt elmondania az ezzel kapcsolatos aggályait, különben felőrölné őt a bizonytalanság.

- Lenne még valami, amit kérnék tőled.

- Nem kaptál ma már eleget?

- De. Viszont enélkül nem tudok aludni, és muszáj elmondanom.

A Bájitalok mestere a tőle telhető leglátványosabb és legdrámaibb módon megforgatta a szemét, jelezve ezzel a fiatalabbaknak, hogy a határait feszegeti. Ami tulajdonképpen csak félig meddig volt igaz, de azért egy határt kellett szabnia, nem táncolhat úgy ahogy a kölyök fütyül, mert abból komoly bajok is származhatnak. Pláne, hogy tulajdonképpen ez egy nagyon csábító lehetőség volt a férfi számára. De természetesen nem is akarta elutasítani a Griffendéles kérését úgy, hogy meg sem hallgatta miről van szó. Harry egyértelműen telhetetlen és szemtelen volt, de úgy tűnt, hogy nagyon aggasztja valami és az arckifejezése igen komolynak látszott. Egyértelműen nem valami kis butaságot szeretne kérni.

- Hallgatlak.

- Szeretném, ha mást nem motiválnál hasonló módon, vagy akárhogyan... amíg ez az egész tart kettőnk közt.

Perselus egy pillanatra annyira megdöbbent, hogy még az arckifejezését is elfelejtette kontrollálni, ezért a fiatalabbik tökéletesen láthatta meglepettségét. Ami valójában korántsem abból fakadt, amire a Harry kérte őt, hiszen eddig is egyértelmű volt a számára a fiú szándékai. Sokkal inkább azon lepődött meg, hogy ezzel a fiú ilyen nyíltan és egyértelműen előhozakodott.

- Kizárólagosságot akarsz?

- Igen. Legyek én az egyetlen és megígérem, minden vágyad és igényed ki lesz elégítve. Csak ne érj hozzá máshoz!

A Bájitalok mestere alig tudott túljutni a meglepetésén, hiszen a kölyök olyan egyértelműen birtokló volt vele szemben, amit őszintén nem is gondolt volna... ahogyan természetesen azt sem, hogy legyen bárki más is az életében rajta kívül. De ezt a fiú nyilvánvalóan nem tudhatta, hiszen eddig ugye abban hitben élt, hogy vannak rajta kívül más állandó partnerei is. Ami persze részben igaz is volt, de nem állandó és pláne nem olyan partnerek, akikkel élvezetből szexelt volna. Imádta a gondolatot is, hogy az Aranyfiú ilyen vehemensen ki akarja sajátítani magának... talán még a kelleténél jobban is felvilanyozta ez a tény. Majdnem biztos volt benne, hogy ennek nem kéne ilyen izgatónak lenni és nem szabadna ennyire bizseregnie tőle.

- Remélem tudja Mr.Potter, hogy a szeretője vagyok, nem pedig a fiúja.

- Természetesen. Nem is azt kértem, hogy kézenfogva sétálgassunk a folyosón. Annak ellenére, hogy bizonyára jó móka lenne.

A következő rész tartalmából:

II./20 - Bonyolult érzések

Perselusnak aggodalmai támadnak a kapcsolatuk bonyolultságát illetően.

Ha tetszett, és szeretnél még tőlem exkluzív - Wattpadon nem elérhető - tartalmat olvasni a jövőben, dobj egy emailt és felveszlek a VIP listámrra!

Email cím: [email protected]

Tárgy: VIP lista jelentkezés

Feltételek: betöltötted a 16 életévedet

Mivel fogsz találkozni VIP Email listán, ha jelentkezel?

• Exkluzív, máshol nem olvasható novellák és könyvek.

• Információk és kulisszatitkok a készülő és folyamatban lévő könyveimről.

• Extra fejezetek és kiegészítések a Wattpadon is olvasható történetekhez.

• Fanartok, illetve illusztrációk a könyveimhez.

Ha pedig szeretnél hamar értesülni a hírekről, csatlakozz az instagram közösségünkhöz!

Instagram: victoria_w_knight

Mit találsz instán?

• Extra információkat és tartalmak at érhetsz el a jelenlegi és a jövőbeli a könyveimről.

• Betekinthetsz a háttérmunkálatokba és részt vehetsz a szavazásokon

• Edukációs posztokat olvashatsz az erotikus regényekkel és az LMBTQ közösséggel kapcsolatban.

• Megismerheted az írói lét minden szépségét és nehézségét.

• Része lehetsz egy biztonságos közösségnek, ahol mindenki szabadon lehet önmaga.